Az egyik vezetett már Fiat Multiplát, a másik nem. Az előbbi már ismeri az autó titkát, az utóbbi csak aggasztó külsejű járművet lát. Azután persze vannak néhányan, akiknek tetszik a Multipla, és olyanok is akadnak, akik akkor sem ülnének a volánja mögé, ha fizetnének érte - velük most ne foglalkozzunk.
Barbra Streisand első nyilvános fellépése sem
keltett akkora sokkot a közönségben, mint mikor a Fiat bemutatta
születendő családi van-jének (buszlimuzinjának, egyterűjének, ahogy
jólesik) protípusát.
Először mindenki átejtésre gyanakodott, a meghíváson
egybegyűlt újságírók keresték is a teremben a rejtett kamerát, de
amikor az olaszok már a működőképes verziót is bemutatták, le
kellett nyelnünk a békát -az idomtalan szerkezetet bizony rá fogják
szabadítani a jónépre.
Azóta sok-sok Multipla lefolyt már a Dunán,
néhányat hiper-extrovertált egyedek, meglehetősen sokat pedig
a kocsit reklámfelületként használó médiaorgánumok
vásároltak meg. A mennyiség egy része pedig az importőr
tesztautóparkjában kötött ki, mely autó az újságírók gyilkos jobb
lábának, izzadó markának és szarkasztikus megjegyzéseinek estek
áldozatul.
Nem véletlen, hiszen a tervezőgárda
feltehetőleg egy LSD-trip utáni nap rajzolta a formát, amit csak
nagyon kevesen tudtak elsőre megemészteni. A kezdeti prototípusnál
feltehetőleg túlságosan alacsonyra sikeredett karosszériát egy bő
húszcentis, deréktájt beillesztett magasítással tették
utaskompatibilissá, s így jutott hely
a tervezéskor kifelejtett távfényszóróknak is - a szélvédő
tövében.
Olyan mint ha vizes lenne belülrôl |
Egyéb tekintetben is ijesztő jelenség e Fiat,
hiszen olyan széles, mint egy bazi nagy Volvo S80-as, alig
hosszabb, mint egy Zsiguli, a magassága pedig a mikrobuszokéval
vetekszik - aki először látja szembejönni az úton, megfogadja, hogy
legközelebb csak alkoholmentes sört kér az ebéd mellé. A forma
további cifraságokat rejt, hiszen a kocsi oldalfalai kifelé dőlnek,
az eleje keskeny, a közepe terebélyes, a
hátsó lámpái igazi Pokémon-figurák, az utasok derekáig leérő
ablakok pedig kirakat-jelleget kölcsönöznek az oldalfalaknak.
Szó, ami szó, a járművet
a humort nem ismerő magyar autósok kilencven százaléka
iszonyúan csúnyának, de legalábbis abszolút komolytalannak tartja,
ezért szerencsétlen autó sorsa nálunk már a megjelenésének első
napjaiban megpecsételődött. Magyar ember csak a németektől fogadja
szívesen az ötletességet - gondoljunk bele, milyen sikere lett
volna a Multiplának, ha Mercedes-csillag, vagy Audi-karikasor lett
volna az elején.
Aztán az ember tesz egy kört a modern
Fiat-lufival és úgy megtér, mint a KISZ-aktivistából lett Jehova
tanúja. A kocsinak első nekifutásra
semmi hibája nincs. Aztán másodikra se. Meg aztán harmadikra
se. Talán csak a negyedik rosszindulatú vizsgálódásra szúr csak
szemet, hogy teljes létszámmal -ami a Multipla esetében elöl
3/hátul 3 elrendezésben összesen 6 fő - a csomagtartó már
meglehetősen szűk. De még ez is orvosolható, hiszen a hátsó
üléseket egyenként előrébb lehet helyezni, ezáltal három lépcsőben
növelhető a raktér, ám a hátsó traktus ilyenkor egyre inkább a
kiskocsiknál megszokott lábzsugorítós méretet veszi fel.
Ha viszont 430 liternyi csomagtér - ami egy
ötszemélyes autónál már elfogadható - az utastér igazán tágas.
Mivel a kocsi széltében iszonyat nagy, hárman valóban elférnek
egymás mellett, különösen mert a középső ülés elöl hátrébb van,
hátul pedig hátrébb csúsztatható, mint a két szélső.
A könyökök tehát különböző síkokban kaszálnak, a középső
utasok pedig - bár kartámasz nem jut nekik - jobbra-balra kiváló,
párnázott fejtámaszra biccentenek, ha véletlenül elbóbiskolnak.
A hátsó üléssort akár menetiránnyal szemben is be lehet rakni |
Amennyiben nincs szükség a hatszemélyes
kiépítésre, igazi LEGO-játék utazás előtt össze-vissza próbálgatni
a lehajtható, kivehető hátsó székeket, hogyan a legjobb az
elrendezés. Egy hátsó üléssel pedig
simán befér akár egy kisebb robogó, vagy több bringa is, ha
pedig az első középső ülés sem kell, a lehajtott háttámlában
kialakított tálcán enni, inni, de még sakkozni is lehet.
