A futómű és a fékek kiválóan illeszkednek a 807 karakteréhez:
hátul csatolt hosszlengőkarok és Panhard-rúd, elöl McPherson és
kanyarstabilizátor tartja a kerekeket, ezeken hosszirányban lágyan
ring,
buszosan emelkedik-süllyed, oldalirányban viszont a dőlés
minimális. A négy tárcsafék mindenkor biztosan fogja meg a nagy
tömeget, hirtelenebb fékezésekkor pedig a 807 fékasszisztense
riogatja a bennülőket intenzív besegítéssel. A féktárcsa folyamatos
csiszorgását betudtuk a 20.000 tesztkilométernek - és az ezzel járó
rendszerint kíméletlen bánásmódnak.
Más zaj pedig nemigen származik a legnagyobb személy-Peugeot-ból:
a motorzaj minimális (pedig a nagy dízel gyakorlatilag a lábunk
alatt dohog),
inkább csak a turbó sivítása van az ingerküszöb felett; a
szél- és a gördülési zaj pedig csak oly mértékű, hogy érezzük, nem
állunk, megyünk. A komfortérzetet franciáéknál mindig elöl
szerepeltetik a tervezés prioritás-listáján, no meg persze a
kilencmillió feletti vételárért is adni kell valamit, így bőrünk
kiváló anyagokkal, finom textilekkel, puha plasztikokkal,
kellemesen lágy tapintású nyomógombokkal érintkezik, amerre csak a
szem ellát. A praktikumra törekvés is sok apróságban megnyilvánul:
a már említett számtalan italtartó mellett még több tárolórekesz
található mindenfelé - az első ülések alatti tálcáktól a hátul
himbálózó csomaghálóig, ami ha épp nem csomagot hálóz a padlón lévő
rögzítőgyűrűkbe akaszkodva, akkor a mentődoboznak és az izzóknak
szolgál függőágyul.
Audiofil utasait a 807-es a kellemes hangzású, bár igazi nagy
basszusok megszólaltatására csak korlátozott hangerőtartományban
képes hifin túl
a legkülönbözőbb bimmbammokkal kényezteti. Az ülés
memorizálását, az ajtók nyílását-csukódását, az égve felejtett
lámpát lágy harangszó kíséri, szigorú viszont a Peugeot az övet be
nem kapcsoló pilótával: őt borzasztó visítással figyelmezteti már
igen kis sebesség elérésekor - akár hátramenetben is. Ez ellen a
visítás ellen a megállás sem véd, csak az öv bekapcsolásával, vagy
a kulcs kivételével szabadulhatunk meg a sípszótól.
De hát ez van, a 807-es Peugeot, ez a nagy családi autó,
alias VIP-busz erősen vigyáz, hogy utasait bántódás ne érje.
A menetstabilizáló is kikapcsolható, de 30 km/h felett
könyörtelenül elalszik az erre figyelmeztető lámpa és beáll a Rend.
Rés a pajzson, hogy a 807 nyitott oldalajtókkal is elindul, bár a
középső LCD-n természetesen jelzi a rendkívüli állapotot. Haladás
közben viszont már nem nyithatók az elektromos működtetésű
tolóajtók
(melyeket mellesleg 1, a belső tükör feletti gombokkal, 2, a
slusszkulcs gombjaival, 3, a B-oszlopon elhelyezett gombokkal, 4, a
külső kilincsekkel 5, a belső kilincsekkel egyaránt kezelhetünk;
becsukni viszont akár 6, az ajtó meglökésével is lehet őket).
Ha mégis beütne a krach, az autó légzsákok tömkelegét fújja az
ide-oda csapódó emberek teste alá - jómagam nyolc darabot számoltam
össze. Magára is vigyáz a Peugeot: az egy dolog, hogy lezárásnál
óvón behajtja tükreit, ráadásul minden motorindításnál kijelzi az
olajszintet és megmutatja, hány kilométer van még a szervízig.
Persze azért apróbb hibák is akadnak.
Nem is lenne francia, ha nem maradna kezünkben a belső kis
tükör, ha nem zörögne valami a bal első ajtóban, nem hullana le
a hátsó biztonsági övek kis műanyag kerete a plafonról, vagy nem
fityegne széthullottan az egyik ülés kiszerelést lehetővé tévő
mechanikája. De a fődarabok rendben vannak, a motor mindig
megnyugtatóan dorombol, a futómű és a fék kiváló - a ház előtt
nézegetni ezt a szép nagy autót pedig egy meglett férfiembernek
mindig öröm. Ha a kis bosszantó hibák nem lennének, aszondanám: öt
csillagot neki!
A Peugeot 807 Pullman 2.2 literes, 160 lovas benzinessel
8.630.000, a 2.2 HDI-vel 9.240.000, a háromezres, 205 lovas
automatával pedig 9.610.000 forintba kerül. A tesztautó extra
xenonlámpája fényszórómosóval 100.000 forintba került, az első
villamosszékek 150.000 fotintért vehetők meg, a többi extra pedig a
tolatóradartól a tempomaton át a CD-tárig további 500.000 forinttal
dobja meg az autó árát. Összességében tehát egy 10.000.000 forint
értékű autóban éreztük nagyon-nagyon jól magunkat.
|