Nőnek bumfordi, hímnek nőies

Gyanítom, titokban tuningolták – a Musa-Múzsa erőátvitele

A gyengébb dízelt a tévéadásban hosszasan pocskondiázta Karotta kolléga; nincs okom vitatni, hogy egy üresen 1300 kg-os autót ezzel a méretes homlokfelülettel képtelen dinamikusan mozgatni hitvány hetven lovacska. Ez meg (ha végre eléri az 1800-as fordulatot) szenzációszámba menően jól megy. Persze a gyári 12,5 másodperces százra gyorsulás komoly füllentés, de 14 alatt azért képes elérni. Még egyszer: 13 mázsa, 1248 köbcenti, gázolaj.

Igazi meglepetés tehát. Nekem, akinek lelkén soha be nem hegedő sebet ejtett az egykoron birtokolt Mercedes-Benz 123 200D, ez a gyógyír kellett. Hangosan morog mindig, turbónyomás nélkül mintha csak a lendület vinné, a hazug, hétezerig skálázott fordulatmérő ellenére 4000 fölé értelmetlen és lelketlen dolog pörgetni, de közte kimondottan kellemes. Nyolcvanról szépen, visszakapcsolás nélkül lehet előzni (ötödikben 1900 körül van ekkor), a városban erőlködés nélkül tartható a forgalom ritmusa. Normális használtban 5,9 litert kért, háromnegyed részben fővárosunkban autózva.

A váltó amolyan jó közepes. Valahogy megakad a dupla H-séma fölső oldalán. Az egyes fokozat túl hosszú: szépen, könnyen elindul, de a kuplung felengedése után rádöbbenünk, milyen messze még az optimális tartomány. Szóljon mentségére, hogy pontosan így volt az egy-két napig bitorolt Cadillac BLS-nél is. Ja, az is turbódízel. De mindegy, alul jelentkező nyomatékhoz nagy lökettérfogat kéne.

A motor tehát messze a várakozáson felül teljesített. Mégsem indított hosszú autópályás túrákra. Mentem vele egyszer tán százharminccal, de nem kívántam a sebesebb tempót. Elképzelhető, hogy valóban képes a 173-ra, de az senkinek sem lesz jó. Nem erre méretezték, méghozzá a következő bekezdésben részletezett okok miatt. Pedig élvezetes látni, milyen röhejesen keveset fogyaszt az országúton. Mivel a Suzuki csak a gyengébbik változatot vette meg, az Opelnél kizárólag Astrába építik a 90 lóerőst, de még a Lancia Ypsilonhoz sem választható, ezért egy Puntót tudnék elképzelni felülmúlhatatlan városi szaladgálóautónak ezzel a blokkal.

Első osztályú rémálom – A Musa-Múzsa úttartása

A hazahozatalt követő éjjel álmomban magas egyterűt vezettem, és egy irányváltástól az autó az oldalára borult. Illetve csak majdnem, mert nem éreztem a csapódást. Vagyis legalább nem estem le az ágyról, de jeges verítékben fürödtem, sikoltva ébredtem. Oka? (Élőben) jöttem a Szerémi úton, kanyarodtam rá a Lágymányosi hídra, és a pont jónak tekintett tempónál olyan rémisztően nagyot billent az autó, hogy onnantól minden kínos szituációt különös gonddal kerültem.

Pedig 205/50 R16-os kerekei vannak. Joggal következtethetnénk arra, hogy biztosan ráz a peres gumival, de nem. Teljesen normális, viszonylag nyugodt, mint egy átlagos 13 mázsás autó. Tehát a rugózás túl lágy, és ez magas súlyponttal minden kanyarban vérfagyasztó pillanatokat okozhat. Hacsak nem vagyunk előrelátók. Én az voltam, egyszer tettem próbára csak a szerencsémet, amikor kifejezetten egyenetlen úton úgy kilencvenig gyorsítottam. Ekkor a hátsó kerekek gondoltak egy nagyot, és a pattogásuktól finoman elkezdte csóválni a farát az autó.

Érti már, miért nem tudok beszámolni a 150-nél tapasztalható oldalszél-érzékenységről, a nyújtott autópályaívekben való viselkedéséről? Az én védőszentem is lazíthat pár percet, és nehogy már arra jöjjön vissza a kávészünetből, hogy éppen az árokban bucskázom a Musával. Nem rosszabb semmivel, mint egy hasonló, de azoknál is érvényes az igazság, hogy ami magas és keskeny, szívesebben borul, mint csúszik.

Rájátszik erre a Fiatoknál régóta rendelhető City beállítás. Hihetetlenül lágy lesz a kormány, egyszerűen semmit sem tudunk arról, hogy szívük szerint merre mennének az első kerekek. Persze, miért nem kapcsoltam ki, de ha egyszer városban mászkáltam? A fék jó, de bevallom, ezt se nagyon provokáltam. Nem sok holmit pakoltam be, azok viszont rögtön zajosan indultak előre, ha ráléptem a pedálra. Harapós, de nem kiszámíthatatlan.

Nem tudom, ki fogja megvenni a Lancia Musát. Összességében egész jó autó, de családi egyterűnek kicsi, és szörnyen drága, elkényeztetett barátnőnek, feleségnek bumfordi, hímnek feminin. Talán abban reménykedik a forgalmazó, hogy ebből elég ötödannyit eladni drágán, mint a Fiat Ideából olcsóbban. Nincs okom ezt kívánni, de gyanítom, barátnőmnek egyre jobban fog tetszeni, ahogy félévente egyre rácsodálkozik majd.