A XX. században a japán Subaru szót talán úgy lehetett a leghitelesebben lefordítani magyar nyelvre, hogy ronda, de remek. A japán nyelv azonban sokat változott azóta, és a Subaru mellett a XXI. századi japán-magyar szótárakban már ezt olvashatjuk: szép és tökéletes.
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalcar/tesztek/outback25iau/.gdata/cikk/outback_001.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 355px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 15px;
width: 480px;
}
Hatalmas napfénytető nyúlik el a középkategóriás kombin. Letisztult,
szép formák szemeznek velem, a prémium belső finom bőrülései hívogatóan
kacsintgatnak felém. A hasmagasságot jócskán megemelték, hogy az
Outback ne csak villogni tudjon a
rali-világbajnokok feneke alatt érlelt teljesen szimmetrikus, furcsa
módon Symmetrical AWD névre keresztelt összkerékhajtás-
rendszerével, de terepen is tudja használni. A motortérben egy
kifinomult 2,5 literes, feltöltés nélküli, négyhengeres boxermotor
lapul, mely maximálisan 165 lóerőt képes leadni. A teljes kényelem
jegyében a váltó természetesen automata. Tökéletes összeállítás.
Azt hihetnénk, hogy izzadt tenyérrel, magas pulzussal, könnyekkel
küszködve vettem át a tesztautót, és nem is tévednénk nagyot. De a
könnyek nem örömkönnyek voltak, az izzadt tenyér és a fokozott
szívműködés pedig a guta miatt volt, mely éppen készült megütni.
Megannyi brutális modell közül miért pont ezt a csirkét viszem
el?
A kicsi, könnyű sportkocsikat szeretem, sok lóerővel és kézi
váltóval, nem érdekel a luxus, a kényelem. Mért nem egy 280 lóerős
Impreza WRX STI,
vagy legalább egy Forester XT, 230 lovas turbómotorral? Vagy ha már
Outback és automata, miért nem a háromliteres?
Beülök, indítok. Udvariasan bemutatkozom, kérdezek ezt-azt, ő kedvesen
válaszol. Nem az a tartózkodó,
diplomatikusan nagyképű arisztokrata , akit vártam. Az igazat megvallva
kifejezetten közvetlen, de elkápráztatni nem tud. Disznóként
nézem színes gyöngyeit. Sosem leszünk puszi-pajtások - gondolom. Aztán
teltek-múltak a szorgos napok, gyűltek a közös élmények, és valami
megmagyarázhatatlan eseményfolyamban sodródva egyre jobban megkedveltük
egymást.
A formája már az elején megtetszett. Oldalról kevés kombi néz ki
jól, az Outback azonban innen nézve is kifejezetten karakteres. A
kerékjárati ívek hangsúlyos szélesítései az ajtókon is
végigvonulnak, minek köszönhetően
az Outback kellemesebb és sokkal egyedibb látványt nyújt,
mint nem terepesített testvére, a Legacy.
A 20 centis hasmagasság, és a lökhárítók alsó felének matt, fekete
műanyagán, rögtön látszik, hogy
a tervezők komolyan gondolták a hegymászást; ez nem holmi divat
4x4-es! A 16-os könnyűfém felniken 215/60-as abroncsok feszülnek. A
látvány elbírná a nagyobb kerekeket, de terepen jobban járunk így.
Az orr-rész egyenesen csodálatos! Erőt, energiát, masszívitást
sugároz. A kifelé szélesedő, kicsiny könnycseppet hullató lámpatestek,
a vaskos krómkeretbe illesztett hűtőrács, a hatalmas ködlámpák és a
visszapillantó-tükrökbe integrált fehér indexburák tökéletes
összhangban vannak egymással. Minél többet néztem, annál erősebbé vált
rögeszmém; az Outback úgy tesz, mintha élne. Olyan állatias, de se nem
kutya, se nem cica, még csak nem is cápa, nem bizony. Ő egy kardszárnyú
delfin, miszerint gyilkos bálna, aki lenyelt egy boxert, de erről majd
később.
