Amilyen csinos kívül, olyan szürke belül a CC. Persze nagyon elegáns az elektromosan nyíló két kis hátsó háromszögablak, az extra bőrülés, meg a háromküllős bőrkormány, meg a fémhatású burkolat a középkonzolon és az ugyanilyen gyűrűk az órák körül - valahogy mégsem állt össze az egész. A műszerfal lágy gömbölydedsége kifogástalanul belesimul egy alsó-közép autóba (Mégane), de túl szelíd egy nagynevű márka exkluzív sportmodelljébe (Coupé-Cabriolet).
Tesztautónk ráadásul Dynamique felszereltségi szintű, azaz manuális klíma és kazettás magnó éktelenkedik a műszerfalon. Magunk között szólva egyikkel sem lenne semmi bajom, de hát a mai kínálatból akkor se tűnne ki a kocsi, ha kétzónás automata légkondi és sokcédés csúcshifi lenne benne, láttunk már ilyet sokkal kisebb autókban is.
A felszereltséggel amúgy nincs baj, a CC-k alapvetően jó infrastruktúráját mutatja, hogy az alapmotoros, 1,6-os autó legolcsóbb (Authentique Plus, csak 1,6-os motorral) és legdrágább (Privilége) kivitele között 450 000 forint a különbség. A mi dízelünk egy középutas Dynamique volt, hat légzsákkal, ABS-szel, a már említett rádiómagnóval és manuális klímával, sok elektromos kiegészítővel, 6 260 000 forintért. Ehhez jött még a bőrülés 400 000-ért, a keréknyomás-ellenőrző, a tempomat, a motorosan visszahajló tükrök 160 000-ért, az ESP 200 000-ért és a xenonlámpák szintén kétszázezerért.
A Mégane CC 1,6-os 115 lóerős, kétliteres 136 lóerős és kétliteres turbós 165 lóerős benzinmotorokkal kapható. No meg azzal, amivel mi kaptuk, az 1870 köbcentis közös nyomócsöves turbódízellel. A 120 lóerős csúcsteljesítmény négyezernél, a 300 Nm-es maximális nyomaték kétezernél jelentkezik. A motor karakterisztikája a mindennapi életben szeretetre méltó, indulásnál nem annyira nyomatékszegény, hogy lefulladjon, viszont lehet pörgetni is, nincs drasztikus gyengülés a nyomatékcsúcs után. Azért van jobb is a piacon, ezen valahogy mindig érezni, hogy dízel.
A hatsebességes váltó meglehetősen pontatlan, a kar hosszú úton jár és maga is hosszú - cserébe a fokozatok is jó hosszúak. 90-nél ötödikben 1900, hatodikban 1500 a percenkénti főtengely-fordulatszám. 120-nál kétezret forog a motor, így nem csoda, hogy az 1440 kilós autó hét liter körüli fogyasztással elszaladgált vegyes használatban. Az autó egyébként 114 km/h-val szeret a legjobban menni. Ha jártamban-keltemben úgy döntöttem, ez így jó, megvan az utazótempó, ennyivel akarok menni, és rányomtam a tempomatra, mindig pont 114-et mutatott a kis digitális kijelző a műszerfalon. Érdekes.
Mára túlvagyunk azon, hogy a Mégane CC kettéhajló, majd eltűnő teteje önmagában különlegesség legyen, túl sok ilyen autó van már a piacon. Ezért készítette a Renault üvegből a tetőt, ahogy már említettem. A Karmann által készített szerkezet látványosan, csendesen és precízen működik, azt pedig, hogy rossz úton nyiszorog kicsit itt-ott, hajlandó vagyok betudni a tesztautó hányatott előéletének. A 110-nél megérkező durva szélzaj viszont már inkább az üveg hatása. A szépségnek ára van.
A steril csendnél sokkal-sokkal szívesebben vennék plusz húsz centit a hátsó lábtérben. Enélkül a hátsó ülések felnőttek számára gyakorlatilag használhatatlanok, sőt, még újkeletű utódom kis hordozóját is csak úgy tudtam befeszíteni hátra, hogy a kedvesemnek fenntartott jobb első ülést is a kényelmetlenség határáig előre kellett tolni. Pedig a gyereknek még alig van lába, mi lesz, ha megnő? Cserébe 490 liter tér várja hátul a csomagokat, ami derekas érték egy kabriótól. Igaz, ha tényleg kabriót csinálunk a CC-ből, csak 190 literes, szűk kis zugoly marad hátul.
A Mégane CC nagyon szép autó, szívesen nézegetném a garázsomban - ha nem tartanám alapjában véve röhejesnek ezt a teljesen eszetlen kategóriát. Sportos kinézetű nyitható tetejű autó, ami nehéz, esetlen és szűk. Szóval részemről inkább a StreetKa, de ha teszem azt megnyernék egy valóságshow-t és büntetésből ebből a géposztályból kellene magamnak mindennapi autót választani, ezt vinném. Mert dízel és szép.
| Értékelés: A Peugeot 307CC-nek négyet adtam. A Mégane külseje és motorja többet, belseje kevesebbet ér. Mármint az én ízlésemnek. Vigye kánya, legyen ez is négy. |
 |
|
|
|
 |
< >
