Lassan megértem

Dobáljanak rám nyugodtan rohadt káposztát, de akkor is kimondom, hogy nekem tetszett az A Vectra. Pontosabban az tetszett benne, ahogy elbújt a környezetében. Azt a mimikrit még egy kaméleon is megirigyelhetné, ahogy jellegtelenségével meghúzta magát a forgalomban. Emellett lehet, hogy nagyon jó és megbízható autó, de sosem fogom megtudni, mivel sosem fogok venni olyat.

Aztán az a Vectra, amelyiknél a brutál motorháztető él átment a visszapillantó tükrökbe; az meg pont az ellenkezője. Micsoda forradalom volt a megjelenésekor, egyből felismerem az utcán még ma is. Ezzel a mostani legújabb Vectrával viszont egyelőre nem tudom, mi a helyzet. Tudom, hogy az egységes típusarculat most a divat, de szerintem nem biztos, hogy ami jól áll egy kisebb autónak, az ugyanolyan ütős a magasabb kategóriánál is. Az biztos, hogy a mostani átalakításnál nem sok minden változott, ami mégis, az előnyére, de az összkép valahogy nem a legjobb.

Az orr-részen történt némi forgácsolás, a hűtőmaszk is kapott egy csíkot az embléma mellé, és feltalálták a Xsara II első lámpáinak Opelbe integrálását. De nem azon a hatalmas mosolyon van a fő hangsúly, amivel az autó most a vele szemben állóra néz, hanem állítólag a belső anyagok minőségének javulásán, no meg az új motorokon. Belül kicsit megváltozott a vonalvezetés, az eddigi GTS modell háromküllős kormánya és váltógombja lett az alap, de sajnos a középkonzol össze-vissza szögletes és kerek gombjai, a légbeömlők reluxája továbbra is komorrá teszi a hangulatot.

De nem csak az anyagokkal meg a vonalakkal szebb, jobb, több az új Vectra, hanem a rendelhető extrák listája is bővült. Van már alakfelvevő-szellőző ülés, kanyarba beforduló bixenon fényszóró, és 60%-os garanciális hiba-csökkenés, miközben a garanciaidő megnőtt. És még a futómű szilentjeiben is radikális változások történtek, ezáltal az utasok még puhábbnak érzik a haladást.

A motoroknál két, vagyis három újdonság jelent meg. A dízeleknél négyre bővült a választék az eddigi 1,9-es lefojtott változatával. Adózási szempontok miatt - ami nálunk nem annyira érdekes, hiszen nem teljesítmény után adózunk - felkerült a palettára egy 100 lóerős változatú 1.9 CDTI. Kicsit visszafogott turbó, kicsit átdolgozott befecskendezési program, és máris ott vagyunk, hogy az autó nem nagyon megy, cserében olcsóbb, és a fenntartása is kedvezőbb. Nálunk ebből az olcsóbb, és a nem megy fog lecsapódni. Meg a csiptuningolók is keresnek majd.

Ellenpéldának pedig ott a vadiúj GM Global motor, a 2,8-as V6-os. Ez szerte a világban kapható különféle teljesítményekkel, különféle autókban. A Vectrában turbóval tud 230 lóerőt, az OPC-ben 255-öt, és máris hatféle benzinmotorból lehet választani a kedves Vectra-megrendelőnek. Ezzel a tízdarabos motorkészlettel kategóriájában egyedülálló a Vectra.

Az átalakításnál nem csak a sima Vectráról van szó, hanem a kombiváltozatról és a Signumról is. Sokáig nem értettem, mi értelme a kombi mellett a Signumnak, aztán persze felvilágosultam. A kombi tengelytávja nagyobb, mint a sima Vectráé. Az így megnövekedett helyet a csomagtartó kapta. A Signum ugyanakkora, mint a kombi, viszont a nagyobb hely a hátul ülőknek jutott. Most mindenki gondolkozzon el néhány percre, és próbálja meg kitalálni, hogy valóban érdemes-e emiatt teljesen új típust alkotni. Az Opel szerint mindenképp, amit a hazai eladások ugyan nem, de a külföldiek állítólag igazolnak is.

A menetpróbán először 2.0 Turbóval szerelt, manuális váltós autót kaptam. Külön felhívták a figyelmet a SPORT gombra. Nem értettem, miért. Ez a motor olyan langyos, mint a csecsemő fürdővize. Sehol nem húz. Se lent, se fönt. Olyan ötezres fordulat környékén érezni valamit, egészen hatezerig, de az sem az, amire vártam. A SPORT gomb benyomásával egyedül a futómű keménységében éreztem változást, amivel egyébként nem volt gond előtte sem.

Kanyargós utakon repesztettem lassan is, gyorsan is, de nem sikerült rájönnöm, hogy mire jó ez így. SPORT gomb nélkül lágy, kellemes, de nem tudom felvenni a ritmust, előzésekhez pedig egyszerre hármat kell visszaváltani. SPORT gombbal ugyanez a helyzet, de akkor még a kanyarokban is figyelni kell, nehogy az út szélén találjam magam. Pedig többen is megpróbálnak beleavatkozni a vezetésembe, mivel az ESP direkt nem kikapcsolható. Nem is bántam, mikor autót cserélhettem.

A következő a 2.8 V6 Turbo Signum volt, automata váltóval és SPORT gombbal. Na, itt kitisztult a kép. A motor rettentően jó hangú V6, amit a kis turbó-fütyülés ha lehet, még jobban megszépít. A modern automata váltókkal eddig sem volt bajom, de itt a SPORT gombbal még ezen is lehet egy picit javítani. Alapból teljesen hétköznapi, hosszabb utakra javallott autó, amit a már említett nagy hátsó tér és a hátsó üléseken terpeszkedő music center is mutat, amit hivatalosan Multifunkcionális Tároló Mesternek hívnak.

Tehát eddig jó. Aztán jött a SPORT gomb. És valahogy még jobb lett, bár ez azért valószínűleg erősen szubjektív érzés. A motor ugyanúgy megy, de a váltó nem váltja el, még ha direkt egy fordulaton - 4000-en - tartom, akkor sem. Ez az igazi nyers erő. Ha kihúzatjuk, akkor elforog egészen hétezerig és ott vált, miközben préselődünk az ülésbe rendesen. És közben a futómű is felkeményedik, ami a nagyobb tengelytávval járó eleve jobb kanyarodási képességet tovább fokozza.

Sokkal jobb, mint a Vectra. Miért is nem a Signum a Vectra? Ki kellett volna még próbálnom egy kombit is, de nem sikerült. Talán máskor. Addig megpróbálom megfejteni, hogy mire jók azok a kis fikányi dobozkák, amik a tetőkárpitban kaptak helyet. Mert napszemüveget csak nem rakhatok mindbe, még akkor sem ha direkt olyan a formája mindegyiknek.