Ellenszere ismeretlen

Karosszériából háromféle létezett. A négyajtós limuzin alapban 2,94 méteres tengelytávval, 5,02 méteres hosszban készült, a hosszított kivitelnél (SEL) ezek az adatok: 3,08, illetve 5,29 méter. Ezeken túl volt még a csemegének számító, egyben jóval értékesebb kupé, amelynek tengelytávja csupán 2,85 méter, a hossza 4,91 méter volt.

300 ezer forintért már műszakival is kapni ilyen autót Magyarországon, de a hunyorított szemmel szép állapotúnak mondható, és még a millió kilométeren innen lévő példányok egymillió forint körül járnak. Kétmillió fölött már ki lehet fogni igazán szép eredetit is, sok extrával, selymesen bugyborékoló, nagy V8-assal, kevés kilométerrel – Mercedes-világban e mennyiség 300-400 ezernek értendő.

Például olyat, mint a képeken látható 500 SE, amelyet még nem piszkáltak, nem fényezgettek – annyit futott, amennyit mutat. Újszerű, használható. Egy autóipari, mamutba oltott Wertheim.

Mániákus tulaja a kocsit a mai napig hetente egyszer kézi mosóban kitakaríttatja, az autó mindig, mindent megkap, amire szüksége van. Ez egy jó állapotú W126-os esetében persze csak olaj- és szűrőcserére, gumikra, izzókra korlátozódik – nem illik másképp. Ilyen kerek autónál pedig nemhogy meglegyinti az embert a W126-os tökéletessége, hanem gyomron is rúgja. Minden tömör acélból van benne, még tán a fa és a bőr is. Borzalmas méretű és súlyú alkatrészeket mozgatunk hirtelen parányivá vált végtagokkal, az ajtók becsukása után a külvilág rossz sejtésnek tűnik csupán.

Tud egy ilyen katedrális mozogni? Buta kérdés. Az ötliteres V8-as 252 lóerős, és közel 400 newtonméter a nyomatéka. Úgy rázza le magáról az 1,8 tonna súlyát, az automata váltó teljesítményherdáló iszapját, a klímaberendezés cukorspárgányi lasszóját, mintha azok csak a virtuális valóságban léteznének. A rugózásról nincs mit mondani, biztosan csinál valamit, nehéz úgy véleményt mondani, hogy az úthiba jellegű perverziók hatása nemigen jut el az utasokig.

Néhány W126-ost vezettem már, mindegyikben leterített egyfajta kábaság. Álmatagon vánszorogtam velük, teljesen elfelejtettem, mire való a sietés. Pedig lehet gyorsítani is egy ilyennel, méghozzá óriásit. Ilyenkor olyan jó négyautónyi távolságból lüktetni kezd a vényóc (nem amerikaias-zsírosan, inkább edzett, németes-acélosan), az autó orra tizenöt centit megemelkedik, majd a táj kisvártatva kicsusszan az 500 SE alól.

Szánják rá egy alap-Suzuki árát, és többé nem vágynak majd más autóra. Ha pedig háborog a lelkük a fogyasztás miatt, állítsák szembe a benzinköltséggel a Swift értékvesztését. Így tiszta sor, nem?