Az autó csöndesen és kulturáltan siklik. Autópályán, 140-es tempónál egyetlen zajforrás van, a tükrök körül fütyülő szél hangja, a motor és a futómű szinte néma. Az automataváltó gyorsan, gördülékenyen vált, sportfokozatban pedig még gyorsabban, még gördülékenyebben. Félautomata üzemmódban mi uralkodunk, addig tarthatjuk leszabályozás közelében a motort, ameddig jól esik.
Az Outbacket azonban nem őrjöngésre találták ki. A négysebességes váltó ugyan viszonylag hamar elvégzi a feladatát, de az áttételek hosszúak; nem véletlen, hogy a kézi, 5 fokozatú váltóval ugyanez az autó lényegesen jobban gyorsul.
A futómű csillapítása példás. Az Outback nemcsak azért jó, mert át tud menni minden akadályon, hanem mert eközben kényelmes. A kasztni a hosszú rugóutak eredményeképpen billeg egy kicsit, de csak annyira, amennyire egy középkategóriás kombitól elvárható. Az Outback nagyon jól fordul, billegéséhez képest pedig megdöbbentően jól. A kasztni merev, a boxermotor jellegéből adódóan nagyon alacsonyan van a súlypont, ez tempósabb kanyarvételnél egyértelműen érezhető.
A boxermotor, és ami mögötte van
A boxermotor a világ egyik legaranyosabb kutyafajtájáról, a német boxerről kapta nevét. Köztudott, hogy minden boxermotorban lakik legalább egy, de inkább kettő, ritkán négy ilyen jószág. Ezek a kedves, selymes szőrű kutyák tehetnek arról, hogy a tulajdonosok annyira szeretik ezt a motortípust. Nem véletlen, hogy sokan egyszerűen képtelenek megválni bogárhátú Volkswagenüktől, de a Porsche és a Subaru sikerei is egyértelműen ennek a fajtának tudhatók be.
A boxer marcona külseje, harci kutyákhoz hasonlatos testfelépítése ne tévesszen meg senkit, módfelett játékos, emberszerető fajta. Főleg a kanok között előfordulnak dominánsabb egyedek, akik előszeretettel döngölik földbe riválisaikat, de az emberre - hacsak nem erre képezték ki - ezek a példányok sem veszélyesek.
nagyon szerették egymást.
Sajnos már csak múlt időben
Egy boxer lehet sárga, csíkos vagy fehér. A csíkos boxerek szőre színe változó, világos barnától egészen a majdnem feketéig sokféle árnyalata létezik. Nem törvényszerű, hogy két sárga boxernek csak sárga kiskutyái születnek, lehetnek csíkos, sőt, fehér kutyusok is az alomban. A fehér boxerek nem kaphatnak törzskönyvet, és tenyésztésük sem javasolt, mert a fehér szín rendszerint gyengébb immunrendszerrel, betegségre való hajlammal jár együtt.
A motor nem bivalyerős, de amit tud, nagyon meggyőzően teszi. A tesztautó egyáltalán nem érződik gyengének - hiszen nem is az -, más kérdés, hogy körülbelül olyan fürge, mint egy 1,6-os alsó-középkategóriás modell. A boxermotor varázslatos, bugyborékoló, gurgulázó hangját a rettenetes hideg ellenére többször lehúzott ablakkal hallgattam; a magas fordulaton pörgő gépezet hangja a legszebb muzsika, amit egy autóbuzeráns csak álmodhat.
A kormány precíz, a futómű és a Symmetrical AWD rendszer élvezetes autózást tesz lehetővé. Az Outback nem alulkormányzott, de a feneke sem ugrik ki alóla. Nagyon szépen, semlegesen viselkedik az utakon, de vajon milyen terepen?
A Skoda Octavia 4x4 magasra tette a lécet, hiszen minden olyan akadályt leküzdött az Adventure parkban, amit egy ilyen jellegű autó csak leküzdhet, tehát nem várhattuk el az Outbacktől, hogy lenyomja, de azt igen, hogy ugyanazt véghezvigye.
Az első emelkedőt könnyedén abszolválta, az alja sem ért le, amikor a domb tetején hirtelen lefelé kellett menni. Az első nehézségekkel akkor nézett szembe, amikor a meredekebbik oldalon leért; éppen hogy csak elfért az eleje a feltolult nyomvályúk felett, egy nagyon picit sáros is lett.
Az Outback gyengéje egyértelműen a hosszan előrenyúló első lökhárító. A karéjon könnyedén átment, a meredekebbik emelkedőt is abszolválta, pedig félúton elakadt úgy, hogy a derekam majdnem vízszintesen feküdt, de pár centit visszagurultam, újra gázt adtam, és csodák csodájára a velem együtt több mint másfél tonnás test megindult felfelé.
Az Outback 20 cm-es hasmagasságának köszönhetően nehezebb terepen sem ér le, kapaszkodó képessége pedig egyenesen kiváló. Egyedül a hosszan és mélyen elnyúló első lökhárító okozhat gondot, bár valószínűleg az Outback tulajdonosok nem fognak olyan könyörtelen terepviszonyok között autókázni, ahol ez ki is derülne.
Összebarátkoztunk, megkedveltük egymást. Megszerettem kényelmét, eleganciáját, ő meg alkalmazkodott hozzám az erőltetett menetben. Drukkoltam neki a teszten, ő meghálálta a bizalmat; úgy teljesített, ahogy az egy Subarutól elvárható, és a fogyasztása 13 liter alatt maradt. Boldogok voltunk együtt. Néha még most is hiányzik.
A szerző értékelése
