A VW-csoport autói egyre jobban skodásodnak, mondják ezt a Skoda-márkafanatikusok, akik szerint a VW azért kebelezte be a cseh gyárat, mert félt tőle, hiszen már jobb autókat gyártott, mint ők. Nem tudom, de ennyi pénzért csakis négykerék-hajtásos kombi Octaviát vennék, mert az tényleg jó.
A finnországi bemutatóból az derült ki, hogy személyautóssága ellenére ízig-vérig terepjáró a Skoda új Octavia kombija, amely a négykerék-hajtásával bátran letérhet az aszfaltútról, ráadásul mint a nagyapám kalucsnija, elnyűhetetlen. Mégis azt hittem, csak egy újabb városi terepjáró, amit a VW-csoport a kevésbé tehetőseknek szánt, azoknak, akiknek az Audi All Road drága, de valahogy télen is haza kell menniük a Rózsadombra.
Emígy megnyugodva saját okosságomban nem is fektettem több energiát
az ügybe. Elautózgattam vele a városban,
csodáltam az alig több mint hétliteres átlagfogyasztást - na ja,
1.9 PDTDI -, ami fricska a négykerék-hajtást csak többletfogyasztásnak
gondoló embereknek. Mondjuk, itt azért ez nem helytálló, mert nincs
állandóan négykerék-hajtás, csak ha szükség van rá.
Hol kapar?
Elektromosan vezérelt Haldexünk van az összkerékhajtáshoz, ami a második generációnál a sajtóanyag szerint mindenféle jóval kecsegtet. Lényege ugyanaz, mint a többi ilyen, szükség esetén összezáró rendszereknek, hogy ha az első kerekek kipörögnek - állítólag 10 °-os kaparási elfordulásnál azonnal -, a megemelkedő olajnyomás összenyomja a Haldexben levő acéltárcsákat, és így nyomaték kerül a hátsó kerekekre is.
Nincs okom kétségbe vonni a dolgot, mert bár az említett városi menetben észre sem vettem, hogy hátul is hajt, a meglepetést okozó terepezésben szinte állandóan pörgött minden kerék. És ráadásul a csomagtartóból sem vesz el helyet a hátsó hajtás cucca. 580 liter csuklóból, a hátsó ülések ledöntésével 1620 literes lesz a rakodási térfogat.
Szóval először a városi használat. Az autó 25 milliméterrel megemelt hasmagasságával alapítója lehetne a Teréz Körúti Off-Road Klubnak, melynek tagjai teljesen kiélik magukat, ha felező-egyesben kelnek át a síneken. A lájtos terepezés már korábban megvolt, megerősítette a "nem odavaló" érzésem, és egyértelművé vált, mennyit tud. A városban, mindegy, hogy száraz vagy nedves az út, annyira egyformán viselkedik, hogy az ember észre sem veszi, hogy vezet.
A külsejével semmi bajom. Skodás, és az Octavia a mostani generációjára elérte azt a szintet, ahol bármit megtehet. Nem hasonlítgatják nagyobb testvéreihez, önálló egyéniségként tekintenek rá. A kombinál különösen igaz ez, mert aki kipróbálja, egyből megszereti a kívülről átlagos, belül viszont brutális méreteket. Csukott ajtókkal elszállítani két embert és egy 180 cm hosszú íróasztalt, ez önmagáért beszél.
A személyautós használatban teljesen beleszerettem. De ne szaladjunk előre, hiszen a város után még jött a félelem és reszketés. Kimentünk az Adventure Parkba, ahová igazi terepjárókkal szoktak. Először féltem, hogy az annyira megszeretett Skoda majd lebőg, hogy jelentősen alulmúlja még azokat a várakozásokat is, amik meg sem fogalmazódtak, hiszen mindenki láthatja, mi is ez. Kísérőnk is megmosolyogta a parkolóban, amikor először meglátta, és a mellette álló régi BMW ix-re mutatott: még az is magasabb nála. Aztán később neki is arcára fagyott a mosoly, én pedig folyamatosan reszkettem.