Az Outback hátulról sem kevésbé robusztus, sőt, a bumfordi far azonban
előnyére válik, jól beleillik a kardszárnyú imidzsbe. A két bazi nagy
kipufogóvég és a szolid hátsó szárny a sportosság jegyében született,
de ne tévesszen meg senkit. Az automata, 2,5 literes Outback
10,9 másodperc alatt van százon, igaz, ő a leglassabb a
családban. Kézi váltóval, ugyanezzel a motorral már tíz másodpercen
belül teljesít, a háromliteres, hathengeres motorral pedig automata
váltóval is 8,5 másodperc alatt éri el a bűvös határt.
A beltér nagyon kellemes. A bőrülések kényelmesek, a helykínálattal
sincs gond, de ha az utasok méretéből fakadóan mégis lenne, csak a
napfénytetőt kell elhúzni, máris kétszeresére nő a térérzetük. Az
anyagok jó minőségűek, az Outback műszerfala
szép, de nem hivalkodó. A bőrülések feketeségét hatásosan
ellensúlyozza a középkonzol fémes színe, az automata váltó karja is
kifejezetten csinos. Az Outback nagyon egyben van.
Az autó csöndesen és kulturáltan siklik. Autópályán, 140-es tempónál
egyetlen zajforrás van, a tükrök körül fütyülő szél hangja, a motor és
a futómű szinte néma. Az automataváltó
gyorsan, gördülékenyen vált, sportfokozatban pedig még gyorsabban,
még gördülékenyebben. Félautomata üzemmódban mi uralkodunk, addig
tarthatjuk leszabályozás közelében a motort, ameddig jól esik.
Az Outbacket azonban
nem őrjöngésre találták ki. A négysebességes váltó ugyan
viszonylag hamar elvégzi a feladatát, de az áttételek hosszúak; nem
véletlen, hogy a kézi, 5 fokozatú váltóval ugyanez az autó lényegesen
jobban gyorsul.
A futómű csillapítása példás. Az Outback nemcsak azért jó, mert át
tud menni minden akadályon, hanem mert eközben kényelmes. A kasztni a
hosszú rugóutak eredményeképpen billeg egy kicsit, de csak annyira,
amennyire egy középkategóriás kombitól elvárható.
Az Outback nagyon jól fordul, billegéséhez képest pedig
megdöbbentően jól. A kasztni merev, a boxermotor jellegéből adódóan
nagyon alacsonyan van a súlypont, ez tempósabb kanyarvételnél
egyértelműen érezhető.
A boxermotor, és ami mögötte van
Az emberek nagy része vagy semmit sem tud a boxermotorról, vagy azt
hiszi, hogy ez egy olyan motorkonstrukció, amelyben a dugattyúk
egymással szemben dolgoznak, és
ellentétes irányú mozgásukkal kioltják a szemben lévő dugattyúk
által keltett rezgéseket, amitől a motor simábban jár, ráadásul
jellegéből adódóan lapos, így mélyen a jármű alsó részébe építhető,
amitől az autó súlypontja alacsonyan lesz, és jobban ül az úton.
Pedig ez nem is igaz.
A boxermotor a világ egyik legaranyosabb kutyafajtájáról, a német
boxerről kapta nevét. Köztudott, hogy
minden boxermotorban lakik legalább egy, de inkább kettő, ritkán
négy ilyen jószág. Ezek a kedves, selymes szőrű kutyák tehetnek
arról, hogy a tulajdonosok annyira szeretik ezt a motortípust. Nem
véletlen, hogy sokan egyszerűen képtelenek megválni bogárhátú
Volkswagenüktől, de a Porsche és a Subaru sikerei is egyértelműen
ennek a fajtának tudhatók be.
A boxer marcona külseje,
harci kutyákhoz hasonlatos testfelépítése ne tévesszen meg
senkit, módfelett játékos, emberszerető fajta. Főleg a kanok
között előfordulnak dominánsabb egyedek, akik előszeretettel
döngölik földbe riválisaikat, de az emberre - hacsak nem erre
képezték ki - ezek a példányok sem veszélyesek.
nagyon szerették egymást.
