Fiat Regata tartósteszt - 2001

A járgány 1986-ban látta meg a napvilágot. Az 1498 ccm-es, injektoros motor hibátlan, még a lefutott 145000 km után is. Semmi panaszom nem lehet rá, bár három éve átesett a teljes hengerfej-felújításon, midőn -mint később megtudtam, szokásos Fiat betegség- elhagyta magát a vezérműszíjat feszítő csapágy, és a dugattyúk kissé összekuszálták a szelepeket. Anyagilag nem túl nagy probléma, hiszen az az itáliai csődör alkatrészei fillérekért kaphatók. Inkább a Nyergesújfalun az út szélén töltött délután - negyedmagammal - váltott ki belőlem autórugdosási hajlamot.

De azóta semmi gond. A rendszeres olajcserén, és fagyálló ellenőrzésen kívül ki sem nyitottam a motorháztetőt. Azt sem tudom lassan, hogy néz ki, biztos jó koszos. Nem is ez a gyenge pontjuk a véleményeket megosztó olasz autóknak. Hanem a héjja. Nem a madár, hanem a karosszéria, ami végülis beburkolja az autót. Ez az, amit a taljánok még nem tudnak igazán legyártani, vagy legalábbis 86-ban még nem tudtak.

Olyan szinten bír korrodálni a kasztni, mint a régi 123-as Mercim, de az 9 évvel idősebb. Ez sem lenne túl nagy gáz, ha lehetne kapni hozzá cuccokat. Persze küszöb és sárvédő javítóív van, potom néhány ezer forintért (ezek cseréje már meg is történt), de az ajtókkal nem tudok mit kezdeni. Nem csak a borítás, de a váz is teljesen elhagyta magát. Amiket a bontókban kapni, ugyanilyen állapotban vannak. Mitől lennének jobbak?

A barnálló, lukacsos megjelenéshez párosul a fényezés lakkrétegének kopása, különösen a tetőn és a gépháztetőn. Ki tudja, máshol miért nem? A kijavított küszöb, és sárvédők, a fényezés gazdaságtalansága miatt feketéllenek. Külseje ijesztő, de jótét lelket takar. Ha beül az ember, olyan komfort veszi körbe, ami a más nemzetiségű autóimban (mert abból is volt előtte legalább 6 féle) ilyen életkor esetén soha. De azokat nem is azért vettem, ott a jaszkarizás (Ford Capri V6), a hagyomány követése (Golf GTI) vagy épp a gazdaságosság (Fiesta 1.1) volt a cél.

Belül az autó tökéletes. Nincs olyan illata, mintha újban ülnénk, ezt pótolja a Wunderbaum. Központi zár, motoros ablakok, igaz csak elöl, de hát én elöl ülök. Az állítható kormánymagasság kell is, mert az ülések olyan magasan vannak, hogy a fejem a tetőkárpitot súrolja, pedig nem vagyok kosárlabdás alkat. Az üléseket és az ajtókat is plüss-szerű kárpit borítja. A csomagtartó pedig óriási. Nem tudom, hány doboz literes tejet tudnék beletenni, így a pontos űrmértéket sem tudom, de ezt az új autóknál sem hiszem, hogy bárki ellenőrizné, egyszerűen látszik, hogy nagy, vagy éppen kicsi.

A vezetőülésben a kilátás hibátlan, a már említett ülésmagasságnak is köszönhetően. Ezután a pillantás rögtön a műszerekre esik. A szokásos mutatókon kívül van itt Economy, fordulatszámmérő, és egy piktogram a komplett autóról. A rajzon kicsi lámpák jelzik az egyes alkatrészeket, a nívópálcát, az ajtókat, és még ki tudja mit, mert az azonosításhoz nemcsak grafikai, de gépészmérnöki végzettség is szükséges. Ezeknek a lámpáknak akkor kellene jelezniük, ha valami baj van az adott alkatrésszel.

Például az olajszint ellenőrzéséhez sem kell kiszállni. Ha világít a lámpa, biztos, hogy kevés az olaj. Vagyis nem biztos, mert az előző szervizelésnél véletlenül eltörték a nívópálcát (nem kicserélték a szerelő autójában levő töröttre, ááá, dehogy), így rövidebb vagy 10 cm-el, tehát nem lóg bele az olajba, és a lámpa világít folyamatosan. E mellett még jónéhány állandósult állapotban jelzi a nem létező hibákat, de ezt könnyű megszokni.

A műszerfal legfontosabb eleme a lehajtható ajtó, ami a magnót rejti el a kukucskálók szeme elől. Magára valamit is adó magnótolvaj azonban tisztában van ezen ajtó jelenlétével, és hiába van zárva, akkor is érdemesnek tartja betörni az üveget, hogy ellenőrizze, mit takar. Mint ahogy ez meg is történt. A levehető előlapos JVC-t azonban előlap hiányában (ezt mindig magammal viszem, nem rakom az ülés alá) nem óhajtotta kiszerelni, inkább elvitte a nem zárható kesztyűtartóból a telefon töltőimet.

	irányítható belső világítás

Olyan dolgokat nem érdemes megemlíteni, mint a pedálok távolsága, a kopogó műanyagok, meg a többi ilyen marhaság, amikről az autótesztekben beszélnek, mert szerintem senkit sem érdekel. Egy autóba be kell ülni, menni kell vele néhány kilométert. Az ember kialakítja a saját véleményét, és nem tudja megmagyarázni, miért tetszik vagy sem. Nekem a Fiat Regata nagyon tetszik. Kényelmes, kedvező a kötelező biztosítás díja (kidobott pénz!), elfér a csomagtartóban a fiam motorja és biciklije egyszerre, 8 literes fogyasztásával több, mint elégedett vagyok. A szervizigénye egyenlő a nullával, ami ebben a korban nem megvetendő.

Hogy akkor miért gyűlölöm? Egyszerűen azért, mert nincs szívem megválni tőle. A most vásárolt Alfa mellett azonban nincs rá szükségem.