A nagyság és az átka
Eleinte azt hittem, a Mercedes az Audi után megy, és létrehozza a maga Q7-esét, a nagyon nagy, sportos, összkerekes óriáskombit. Hát nem egészen. A gyilkos pókerjátszmák szellemében kifürkészhetetlen tekintettel ellenfele szemébe nézett, és azt mondta: tartom és emelem tíz centivel.
Érdekes az imidzse. Alaposan megbámulják. Az álmélkodás csak részben szól az újdonságnak, nagy része van benne a dizájnnak. Az R osztály az ingolstadti őstulokkal szemben nem élőlény, a Mercedes nem követte a BMW-t és az Audit az organikus dizájn útján. Az R a B osztályhoz hasonlóan alig észrevehetően, de retró, és nekem egy picit katonai is. Valahogy úgy képzelem, Hitler se fogna gyanút, ha egy időutazó tréfamester az asztalára teszi a makettjét, mint az új csodafegyver titkos vontatóját.
Úgy látszik, ha a Mercedes nem limuzin alakú járművet csinál, más formanyelvet használ, amit lelkesen támogatok. Űr-Blitzkrieg, a régi csőrös teherautók antianyag hajtóművel, de ez csak az összhatás. Az R osztály mellé érdemes leguggolni, különböző helyekről és perspektívákból nézegetni, mert jó fényben rengeteg formai finomságot fel föl.
Egyszerűen fogalmam sincs, hogyan csinálták. Hogy merték ilyen ívesen lekrómozni az oldalablakok keretét, aztán ahogy az oldalvonal már önmagában is szép íven emelkedve végigfut egésze a hátsó lámpáig, ahol a lámpával egybefonódva ha nem is tolakodóan, de határozottan asszonyos fart képez, majd ugyanez a vonal folytatja útját a hátsó ajtót kirajzolva, körbefolyva a másik lámpát és tovább a túloldalon, vissza az első sárhányóig.
A kilincs! Micsoda kilincs, meg hogy van rajta króm, ahogy az egész autón is, de mértéktartóan kevés. Az elején a csipás szem kicsit furcsa, de végre egy Mercedesnek inkább csodálkozó a tekintete, mint fensőbbséges, ami egy ilyen emblémát viselő ekkora járműnél talán előny is.
A belseje is impozáns, de összességében kevésbé átütő, és maradt benne néhány hiba. Nem értem, a sötétdrapp műszerfalborítás hogyan állhat el így a levegőbeömlőket körülvevő világossárga műanyagtól. Biztos volt vele valami tervük, de így mintha egy nagyon részeg kárpitos hagyta volna félbe. Hihetetlenül elegáns viszont az esti kivilágítás. A kilincsek mögötti meleg sárga derengés, a második sor klímavezérlésének fényei - a leghatásosabb sötétben. A műszerfal ravasz fehéreit, pirosait, zöldjeit jó ízléssel válogatták, nem félve feleslegesen a giccsessé válástól. Ennyi giccs a minimum, amit elvárok.
Az R osztály hatalmas, egy kategóriával (tíz centivel) nagyobb, mint a Q7, úgyhogy a szokásos Mercedes-Audi különbségeken, a sportos kontra kényelmesen túl számos egyéb differencia van. A hétüléses Q7-es hagyományos hétüléses, aminek lényege az Opel Zafira óta, hogy a harmadik üléssor a szamárpad a rossz gyerekeknek és középkori büntetés a felnőtteknek. A Q7-esben az első két üléssor kényelmes, a harmadik inkább csak kakasülő, úgyhogy kíváncsi voltam, mire megy a Mercedes plusz 10 centivel. Benéztem hátra, aztán tartottunk egy gyors szerkesztőségi castingot, és a magassági győztesek, két 1 méter 90 körüli dolgozó kényelmesen elfértek egymás mögött. Még fejtér is van leghátul egy 1,96-os illetőnek - oké, pont akkora, hogy a feje fér el, és semmi más, de akkor is, hihetetlen.
A csomagtartó ilyenkor kevés, mondanánk, ha valójában nem maradna még mindig 360 liter, ami egyáltalán nem kevés, csak ha az R osztály külméretét, meg a hat ember elméleti kézipoggyászát vesszük. De ha - magunkon kívül - további öt Bill Gatest fuvarozunk brutális luxusban, csak futja egy plusz Peugeot Partnerre a teherhordáshoz.
A nagyság átka, illetve egyik átka, hogy az R osztály széles, de csak abszolút értelemben. Ahhoz képest, amilyen hosszú, már inkább keskeny, és a végeérhetetlen Zeppelint nem sikerült tökéletesen kimerevíteni. Ha az első üvegtetőt hátratoljuk, az elegáns siklás halk neszébe Mercedesben még soha nem hallott nyöszörgések vegyülnek. Ugyaninnen, a napfénytető háza tájáról halljuk Tiborc panaszait minden apró feszítőerő hatására, amikor például felparkolunk egy nem is magas járdaszegélyre vagy kis rámpára.