ISZONYATOSAN VESZÉLYES

Az első generáció 1985-ben jelent meg. A tömege egy tonna alatt volt, a motorja ugyanaz az 1,6-os, 16 szelepes benzines volt, amit a Hacsirokuból már ismert a világ. Piactól függően 112 és 130 lóerő között teljesített. A nyolcvanas évek vége felé a Toyota már kínált kompresszoros, intercooleres változatot, és a csúcs, közel 150 lovas kocka-MR2-es már hét másodpercen belül gyorsult százra.

A tesztelt darab már a második generációhoz tartozik, melyet kereken tíz évig gyártottak, 1989 és 1999 között. Egyike annak a sok egyszerű, tulajdonképpen jellegtelen japán sportkocsinak, amik közé a Mitsubishi Eclipse, a Nissan 200SX vagy a Honda Integra is tartozik. Ezek az autók nézőponttól függően vagy csúnyák, vagy semmilyenek, valamely megfoghatatlan okból mégis a mai napig dögösek, és kicsit félelmetesek is.

A forgalmazás kezdetén négyféle motort kínált a Toyota. Az amerikaiaknak egy 2,2 literes benzinest, a világ többi részének háromféle kétliterest, melyek közül a legerősebbet, a 220 lovas turbót csak Japánban forgalmazták. Itt Európában be kellett érnie a népnek egy 156 lovas szívóval. A tesztelt példányban amerikai szívó volt valaha, de a tulajdonos megvásárolta hozzá egy alig használt MR2 Turbóból a technikát, azóta feltöltős. Kapott a motor egy direktszűrőt és egy komoly kipufogórendszert, hogy boldogan lélegezhessen, és egy elektronikus turbónyomás-szabályzót, valamint egy vizes töltőlevegő-hűtőt, így már nem 156, de nem is 220 lovas többé, hanem körülbelül 300.

Ezekkel az apró átalakításokkal, és 1,2-es turbónyomással az MR2 5 másodperc alatt gyorsul százra, és folyamatosan szaggatja az aszfaltot, ameddig csak nyomjuk a gázpedált. Kegyetlenül, észbontóan, fenomenálisan megy, még ötödikben is. A megnövekedett motorerő miatt a kuplungszerkezetet is ki kellett cserélni, de a szinter már gond nélkül bírja a terhelést. Az autót a tulajdonos, Gábor 1,5 millióért vette. Ráköltött körülbelül még vagy kétmilliót, és most van egy olyan kocsija, amivel Porschékat, Corvette-eket gyalázhat. Hát nem gyönyörű?

A középmotorról már beszéltünk, a sperről még nem. Az erős sportautók többségében a hajtott tengelyen részlegesen önzáró differenciálmű, magyarul sperrdiffi van. Az erőátvitel miatt nagyon fontos az okos szerkezet, melynek segítségével a motor akkor is hajtja a másik kereket, ha az egyik kerék a levegőben van, vagy elkönnyül, és csak alig érinti az aszfaltot. Ellentétben a hagyományos differenciálművel, mely mindig oda küldi az erőt, ahol kisebb az ellenállás.

A sperr valójában egy kicsi, de nagyon erős manó, amely gázadásra mindig a kanyar belső íve felé tolja az autót. Ez eddig jól hangzik, de a manónak sajnos vannak rossz tulajdonságai is. Ha a sofőr meggondolja magát, és kanyar közben leugrik a gázról, a manó megsértődik, elengedi az autót, aminek következtében a farrész hirtelen kitör; ember legyen a talpán, aki ilyenkor meg tudja fogni a kocsit. Az MR2 Turbóban természetesen van sperr. Meg középmotoros. Meg 300 lóerő van a hátsó kerekeken. Nem kell szakértőnek lenni, hogy kitaláljuk, ezzel az autóval könnyebb megpördülni, mint elindulni egy kispolszkival; vagy úgy is fogalmazhatnék: ISZONYATOSAN VESZÉLYES!

Már a bődületes motorerő miatt is élvezetes volt vezetni, de a futómű és a hajtás is tetszett. A váltó elképesztően precíz és rövid utakon jár, a kétdugattyús fékrendszer is hatékonyan végzi a dolgát. A kormány pontos és jó kemény, érzéssel teli, nem olyan, mint ezek a mai elpuhult, agyonszervózott torzszülemények. Az MR2 fenekére nagyon kell vigyázni, gázadásra azonnal mocorogni kezd, de azért szépen lehet vele autózni. A kasztnin érezni legjobban, hogy nem mai darab, a toronymerevítők ellenére sem tart úgy, ahogy a mai autóké, cserébe viszont a kemény sportfutóművel sem elviselhetetlen a sok kátyú okozta megrázkódtatás.

Gábor autója különleges. Egyrészt nagyon szép állapotban van, másrészt műszakilag is rendben, harmadrészt a tuning miatt borzasztó erős. Átlagautósnak bőven elég, ha az autója az első két szempontnak megfelel, ez a kocsi fele ilyen erős motorral is élvezetesen autózható. Ha valaki MR2-est szeretne venni, ne ragaszkodjon a Turbóhoz. Egyébként sem könnyű rálelni egy turbósra, sőt, tulajdonképpen simából sem sok van. Vagy azért, mert már mindenki összetörte, és egyszerűen elfogyott, vagy mert mindenki annyira szereti, hogy nem akarja eladni. Vagy más oka van, a lényeg, hogy az MR2 ritka madár.

Az MR2-t, ha turbós, ha nem, könnyen meg lehet kedvelni. Nagyon megbízható - egy Toyota milyen is lenne, ugye - és élvezetesen vezethető kis autó. És a mai napig dögösen néz ki. A 156 lovas változat is kellemes élményautó, ha valaki kedvet kapott, elsősorban ezt ajánlanám. A motortuningot csak a legelvetemültebbeknek javasolom. Amilyen élvezetes, annyira veszélyes. Viszont jó érzés lehet, amikor az ember a zöldnél a kis rizsrakétával elmegy a Carrerának.