Valódi Transzformerként viselkedik tehát a
Multipla, a hatalmas ablakok pedig garantálják, hogy senkinek ne
legyen klausztrofóbiája - belülről még
a kifelé dőlő oldalablakok is értelmet nyernek, hiszen a
vállak és a fejek körül óriási a tér.
Irgalmatlanul sok tárolórekesz van az első utasok keze ügyében, hiszen a tetőből mindkét oldalon napszemüvegtartó hajtható ki, a középen elhelyezett kezelőszerveknek köszönhetően a műszerfal tetejéből két hatalmas kesztyűtartó nyílik, s a burkolatokban egy jobb kocsmai társaság számára elegendő pohár- és üvegtartó-mennyiséget is kialakítottak - kár, hogy a hátsó utasok legfeljebb a lábukhoz dobálhatják le cókmókjaikat.
Ha már korábban elővettük a robotos hasonlatot,
ne szálljunk le róla ilyen könnyedén: a központi, kombinált
műszer-kezelő-szellőző-információs egység olyan, mint valami
Spielberg-filmbéli, űrutazásos táj makettje, de vitathatatlan, hogy
a hatalmas sebmérő, a
burjánzó, csigaszemekkel állítgatható szellőzőrostélyok,
valamint a logikusan csoportosított, Pirx-kapitányt is elismerő
füttyentésre késztető gombok rettenetesen jól használhatók.
Tegyük hozzá, a kocsi úgy, ahogy van,
rettenetesen jó. Minden ülése egyformán és nagyon, nagyon
kényelmes, a gyanús, bowdenes mechanizmussal működő műszerfali
váltóval az első kattintás után már öröm a kapcsolgatás, a
kormányzás, sőt
még a futómű is határozottan sportautós beállítottságot
sejtet. Persze emiatt kis terhelésnél a rugózás keményebb az
igazán kellemesnél - ha csak egy-két utas van a kocsiban, s a
csomagtartó üres, érdemes a raktérben elhelyezett néhány kisebb
betonlappal, rosszabb esetben pár tucat, vizes, bontott téglával
emelni a komfort színvonalát.
A fordulatszámmérôn nincs piros sáv |
Zaj viszont szinte nincs is, s ez olyannyira
igaz, hogy a csekélyke motormormogás mellett
még százhatvanas sebességnél is kulturáltan folyhat a
beszélgetés - ez talán a legmegdöbbentőbb tulajdonsága e kedves
droid-Fiatnak.
Néhány szót érdemel a motor is, ami a tesztautóban az a közös nyomócsöves, 1,9-es turbódízel blokk volt, amit a Fiat-konszern előszeretettel alkalmaz mindenféle márkájú és típusú egyéb járműveiben is. A Multiplához 105 lóerő jár, s ez, bár puskagolyóvá nem teszi az autót, elegendő ahhoz, hogy egy pillanatra se tűnjön lomhának - garancia erre a 170-es végsebesség és a 0-100-ra 13,3 másodperc alatt abszolválható gyorsulás.
A motor elképesztően csendes, különlegessége,
hogy más turbódízelekkel szemben
már alig alapjárat fölött érezhetően kezd húzni, fogyasztás
dolgában pedig szinte verhetetlen: a Szaratov hűtőszekrény-szerű,
közel 1,4 tonnás kasztnit viccesnek mondható, hétliteres
átlagfogyasztással vitte a próba során, ehhez érdemes azt is tudni,
hogy a tesztelői láb mindig nehezebb néhány kilóval a privát
tulajdonosokénál.
A Multipla tehát minden tekintetben AZ ideális
autó. Olyan evolúciós termék, mint a viszonylag kényelmes,
emelkedőn könnyen tekerhető, országúton szélsebesen hajtható,
úttalan utakon is helytálló, tönkretehetetlen mountain bike. Most,
hogy végezetül a Multipla seregnyi, vitathatatlan erényének
megtapasztalása után ájultan törölgetjük verejtékező homlokunkat,
visszaránt a józan valóságba egy kicsiny árcédula, amelyre
rosszindulatú marketingesek véletlenül valami 5,6 milliós számot
firkantottak.
Kézifék a bal oldalon |
Ez pedig
sokszázezerrel több, mint a konkurensek cetlijein - Citroen
Xsara Picasso, Mazda Premacy, Opel Zafira, Renault Scénic -
leolvasható elviteli ellenérték. Csak remélni tudjuk, hogy a
fiatosok tévedésből albán lekben tüntették fel az árat, de a hiba
kijavításáig a tesztünk által meggyőzött, a Multiplát bulldogként a
fogai között tartó, azt el nem eresztő, ám sajnos kisebb pénzű
olvasónknak nem marad más, mint az 1,6 literes benzinessel szerelt,
valamelyest gyengébb, jóval iszákosabb, meglepő módon kevésbé
kulturált működésű, benzines, ami viszont már alig 4,1 milkáért
elvihető.
Az AirBag felirat hímezve van! |
A különbözetbe pedig
még Ray-Ban áron is belefér az a hat koromfekete
napszemüveg, amit a társaság feltesz, amikor a Multipla a
látóterébe ér, s csak az utastérben kapja le, amikor a mindenütt
textillel borított, otthonos hangulatú belsőben már kellemesebb a
látvány.