Miért nem járok taxival?
Az Opelek jellegzetes zöld rádiókijelzője pixelenként szokott meghalni, taxi-Omegánkén azonban már egy pont sem maradt belőle. Ez picit megbonyolítja a rádió kezelését, hiszen az embernek egyetlen támpontja van az állomáskeresésben: a Mária rádió permanensen sugárzott imái. Innen két ugrás lefelé a Juventus. Viszont a kétoldalas digitklíma kijelzője, sőt maga a hűtés is működik, ami értékes fokokat von le az utastér hőmérsékletéből. Arról nem is beszélve, hogy a hűtött vagy fűtött levegőt külön járat továbbítja a hátulra.
Azonban az Omega B még akkor sem a legjobb használt járgány, ha korábban nem szolgált taxiként. Ha a Népítéletből indulunk ki, ez minden idők negyedik legnépszerűtlenebb Opelje, egyedül a Combót, a Montereyt (ami egy Isuzu) és a Vivarót (ez pedig egy Renault) tudta maga mögé utasítani.
A rossz reputációt két dolognak köszönheti. Egyrészt vannak dolgok, amelyek elromlanak benne, másrészt ezek javítása költséges. Főleg a nagyobb motorokkal van több gond, hiszen azokat jobban is hajtják a tulajok – ez igaz a nagy, BMW-féle sorhatos dízelre is, míg a kis négyhengeresekkel jóval kevesebb a probléma. Feketelistás – legalábbis nagy odafigyelést igénylő – opció az automata váltó: ezekkel inkább az a baj, hogy itthon nemigen kapják meg azt a minimális szervizt, amire tényleg szükségük lenne. A rozsdásodás nem komoly gond, ha a töréseket rendesen javították, legfeljebb az ajtók alsó széle szokott rohadni a tulajok szerint. Taxink kasznija is viszonylag normális állapotú, mintha csak az orra lett volna puffos, az se nagyon. Igaz, nem is nagyon jól javították.
Hát ilyen egy Omega Caravan, ha taxi. Nyilván minden az ár kérdése – ez is. Kellemes, rendkívül tágas és a kisebb dízelekkel egészen takarékos, gigantikus batár, aminek legfeljebb olyan apróságaival kell megbarátkozni, hogy például a kormányállítás mindössze három lehetőséget kínál (az alsót a 110 centis sofőrökre, a felsőt a 260 centisekre méretezték, aki pedig a kettő közé esik, használhatja a középsőt). Nem is csoda, hogy az omegások szeretik, mint autót – a végső verdikt azonban erősen attól függ, hogy mennyit költöttek rá. Sőt többen akadnak, akik az összes költés ellenére is imádják – ez mindenképp arra int, hogy a kereskedésben az ártáblán lévő összeg csupán az alapdíj. És ez a taxinál sincs másképp, ha beszállunk.
Radiáldugattyús, elosztó rendszerű adagoló
A Bosch VP 44 jelzésű adagolója ilyen: lényege, hogy a nyomást előállító dugattyúk (kettő vagy három darab) egy bütykös gyűrűben futnak. Azért radiál-dugattyúk, mert ebben a gyűrűben sugárirányban – azaz radiálisan – helyezkednek el. Amikor a gyűrűben (egyszerre) odaérnek a bütykökhöz, óriási nyomással préselik a gázolajat; a nagynyomású tér az ábrán középen látható. Az ilyen adagolók maximális befecskendezési nyomása 1600-1850 bar, az összes hengert egy ilyen szivattyú látja el, ezért van szükség egy forgóelosztóra is, ez irányítja a megfelelő hengerhez a tüzelőanyagot. Hasonló rendszerű, radiáldugattyús szivattyúk táplálják a common rail (közös nyomócsöves) rendszereket is – viszont ott nem hagyományos, rugóterhelésű porlasztócsúcsokon, hanem piezo- vagy elektromágneses injektorokon át jut a gázolaj a hengerbe.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.