Újabb dinoszauruszt találtunk Fejér megyében!

A gyűjteményből, melybe véletlenül botlottam bele tavaly, legutóbb egy '58-as Chevrolet Bel Airt mutatthattunk be Önöknek. Most, hogy újra felvettük a fonalat, úgy alakult, hogy egy nagyon közeli rokont, a szintén '58-as Oldsmobile Ninety Eightet, azaz 98-at tudtam elvinni kipróbálni, lefotózni.

Az autó Svájcból került hozzánk, ott egy idős hölgyet szolgált pár héttel ezelőttig. Restaurálva soha nem volt, új magyar tulajdonosánál is csak egy polírozást kapott, állapota mégsem árulkodik arról, hogy 48 éve gurult ki a gyárkapun. Jó, persze, árulkodik, hiszen a beltéri krómalkatrészek átrozsdásodása látványos, de első ránézésre sokkal jobb karban van mondjuk egy húszéves Opelnél. Könnyekig meghatódtam, de tényleg, amikor a kesztyűtartó belső oldalán megláttam a csaknem fél évszázada felragasztott cetlit: "Bejáratás: ne lépje túl az 50 mph sebességet az első 100 mérföldön, majd a 65 mph-t a következő 400 mérföldön."

A kor repülés-, sőt, űrrepülés-imádata mindenütt tetten érhető. Nézzük csak meg szépen sorban a részleteket! Rakéta került a motorháztetőre, kicsi, nagyon stilizált, mégis egyértelműen rakéta. A front lámpái egy-egy sugárhajtású vadászgép két-két hajtóművének légbeömlőjét formázzák, a fényszórótest ráadásul valódi jetmotor-sziluettet kirajzoló oldalsó krómkeretet vezet fel.

A hűtőrács közepén pajzs alakú embléma, ha akarom, zuhanó bomba.

A felnik mintázata egy lökhajtásos gép motorjának elölnézetét utánozza. A hátsó ajtótól hátrafelé a kerék fölött futva egy nagy szárnykezdemény indul, az övvonalak pedig az autó végére függőleges vezérsíkokban fejeződnek be. Hátulról nézve pedig nem kevesebb mint nyolc hajtóművet számolhatunk össze. A hátsó lámpák: két kerek utánégető. Van két rakétahajtómű, két-két vezérsíkkal a csomagtérfedél hátulján. És van két-két kis tolósugár a lökhárítóbabákban.

És még ezeken kívül is hihetetlen sok, hihetetlen nagy l'art pour l'art dekorelem van rajta. Az oldalsó, tizenöt centi magas krómpajzsok még egyelőre messze a ma divatos kistányérnyi köremblémák előtt járnak. Funkció nélküli kis krómkopoltyúk a C-oszlop tetején, 2x4 funkció nélküli krómcsík fut a hátsó ajtóktól hátrafelé. A 98-ből, ha gondolatban behelyezkedünk az érába, csak úgy süt: gazdag és sznob a tulajom!

Nemcsak szép, vagy legalábbis míves, de irdatlan nagy is. A kasztni pár milliméterrel több, mint öt és fél méter hosszú, a tengelytáv 321 centi. Elöl-hátul egyaránt kényelmesen terpeszkedhet három-három felnőtt, nem kell nagy fantázia ahhoz sem, hogy elképzeljük, mi másra alkalmas még utazáson kívül a puha, széles hátsó ülés. Hátraülve a Grease és társai világának autósmozis kliséje végre értelmet nyer ebben a Kispolszkikkal és Trabantokkal sújtott világban is.

A 98 külsejét, hátsó traktusát, az ezüstre fújt bőrkárpitot, a típusjelzéses hamutartót feltérképezve az ember már azt hinné, nem érheti meglepetés. Aztán beül előre. Uramatyám, a kormány mögött egy kis oltárt rendeztek be! A sok krómtól már-már fotózhatatlanságig csillogó szentség annyira részletgazdag, annyira lenyűgöző, hogy múzeumban volna a helye. Minden kapcsoló, gomb, tekerentyű egy-egy kis szobor. A tipográfia lenyűgöző. És tényleg mint egy múzeumban: minden biszbaszon kis magyarázó szöveg virít, mire is való.