Sajnos már csak múlt időben
Egy boxer lehet sárga, csíkos vagy fehér. A csíkos boxerek
szőre színe változó, világos barnától egészen a majdnem feketéig
sokféle árnyalata létezik. Nem törvényszerű, hogy két sárga
boxernek csak sárga kiskutyái születnek, lehetnek csíkos, sőt,
fehér kutyusok is az alomban. A fehér boxerek nem kaphatnak
törzskönyvet, és tenyésztésük sem javasolt, mert a fehér szín
rendszerint gyengébb immunrendszerrel, betegségre való hajlammal
jár együtt.
Egy boxer
mindig a lakás legpuhább számára is elérhető pontján alszik,
legyen az egy fotel, a gazdi ágya vagy a szőnyeg sarkának
felgyűrődése. A szukák testtömege 25 kg körüli, a kanoké meghaladja
a 30 kg-ot, és a boxermotoroknak van a
legeslegszebb hangjuk a világon .
A motor nem bivalyerős, de amit tud, nagyon meggyőzően teszi. A
tesztautó egyáltalán nem érződik gyengének - hiszen nem is az -,
más kérdés, hogy körülbelül olyan fürge, mint egy 1,6-os
alsó-középkategóriás modell. A boxermotor varázslatos,
bugyborékoló, gurgulázó hangját a rettenetes hideg ellenére többször
lehúzott ablakkal hallgattam; a magas fordulaton pörgő gépezet hangja a
legszebb muzsika, amit egy autóbuzeráns csak álmodhat.
A kormány precíz, a futómű és a Symmetrical AWD rendszer élvezetes
autózást tesz lehetővé. Az Outback
nem alulkormányzott, de a feneke sem ugrik ki alóla. Nagyon
szépen, semlegesen viselkedik az utakon, de vajon milyen terepen?
A
Skoda Octavia 4x4
magasra tette a lécet, hiszen minden olyan akadályt leküzdött az
Adventure parkban, amit egy ilyen jellegű autó csak leküzdhet,
tehát nem várhattuk el az Outbacktől, hogy lenyomja, de azt
igen, hogy ugyanazt véghezvigye.
Az első emelkedőt könnyedén abszolválta, az alja sem ért le, amikor a
domb tetején hirtelen lefelé kellett menni.
Az első nehézségekkel akkor nézett szembe, amikor a meredekebbik
oldalon leért; éppen hogy csak elfért az eleje a feltolult
nyomvályúk felett, egy nagyon picit sáros is lett.
Az Outback
gyengéje egyértelműen a hosszan előrenyúló első lökhárító. A
karéjon könnyedén átment, a meredekebbik emelkedőt is abszolválta,
pedig félúton elakadt úgy, hogy a derekam majdnem vízszintesen feküdt,
de pár centit visszagurultam, újra gázt adtam, és csodák csodájára a
velem együtt több mint másfél tonnás test megindult felfelé.
Az Outback 20 cm-es hasmagasságának köszönhetően nehezebb terepen
sem ér le,
kapaszkodó képessége pedig egyenesen kiváló. Egyedül a hosszan
és mélyen elnyúló első lökhárító okozhat gondot, bár valószínűleg az
Outback tulajdonosok nem fognak olyan könyörtelen terepviszonyok között
autókázni, ahol ez ki is derülne.
Összebarátkoztunk, megkedveltük egymást.
Megszerettem kényelmét, eleganciáját, ő meg alkalmazkodott hozzám az
erőltetett menetben. Drukkoltam neki a teszten, ő meghálálta a
bizalmat; úgy teljesített, ahogy az egy Subarutól elvárható, és a
fogyasztása 13 liter alatt maradt. Boldogok voltunk együtt. Néha még
most is hiányzik.
A szerző értékelése
értelemben véve jó kis terepjárónak minősül. Nem találtam fogást
rajta, mindent tud, amit egy ilyen autónak tudni kell;öt csillagot
kap.
között próbáltuk ki az Adventure Parkban. Hinta, vizesárok, siratófal,
bakhát, bucka: a részletes metódust
itt találja.
További cikkeink
