Becsukott tetővel egészen kellemes autó a 308 CC, nincs nyomasztóan közel a tető és a szélvédőkeret, szellősnek érződik. Bár a 307 CC-hez képest nem érzékeltem érdemi méretváltozást, a hátsó tér csupán a 207 CC-éhez vagy egy Miniéhez képest nagy. Egy átlagos felnőtt térdét nyomja a támla, de legalább kibírható ez a helyzet valameddig. Van kapaszkodó, sőt, lehajtható könyöklő is. Érdekes viszont, hogy a csomagtartó nagyobb lett 50 literrel, mint a 307 CC-é volt, pedig ugyanolyannak tűnik a belseje, de még a tetőmechanizmus is. Talán a padló került mélyebbre? Nem tudom, de nem is érdekes: 403 liter elég. Ha lenyitjuk a tetőt, akkor is megmarad a fele, bár az alatta rekedő dolgokat nem olyan könnyű kiszedni, mint az Astrában, ahol az egész tetőmechanizmus kicsit megemelhető, pont e célból.
A 307 CC után az utastér nívója az, ami összehasonlíthatatlanul jobb. A műszerfalon szép a bőr, és nagyon jó az illata, szokatlanul mívesek a műszerek, minden passzol, semmi sem zörög, de még a navi képe is gyönyörű. Szóval tényleg érezni a fejlődést, már csak abban is, hogy csukott tetővel nagyon csendes az autó, igaz, az 1,6-os benzinmotor turbóval mitől is lenne hangos? Nem dízel ez.
A meglepő inkább az, hogy nyitott tetővel is csend van, ha felhúzzuk a négy oldalablakot (erre van külön négyablak-felhúzó gomb), ötvenig meg sem rezdül a levegő. Kilencvennél akad egy-két halovány valami, aminél a légkondi is komolyabbat fúj félgőzön, de valójában csak 130-nál kezdjük érezni, hogy nincs fönt a tető. Igazából eddig a pontig csupán annyi a változás a csukott állapothoz képest, hogy a hátsó ablak fűtőszálai eltűnnek a belső tükörből. És ekkor még fel sem raktuk a szélfogót, amit összecsukva a csomagtartó padlója alá rejtettek. Őszintén szólva ezek után nem is volt kedvem kibányászni és hajtogatni. Ha pedig valaki ki akarja próbálni a keményebb kabriózást, leengedi az ablakokat, és akkor lobog a haja.
Írjon ön is ítéletet !
Most persze lehetnék keményvonalas, és mondhatnám, hogy egy Mazda MX-öst mennyivel jobb vezetni, ami tény. De az átlagembert bőségesen kielégíti a 308 CC tudása, legalábbis a 150 lóerős turbómotorral biztos. Nem mondom, hogy veszettül megy, mert hazudnék: 200 kilóval nehezebb a CC, mint egy ötajtós 308-as, nem mehet annyira készségesen, de 10 másodpercen belül százon van, ha toljuk neki. Arra kell vigyázni, hogy ne essen a fordulat 1500 alá, mert akkor vége, amúgy a nagy átlagnál erősebb. Nem tol akkorát, mint egy dízel, de legalább jóval hosszabban lehet húzatni.
A kabrióknál különösen kényes kérdés a rugózás keménysége és a karosszéria merevsége, a 308 CC-nél ezt a harmóniát jól eltalálták. Csukott tetővel nem érezni a remegést, és nyitottan is alig, viszont a csillapítást ezért kicsit enyhébbre vették, ami hullámos úton néha már hátrány. Ilyenkor kicsit lassítani kell, és kész. A futóműnek rövidebbek a rugóútjai, mint a normál 308-asnak, és ezt a kemény felütésekből is érzékelhetjük a rossz utakon. (Azt is érdemes figyelembe venni a gyönyörű 18-as felnik megrendelésekor, hogy nincs pótkerék.) Viszont a nem embertelenül rossz utakon nagyon komfortosan fut, feltűnően könnyen kormányozható, a fékje kiválóan fog, jóindulatú, sok kivetnivalót nem lehet benne találni. Még a váltója is jól kapcsolható. Mi kell még? A puhányoknak megfelel, és az emberiség többségét ők alkotják. A maradék meg járjon MX-5-össel vagy Honda S2000-rel. Kívánhatnék ennél jobbat bárkinek is?
