Az ennivaló koreai kiskutyát némileg megnyírták, füleit megnyesték, és azt mondják, a pincsiből máris pitbull lett. Hát, ha van női törpepitbull, akkor talán.
Egykor kombilogisztikus voltam. Autóalkatrésszel tömött konténereket utaztattam kikötőből a zsolnai autógyárig. Nap mint nap a "KIA -katasztrófa" rémképe fenyegetett. Önmagam többszöri ellenőrzése után is állandó volt a görcs: ha valamit elcseszek, tényleg leáll a termelés. A Just In Time logisztika lényege: ami segítség a címzettnek, gyomorsav bluttyogó fürdője a fuvarszervezőnek.
Egyszer csak hopp, itt állok, kezemben kulcs, cinkos mosollyal néz rám a cég magyarországi embere. Sportmodell, mondja. Hát jó, akkor mégsem egy egyszerű kisautó, ráadásul nem is a szlovákiai gyár terméke: nincs okom előítéletre. Tabula rasa, hát legyen – egész aranyos jószág.
Tekintete birka, fényezése sem teszi fekete báránnyá. Hogy később jó érzéssel idézhessük fel vonalait, be kell tartani néhány alapszabályt. Nem szabad oldalról megközelíteni. Egyszerűen nem előnyös a profilja, a fény-árnyék visszafogott játékát mint íves balhorog csapja szét az ablakok találomra emelkedő vonala. Lopakodjunk inkább mögé, a lámpák egészen kellemesek. A seggére tapasztott, khm, leszorítószárny egy pillanatra még oda is hazudja a talmi sportosságot. Pofája ellenben teljesen szelíd, a méhsejtmintás hűtőrács annyira vad, mint Maja, a méhecske emós jelmezben.
Véletlen felfedezés: rogyasztott lábbal nézve érdekesebb ívek is megjelennek a kocsin. Elképzelem a térden csúszó pici koreai mérnököket, ahogy kétségbeesve próbálnak harmonikus kisautót összehozni. Ugyan jobb lett volna, ha a Cee'd tervezője skicceli fel fájront után, de a letagadhatatlanul ázsiai forma így sem tragikus. Van egy piaci szegmens, ahol gond nélkül lenyelik az ehhez hasonló vonalakat. Igaz, nem pikáns falat, de nem is sós, nem is édes. Fűszertelen. Hogy szerethető kiskocsi legyen, hiányzik belőle az egyéniség.
Az ablakok furcsa külső íve mintha szándékos lenne. Fordított irányban megjelenik bent is, jelentős porfogó lyukat képezve az A-oszlop mellett. Rücskös műanyagtenger, amerre nézünk, ez adja a horizontot az autó orra helyett. Üdítő élmény a műszerfal, visszajelzők apró pöttyei veszik körül a fordulatszám- és sebességmérőt. A kormánykerék műbőre a KERMI által betiltott piacos cipők anyagára emlékeztet, tenyérizzasztó fajta. Vastagságra ideális, de nem stresszelő anyukák kezébe való. A váltógomb vizuálisan elnézést kér mindenért, mintha tényleg bőr lenne, bézbóllabdás öltései, a fogása teljesen korrekt. A gombokra nincs panasz, kéznél vannak, kapcsolási érzésük finom. Valószínűleg én vagyok gnóm, vagy súlyos terpeszben vezetek, de a digitális klímát rendszeresen térddel kapcsoltam. Maximális fokozatra állítva a ventilátort megdöbbentő hangorkán kíséretében tör elő a levegő. Nem csak a hangja, hanem az ereje is egy hajszárítóé: egy alkalommal tényleg átfújtam vele nedves hajam.
Örömmel fedeztem fel, hogy iPod, Aux és USB csatlakozó is van a váltókar elé rejtve. Mivel MP3-aimat már régóta nincs energiám CD-re írni, lelkesen szúrtam be az USB-kulcsot, amit bizonytalankodás nélkül felismert a hifi. Tettünk egy próbát az iTouch-csal is, de ebbe már beletörött a bicsak. Egyébként kis hangerőn korrektül szól a cucc, de pumpálva már erős a torzítás. Az autó igazi zenéje a kipufogók hangja – lenne. Hangszigetelésből jeles, alapjáraton kétszer ráindítóztam.
No de kinek szól a nem sportos kis sportos? A következő oldalon kiderül.
