Teszt: Mercedes-Benz A 200 CDI Autotronic

A kiváló technika kimondottan szép, kívánatos forma alá került. Nem találkoztam senkivel, akinek az új A-Klasse ne tetszett volna (ami ugye elődjéről nem mondható el). Szép és harmonikus elölről, oldalról, hátulról egyaránt. Lendületes ívek, ugyanakkor megnyugtató tömörség, a Mercedes feltalálta a kompakt sportos tankbusz kategóriáját. Az egyetlen dolog, amit továbbra sem szívlelhetek, a buboréklámpa, avagy hólyagszem.

Ennek ellenére persze a külső nem az, amit klasszikusan mercedesesnek nevezne az ember. Bent sokkal egyértelműbb a helyzet. Egyrészt az emblémák miatt. Büszke Mercedes-Benz felirat a küszöbön. Csillag a kulcson. Csillag a kormányon. Csillag a váltógombon. Még egy műanyag csillag is akad az Echtes Leder (azaz Valódi Bőr) felirattal díszített ajándék kulcstartó fityegője képében.

Egyszerű, de szép a műszerblokk és a középkonzol, sötétben, kivilágítva pedig még egyszerűbb és még szebb. Nappal, erős fényben viszont a rádió és a klíma kijelzője alig látszik.

Aztán ott a bajuszkapcsoló, az egy, ami mindent csinál a Mercikben évtizedek óta. A szintén csaknem ikonikus világításkapcsoló. Nem tudom, hogy az alapáras autókban még mindig olyan kellemetlen-e a kárpitozás minősége, mint az elődben, de a tesztautóban finom és érezhetően tartós textíliát használtak. És egyáltalán, valahogy mindent áthat a vanbennanyag-érzés. A kormány (igaz felárért) és a vezetőülés mindenfelé állítható, a személyre szabás műveletsorának végeredménye testalkattól függetlenül anyaméh. Tán csak az ülőlap rövid egy kicsit.

Van ellenben némi egyszerűség, látványos kütyümentesség is. Hasonló árú konkurensnél azt mondanám, hogy fúj, meg nahát, hogy merik, de az A-Klasséval szemben elfogult vagyok, ilyen a szerelem. Például a tükrök. A belső visszapillantó csak egy tükör, nem elektrokróm, nincs vaskos talpa, alatta fény- és esőérzékelővel. A külső tükrök nem hajthatók be motorosan, a hátsó ablak kurblis (ráadásul milyen gagyi az a kar, anyám!), a napellenzők tükrei körül pedig nincs világítás egy - jaj, majdnem ellőttem a poént!, hánymilliós autóban.

Ugyanakkor viszont vannak más kis villanyos okosságok. A mindentudó, ráadásul egész könnyen kezelhető számítógéppel meg lehet egyezni, hogy járó motornál mindig égjen a tompított. Hogy mikor melyik külső tükröt állítjuk a kis joystickkal, egy-egy gombbal választhatjuk ki, ilyenkor a jobb vagy bal gombon kigyúl egy LED. Ha - úgy emlékszem - nyolc másodpercig nem állítgatjuk a tükröt, a LED elalszik, a joystick álomba merül. Spóroltunk egy visszakattintást, halleluja.

És vannak pohártartók, nem sokan, de elegen. Van telefon-előkészítés és jó hangú gyári audiorendszer, szép, nagy, krómkeretes hangszórókkal az ajtókban. És a leglényeg, a légkondicionáló. Amilyen remek az Autotronic váltóban, olyan csodás a Thermotronic klímában. A kocsiban gyorsan, huzatmentesen 22 fok lett és annyi is maradt. Akármikor raktam a kezem a rostélyok elé, soha nem éreztem se hideget, se meleget. A gyertyaláng szerintem meg se rebbent volna a kabinban. És valahogy mégis 22 fok volt. Ez csoda.

Mennyibe kerül mindez? A legolcsóbb új A-Merci a háromajtós, 95 lóerő A 150 Coupé. Ez sem filléres darab, alapára 4 611 000 forint. A mi autónk ára viszont a normális, hétköznapi átlagember szemszögéből egyszerűen röhej. Automata váltóval és még egy-két olyan extrával, amiért csak a Mercedes képes külön pénzt kérni (gerinctámasz, tengelyirányú kormányállítás, telefon-előkészítés, automata klíma, könyöktámasz!!!), most kell kapaszkodni: 8 384 000 forint.

Gurulok az utcán, forgatom a fejem jobbra-balra: nahát, csinos, méretes Honda Accord 2,2 i-CTDi , a beugró ár hétmillió. Hopp, egy valódi bálna, a C5 dízel kombi, kicsivel hétmillió fölött. Hinnye, egy hétüléses Mazda 5 dízel, 7,65 millió a legdrágább, navigációval. Mind klímával, 140 ló körüli teljesítménnyel, dízellel. Én meg itt ülök ebben a kis csillagos tojásban, ami mindennél drágább.

De mit is kapunk ezért a csaknem nyolc és fél milláért? Egy négy embernek elegendő helyet nyújtó, 435 literes csomagtartójú 140 lóerős kompakt dízel egyterűt, ami kényelmes, biztonságos, csendes, jó a hifije és a klímája. Ritka jó konstelláció, de ennyit nem ér. Nem ér ne. Ha nem lenne a csillag az elején. A Mercedes-vásárlók állítólag 30%-kal hajlandók többet fizetni a presztízs és a legenda miatt. Nézzük csak: egy VW Golf Plus 2.0 TDI Sportline nagyon hasonló adottságokkal 6,3 millió forint. Nahát, tényleg kábé 1,3-del kell szorozni, hogy megkapjuk a kis Merci árát. Köszönjük, nincs több kérdésünk.

Ajánljuk tehát mindazoknak, akik sznobok. Hiszen ez mégis egy Merci, még ha a legkisebb is. Aztán ajánljuk azoknak, akik tüntetőleg nem sznobok. Hiszen ez a legkisebb Mercedes, igazán nem egy presztízsmodell. Ajánljuk törékeny nőknek, mert belátható, kicsi. Megtermett férfiaknak, mert öblös, tágas. És mindenkinek, akinek van elég pénze rá, hiszen ha valakinek nincs szüksége nagyobb külméretekkel megáldott jószágra, ebben megtalálja a csaknem tökéletest (a definíció szerint nincs tökéletes) a kategóriában. És hiába kicsi, ízig-vérig Mercedes, süt belőle a minőség, tartósság.

Légyen viszont az A 200 CDI-tulaj akár sznob, akár nem sznob, ha nem gondol folyton arra, hány kiló kenyeret vehetett volna a csillag árából, biztosan jól fogja magát érezni autójában. Kényelmes, erős, süt belőle a minőség, sokat megy egy tankkal - mi kellhet még?