Wartburgpótló

A Nexia külsejére nem érdemes sok szót vesztegetni. Nem különösebben szép darab, de aki Daewoo-t vesz, úgysem nézegetni akarja. A Nexiáról elég legyen annyi, hogy vannak szexi nézetei, a morcosra vett fényszórója például nem rossz, de összességében a klasszikus harmóniát nem ezzel az autóval fogják szemléltetni.

	Nicsak, egy ZIL-alkatrész

A műszaki tartalom szintén nem az ínyenceknek való. Legyünk nagyvonalúak, és nevezzük "kiforrott technológiának". Az autó műszaki alapja az Opel Kadett E-generációja ("csepp Kadett"), ami tíz évvel a Nexia megjelenése előtt sem számított high-tech szerkezetnek. De aki Daewoo-t vesz, úgysem akarja baráti társaságát az autója technikai kifinomultságával traktálni.

Egy megbízható konstrukció

Aki Daewoo-t vesz, használni akarja az autóját. Márpedig a Daewoo erre maximálisan alkalmas. Cikkünk alanya 70 ezer kilométert futott, és ez idő alatt nem hibásodott meg. Apróbb bosszúságok előfordulnak, ilyen például a kontakthibás gyári rádió, vagy a jobb első ülés támlaállítójának szabotázsakciója, de az autó csaknem 7 éves fennállása alatt csak a kopó-fogyó alkatrészek cseréjére kellett költeni.

Az utastér kellemesen ronda, a koreai dizájnban a 80-as évek német feelingje (Kadett, ugye) keveredik generáljapán megoldásokkal. A mellékelt képen például jól kivehető a klasszikus japánautós kvarcóra. Minden nagyon szürke, minden nagyon műanyag, ugyanakkor az ergonómiára egy szavunk sem lehet. Nekem például bejön a vészvillogó kapcsolója, amit a kormánykerék elengedése nélkül, ujjbeggyel lehet kezelni.

Ugyanígy kellemes meglepetés a rendkívül csendes, mégis hatékony szellőzőrendszer. Kedvencem a figyelmeztető hangjelzés: míg más autókban gyakran agresszív sípolás emlékeztet vétkeinkre (bekapcsolva felejtett világítás, rosszul becsukott ajtó), a Nexia a fülnek kedves, visszafogott bimm-bamm effektussal jelez.

Azért nem minden fenékig tejfel. A vezetési pozíció elképesztő hibája, hogy a kormánykerék nincs középen. A dudagomb nem az orrunkkal, hanem a jobb fülünkkel esik egyvonalba. Ez beszállás után rögtön észrevehető, száz kilométer után pedig egyenesen fárasztó.

	A két zajforrás

Szintén nehezen megszokható, hogy a kilométeróra spirálja folyamatosan érzékelteti jelenlétét: sebességfüggő perregése már a parkolóból kiállva is idegesítő. A műszeregységet körülvevő műanyag keret a folyamatos surrogást fülsértő nyiszogással kiséri. Érdekes módon más zajt viszont csak módjával produkál az autó beltere, a szemre nem éppen precíziós illesztések csendben maradnak.

A visszajelző fények halvány derengése miatt előfordulhat, hogy bekapcsolva felejtjük a hátsó ablak fűtését, ami az elektromos hálózatra mér csapást, illetve a ködlámpákat, ami viszont közlekedőpartnereink szeme világát veszélyezteti. A benzin fogyására nem figyelmeztet visszajelző lámpa, a fordulatszámmérőt is kispórolták.

A gyári Daewoo rádió sem egy ütős darab, nincs benne RDS-funkció, a magnórésze pedig nem oda-vissza játszós (autóban ezek fontos szolgáltatások), ellenben van benne Dolby zajcsökkentő (ez viszont tök felesleges). A magnó fő baja az, hogy a tolvajok ellen nem védekezik, pedig szabványos méretű, más autóba is passzol. Így aztán az orgazdák simán kifizetnek érte egy spanglira valót. Kiszerelés után elvileg kódot kér, ám bizonyos források úgy tudják, mindössze háromféle kód létezik a Daewoo rádiókhoz.

A csomagtartó használható méretű, viszont a pótkerék felett rögtön a kárpit található, semmi merevítés, semmi deszka-alátét. A padló így inkább a Somogyi dombságra hasonlít, semmint a csomagtérpadló-ügyben kívánatosabb Nagyalföldre. Viszont a pótkerék mellett teljes szerszámkészletet találunk, csavarkulcsokkal, csavarhúzó-készlettel, normál méretű kerékkulccsal - mint utoljára a Kockaladákban.