A csillag mutatja az utat
A csomagtér is megérdemel pár szót. 475 liter, 15-tel több, mint a 3-as BMW-é, de nem ez a lényeg. Hanem hogy gombnyomásra felpattan, mint az amerikai filmeken, meg hogy bár belóg a zsanér a térbe, de olyan ügyesen tervezték meg az útját, hogy biztosan nem akad bele a csomagokba. Mercis hagyomány a csomagtérfedél belsejébe rögzített, már a fedél felemelésekor messzire látszó elakadásjelző. És amitől könnyekre fakadtam: ha hozzá akarunk férni a pótkerékhez, vagy a súlyelosztási okokból mellé került akkuhoz, a felemelt kárpitot kényelmesen beleakaszthatjuk a gumikéderbe.
Szóval jó kis autó, minden természetes benne, minden adja magát, semmit sem kell keresni, szinte odabújnak a dolgok az ember keze alá. Rossz átülni szinte bármi másba.
Tesztautónk motorja, az erősebb négyhengeres dízel, az új 220 CDI közös nyomócsöves dízel 170 lóerős, ami 20-szal több, mint amennyit az előző generáció tudott. Nyomatéka 400 Nm 2000-es fordulattól, ami jól is jön az 1,6 tonnás tömeghez. Az ötfokozatú automata váltó egész jól megérti, mikor mit akar tőle a vezető és a motor, gyorsan, okosan kapcsolgat, csak a szokásos állok a kereszteződésben, na, kikanyarodok az IFA elé - menj már, menj már, MENJ MÁR! effektus miatt szerettem volna helyette néha kézi váltót. Meg a játék végett. A menetstabilizáló kikapcsolható, a kis Merci hátsókerekes - az önfeledt kilinccsel előrézésnek csak a tesztautóért érzett felelősség és az ilyesfajta gyerekeskedésre kevéssé alkalmas automata vetett gátat.
Mindegy, üzemszerű körülmények között is elég alaposan sikerült kipróbálni a tesztautót, elmentem vele két gyerekkel, biztonsági üléseikkel és minden tartozékukkal, és persze édesanyjukkal a Dunántúlról autópályán Szegedre, botorkáltam vele a Kiskunság dűnéi között, meg persze a fővárosban is megjárattam. Lehet vele tempósan, de lassan is menni, a tartós országúti 90-100 sem olyan nyomasztó, mint számos mai, mindig rohanni vágyó kocsiban. Futóműve stabil, de kényelmes, a kormányzás pontos, a fékek hatásosak - nincs vele baj. Mindenhol remekül helytállt, soha senki nem panaszkodott benne, mindenki élvezte a csendet, nyugalmat, biztonságot, kényelmet.
Nyoma sem volt a károgásnak, amit kategóriatársai, az A4 és a Lexus Is szűkös hátsó traktusa váltott ki annak idején a családból, sőt még az annak idején tökéletesen elegendő helyet nyújtó 3-as BMW-nél is nagyobbnak éreztük.
Merci-invázió az M5-ösön
Az volt a legszebb, amikor 150-nél udvariasan levillogott egy régebbi, de már kereklámpás osztrák E-Klasse. Lehúzódtam, mire kiderült, hogy igazából három, mert van mögötte is kettő. Beálltam mögéjük, tempomat, 160. Egyszer csak megint villognak: megint két E osztály, csak ezek már az aktuális változatból, és német plakettel. Elengedtem, elengedték a sógorék is, aztán be mindenki utána 170-nel. Az immár hattagú konvoj kezdett úgy kinézni, mint egy páneurópai politikai delegáció, rebbentek is szét előttünk a népek. Végül jött egy AMG-tuningos új E, svájci (tudnivaló, hogy ők otthon sohasem mennek 130-nál gyorsabban), és 200 körül hasítva szétzilálta a társaságot, majd mindenki ment szépen tovább a maga eredeti tempójával. Mindenesetre mókás volt pár tíz kilométerre a Nagy Nyugati Mercis Család tagjának lenni, és érdekes volt látni, hogy se BMW-k, se Audik, se harcias tuningcsodák nem eredtek a különben nem is olyan nagyon tépő csillagos bagázs nyomába, csak udvariasan elengedtek minket. Hiába, a Mercedes az Mercedes.
Mikor megnéztem az árlistát, hangosan felröhögtem. Hej, Karotta, kajabáltam át a szomszéd szobába; szerinted mennyi a C Merci induló ára? Hét és fél, kérdezte lapunk igazgatója és tévés személyiség. Aha, mondom. Kilenc egész egy.
Azért ez durva, nem is akartam elhinni, és jól is tettem. Az alapváltozat ugyanis jelenleg a C200 Kompressor, 183 lóerővel. Az igazi belépőmodell a 156 lovas C180 Kompressor lesz, de ez majd csak szeptembertől rendelhető, 8,55 millióért. Ez sem kevés pénz egy kis prémium szedánért, de már közelebb áll a konkurenciához, mondjuk a 150 lóerős 320-as benzines BMW 8,27 milliójához. Viszont míg 1,6-os motorral 3-as BMW-je már 6,8, A4-es Audija 6,5 milliótól lehet a szegényebb gazdagoknak, C Mercije csak nyolc és félért. Hja, kérem, mondtam már: a Mercedes az Mercedes. Vagy legalábbis a gyártó most ezt akarja demonstrálni.
A mi autónk pedig a magas indulóárnál is jóval többe kerül. Hogy pontosan mennyibe, nem tudom, mert az importőr tévedésből egy másik tesztautó adatlapját adta ide, de a 220-as CDI alapára 9,15 millió, ehhez jön még a tolótető, bőr, navigáció, ez-az; érzésem szerint olyan 12-13 milliós kocsit adtam le, amikor kitelt a teszthét. Sajnos. Maradhatott volna még, utoljára a 123-as Mercit szerettem annyira, mint ezt most. Jól sikerült az új C. Drága, de jó.
