Összeszerelési minősége elfogadható. Talán csak az egyik ajtószigetelő gumi hullámzása zavaró némiképp. Belül zörgés, csörgés nem mutatkozott. A belső tér valódi minősége majd csak a tartós használat során mutatkozik meg. Elgondolkoztató azonban, hogy egyik reggel a szőnyegen egy műanyag rögzítő bizgentyűt találtam az utasülés előtt, aminek eredeti helyét mindeddig senki sem tudta meghatározni.
1999-ben átestek egy modellfrissítésen, ami nem hozott különösebb
esztétikai áttörést. Talán ezt bepótolandó döntöttek úgy, hogy a
Clio-ról származó, az Aventime-on és a Vel Satis-on már igen
hangsúlyozottan megjelenő
extrém fenék a tömegautó kategóriában is megérett a
sorozatgyártásra. Az elődmodell jelentős sikere miatt maradtak
a régi névnél, csak az ékezetet mosta le a kialakítás miatt a hátsó
ajtóra fokozottan felverődő víz és sár.
A design oltárán egyéb használati értékkel bíró részleteket
is feláldoztak a mérnökök. Az első sorozatéhoz képest kisebb lett a
csomagtartó, amin még ront az igen kicsi hátsó ablaktörlő
csomagtérbe nyúló motorjának burkolata is. A hátul ülők lábtere is
csökkent valamivel, ezen a hátsó ülőlap formájával próbáltak
javítani. Így a középső helyre csak kis fenekű rokonainkat
ültethetjük, ám biztonságukról itt is automata öv és fejtámla
gondoskodik. Ettől a kompromisszumtól a szeptemberben bemutatásra
kerülő kombi és lépcsőshátú változat esetében a tengelytáv
növelésével próbálnak majd szabadulni.
Az új Megane-t is
a Lagunából már ismert kártya egy változata nyitja, jelen
esetben akár táskánkban tartva a kilincs érintésével is. Az indítás
és a zárás gombok segítségével történhet, de ha a kártyát az
autóban hagyjuk, hiába nyomkodjuk a gombok valamelyikét. Az ajtók
nem záródnak, ezzel figyelmeztetve, hogy nem árt, ha magunkkal
visszük a kis műanyag lapot.
Két kártyából az egyiket bent hagyva, a másikkal pedig zárva
az autót, a rendszer a bentit letiltja, így akadályozva meg, hogy a
zárás ellenére illetéktelenek jussanak be a kocsiba. A kis lap
biztonsági okokból magában rejt egy klasszikus kulcsot is arra az
esetre, ha mondjuk az elem lemerülne, ezzel a vezető oldali ajtó
nyitható, ezután a kártyát az olvasóba helyezve, indukciós elven
lehetővé válik a motor indítása.
A beltér nagyobb autókban is megállná a helyét, a műszerfal
anyagai inkább a szemnek valók, a rendszeresen fogdosott felületek
azonban igen jó tapintásúak, a kapaszkodók gumírozása is első
osztályú. A mai trendnek megfelelően a három majrévas
csillapítottan csukódik. A negyedik helyére, a vezető mellett
szemüvegtartót szereltek. Ő kapaszkodjon inkább a kormányba és
nézze a műszerfalat, aminek két kerek órája külön plexi alá került,
a középen lévő rész viszont fedetlen, ez jelentősen megnehezíti a
pormentesítést, amit inkább csak finom kezű hölgyekkel
végeztessünk, a kijelző sérülésének elkerülése céljából.
A műszerek árnyékolója egy nagy távcsőre hasonlít, amit
szemből jótékonyan eltakar a kormány íve. Mindkét oldali napellenző
kártyatartót és megvilágított piperetükröt rejt. Ha már a
megvilágításnál tartunk, az ajtók kinyitására alapértelmezésben tíz
izzó borítja fényárba az utasteret, melyek közül hat a plafonról,
egy-egy pedig az ajtókról világít.
Az új Megane Dynamique, Dynamique Plus és Privilege felszereltségű
változatát
kívülről felismerhetjük a lökhárítóbetétek és az oldalvédő
csíkok grafitszürke színéről, valamint a kilincsek és a
motorjelzés műanyagjainak krómozásáról. Mindezek a gyengébben
felszerelt változatokon egyszerűbb fekete színben pompáznak.
Jelentősebb különbség a beltérben fedezhető fel. A tesztautóban
szürkés-bézs bőrrel varrottak az ajtók, a kormány, a váltó, a
kézifék keresztben álló karja, az ülések nagyobb igénybevételnek
kitett szélei, valamint az elől és hátul is megtalálható tároló
rekeszekkel ellátott könyöktámaszok. Tároló helyekkel elég jól áll
az autó.
A megszokott térképtartókon és hűtött kesztyűtartón kívül az ajtók
könyöklője alatt, valamint a Scénic-ből megismert formában az első
ülések előtt a padlóba süllyesztve. Utóbbiak használata
csak a szőnyegek és a cipőnk alapos tisztítása után
ajánlott, ha nem akarjuk a talpunkon bevitt kutya-végterméket egyéb
személyes tárgyaink között tárolni. Miután túlestünk a procedúrán,
a rekesz ajtaját felnyitva tapasztalhatjuk, hogy a lábteret
megvilágító lámpák felkapcsolódnak, így elősegítve a turkálást és
melengetve a tulajdonos szívét.
Egy nem mindennapi, már-már a mókusvakítás határát súroló, bár
egyesek szerint igen hasznos extra az automatikus
keréknyomás-ellenőrző rendszer. Ez a szelepekben elhelyezett
érzékelők révén folyamatosan figyeli az egyes gumiabroncsok
nyomását, és alacsony vagy magas érték esetén jelzéssel és
szövegesen figyelmeztet a lassú vagy gyors változásra.
Felmérések szerint a keréknyomás ellenőrzése a leginkább
elhanyagolt ellenőrző műveletek közé sorolható. Kérdés, hogy a
lusta emberek vállalják-e a rendszer felárát és azt, hogy a
hatékony működéshez minden gumicsere alkalmával meg kell
látogatniuk a márkaszervizt. Nem is beszélve a külön felniken
tartott téli garnitúrához megvásárolandó újabb készlet szelepről. A
lustaságnak és a megfelelő keréknyomásnak bizony ára van.