Mindörökké Omega

Belül nem csak tágas és kényelmes, igen barátságos is. Minden kicsit túlméretezett, a műszerfali kapcsolóktól az ajtózár gombjain át a kormánykerékig. Hasonló a helyzet az üvegezéssel is; hatalmas átlátszó felületek ölelik körbe az autót, maximálisan biztosítva a körkörös kilátást. A közhittel ellentétben az autó nyáron nem melegszik át gyorsabban, mint bármely másik, hála a gyári színezésnek, illetve az utólagos fóliázásnak. A nagy méretű külső tükrök is sokat segítenek a navigálásban, bár tolatásnál így sem lehet belátni az egész kasztnit.

A vezetése semmiféle különleges tudást vagy képességet nem igényel. Kanyarodáskor persze figyelni kell a közel 4,8 méteres hosszra, illetve parkolásnál, továbbá csúszós úton is illik óvatosabban bánni a gázpedállal, de alapvetően kezes kis bárányka. A közel ideális (50-50%-os) súlyelosztásnak köszönhetően semlegesen viselkedik - szélsőséges határokig. Hölgyek is vezethetik, hiszen vaj a kuplung, a váltó ilyen futásteljesítmény után is mintaszerűen pontosan kapcsolható, a szervokormány pedig könnyen jár. Még a Suzukihoz szokott édesanyám sem ijed meg tőle, ha véletlenül vezetni kényszerül.

És ha már a Suzukit említettem, feltétlenül el kell mondanom, hogy az ilyen, 11-13 éves Omegák bizony Swift árban mozognak a használtautó piacon. A fenntartása és a fogyasztása (városban 11-13 liter, vegyes használatban 9-11, de autópályán már 7-8 liter közötti, ha betartjuk a sebességkorlátozásokat) nyilván magasabb, de a vezetési élmény, továbbá a nagy méretű utas- és csomagtér bőségesen kárpótolja a tulajdonost.

Egy igen vitatható kérdést még feltétlenül meg kell említenünk; a megbízhatóságot. Aki olvasott már hibastatisztikákat, tudja, hogy az Omega mindig is a legrosszabb helyen szerepelt, karöltve a Ford Scorpióval. Nos, ezzel kapcsolatosan azt kell tudni, hogy ezek a statisztikák nem tesznek különbséget az izzók kiégése és a motorok besülése között, így fordulhatott elő, hogy az Omegát egyszerűen megbízhatatlannak titulálták, holott csak ritka kivételes esetekben produkál az üzembiztonságot veszélyeztető, vagy az autó megállásához vezető meghibásodást. Inkább csak apró, bosszantó hibákkal szórakoztatja gazdáját. Szerencsére a legtöbb apróság - a kilométeróra zörgő spiráljának javításáig bezárólag - minimális műszaki érzékkel házilag is orvosolható. Az alkatrész pedig nem olyan drága hozzá, ráadásul mindent lehet még kapni bele.

Én csak a központi zárral és a bal hátsó (utólag beépített) elektromos ablakemelővel bajlódom a vásárlás óta. Ezeket leszámítva csak a kopó alkatrészeket (pl. a gyorsan fogyó stabilizátorrudat az első futóműben, amely rosszul viseli a pesti útviszonyokat) és az olajat kell időnként cserélni. Rossz úton haladáskor a kasztni különböző részeiből feltörő nyiszogással azonban semmit nem tudtam eddig kezdeni. Ez sajnos jellemző a kombikra, amelyekkel sokat szállítottak.

Összességében nekem nagyon bevált, minden kis hibájával együtt. Csak ajánlani tudom bárkinek, aki nem városi- vagy versenyautóra, hanem egy nagy családi-, illetve utazóautóra vágyik. Csak ki kell egyszer próbálni.