felfújjuk a gyári kompresszorral
Aztán van itt egy kis korlát is, két rögzítőtalppal, ezek csúsznak a sínben. Ha pedig rugalmasan kell rögzíteni valamit, biztonsági övvel akaszthatjuk meg csúszásában, ezt a gurtnit is a sínben mozgó talpakkal fixálhatjuk. A csomagtérpadló alatt helytakarékos, laposra hajtogatott gumival szerelt teljes méretű felni várja a defektet. Az abroncsot a 12 voltos gyári kompresszorral fújhatjuk fel. Ja, és a légrugós Q7 hasmagassága a csomagtérből állítható, nehogymá' félméterekre kelljen emelni a zacsit.
Nemcsak a puttony, a motor is fantasztikus. Hiába adják el a térképen tőlünk balra az autók egyre nagyobb arányban dízellel, sőt hiába lépi túl a dízelarány egyre több kategóriában az 50, 60, 70 százalékot, még ma is gyakran hallom, hogy autóba benzin-, traktorba dízelmotor való, meg hogy az autó, az benzinnel megy, meg hogy a büdös kerregés nem autóba való, ilyesmi. Viszont ez a 4,2 literes V8-as dízel minden benzinfetisisztának, talán még a legmegrögzöttebb amicar-fanoknak is befogná a száját.
326 lóerő, 760 Nm, nem szarral gurigázunk. A gyári erősorrend megtartása érdekében ez a motor erősebb, mint a Touareg ötliteres V10-ese (az csak 313 lovas). Tol, húz, pörög, tép, úgy ráncigálja a Q7 két és fél tonnáját, mintha csak pingponglabdát kellene fújkálnia ide-oda az asztalon. Eszik is persze, hogyne enne, még a mindig visszafogott gyári átlagérték is elég durva: 11,1 liter száz kilométerre.
Hamarosan még fennhéjázóbb motorral
Impozáns motor, de van, akinek még ez sem elég. V8, V10, ugyan már. Az Audi-vásárlók V12-re vágynak! És persze nem benzines, hanem dízel V12-re, mert mára a dízelmotor nem csupán takarékosabb, de a nyugati piacokon menőbb is a benzinesnél.Az Audinak meg pont van egy, amivel az R10 versenyautó nemrég Le Mans győztese lett. Állítólag jövőre bele is tolják a Q7-be, 500 lóerőre, 1000 Nm-re beállítva, ami aztán tényleg mindennek a teteje lesz.
remekül él együtt a motorral
A Q7 pont úgy megy, ahogy elvárható tőle. A TipTronic automata váltó olyan finoman és gyorsan kapcsolgat, ahogy ebben a kategóriában kell. Az autó bőszen gyorsul, határozottan lassul, finoman, de gyorsan kanyarodik. Eleinte kicsit játszottam a futómű beállításaival: a menüben ugrálgattam a sportos, komfort, terepbeállítás között, de aztán inkább hagytam a fenébe, jobb, ha rábízom a kocsira, mit csinál. Aszfalton nem is volt okom panaszra, földúton viszont a légrugó ellenére sem tud olyan puha lenni a futómű, mint illenék. Ráz, pattog, kellemetlen.
Igazi terepre pedig nyilvánvalóan teljesen alkalmatlan. Túl hosszúak a túlnyúlásai, túl utcai a gumi, meg túl drága az egész. Aligha van a világon kellemetlenebb zaj, mint amikor akáctüske csikordul a huszonmilliós autó feláras gyöngyházfényén.
Mert a V8-as dízel Q7 alapára 22,1 millió forint; a mi S-Line-unk pedig legalább 24 millióba kerül. És nem gond tovább drágítani; amikor megnéztem, mi kérhető még a kocsihoz, az extralista végiggörgetésébe belezsibbadt a mutatóujjam. De hát ez ilyen, ez a kategória ennyibe kerül, a V8-as benzines X5-ös, a V8-as dízel ML Merci is könnyen 20 milla fölé vihető. Csak azoknak ilyen erős dízel SUV-juk sincs. A háromliteres BMW-dízelmotor 235, a 420-as CDI 305 lóerős. Csupán.
Mégis inkább azokból vinnék haza egyet. Az X5-ösről bézbólütős kopasz aranyláncosokra, az ML-Merciről befutott zöldségesekre, esetleg színesfém-gyűjtőkre asszociál az ember, ennek ellenére simán el tudom képzelni bármelyiket hosszú távra az udvaromban, szolid szemüveges kispolgár létemre. Az Audit nem, soha. Ha az enyém lenne, akkor is utálnám. Jó autó, remek vezetni, de az a fensőbbséges arc... A hideg ráz tőle. Elnézést, ez van.
