 | |
 | |
Mélyre, a lámpák középvonaláig húzott motorháztető, érdekes vonalú lökhárító, aszimmetrikus hűtőrács, a korabeli sci-fi stílusában, határozottan domborított oldalsó fény-árnyék vonal, és persze a legfontosabb mutatvány, a kerek kilincsek - mióta a kilincset, mint olyat feltalálták, ennyire nem rugaszkodott még el forma a funkciótól.
A Ritmo I. formájának egyetlen hátránya a botrányos légellenállási együttható; a 0,44 még egy mocsári ősgyíknak is sok lenne. Ezen a Ritmo II. változtatásai 4 teljes századponttal javítottak, de hiába, szerintem az első Ritmo az igazi.
| | |
| |  |
A kerek, zsigulis légszűrő alatt a porlasztós szinten jelentős teljesítményért felelős dupla torkú Weber porlasztó lenne látható, főleg ha hozzáférnénk. Így csak a légszűrő fedelének piros Abarth-skorpiójával vigasztalódhatunk, ami persze nem olyan rossz elfoglaltság. A kétliteres Abarth-motor természetesen szépen szól, akár elöl hallgatjuk, akár hátul, a gyári Abarth kipufogórendszer másik végén.
Menet közben belül épp annyi motorhangot hallunk, amennyit egy sportos autóban kell, és bár ez egy sportos autó, a gyári 14 alufelnire szerelt, gyári méretű (185/60) virsligumikkal inkább kényelmes, mint sportos. Alacsonyabb profilú, szélesebb gumikkal nyilván sokkal agresszívebben kanyarodik, miközben kirázza a lelkünk.
| | |
 | |
A régi-új Ritmók közti váltás az emblémán is megmutatkozott: a modellcsere előtt láthattuk utoljára a klasszikus, koszorús Fiat-címert, ami csak a Punto II. generációján tért vissza, nem kis örömömre.
A kerek kilincs okozta döbbenet sajnos kicsit árnyékba borítja a külső visszapillantó tükröt, pedig mintha Bertone és az Uno fantasztikus tükrét alkotó Giugiaro mintha külön visszapillantó-meccset játszottak volna. Nehéz volna megmondani, ki nyerte a meccset, de egy tükör-vébén mindketten a négy közé jutnának
| | |
| |  |
Az Abarth sportkormány lenne a felnik után a második dolog, amit lakberendezési célokkal magamévá tennék egy Fiat bontóban. Három küllő, a maga egyszerűségében is szép szerkezet, a műanyag karimától váratlanul jó fogással. A műanyag kormányon szép szabályos, fröccsöntött varrás, ez a 80-as évek középkategóriája.
A váltó ellen a sznobok sem emelhetnek kifogást: az ötsebességes ZF német konstrukció és gyártmány. A húsz év alatt természetesen ő sem lett fiatalabb, de empatikus kuplungolással és határozott kézimunkával tökéletesen üzemeltethető.
| | |
 | |
A műszerfal a kísérletezés és az aktuális mozi-trend jegyében lett ilyen szuper-szélesvásznú: jól is mutat, de nehéz áttekinteni, meg a kormány is jócskán beletakar. Hogy ez a megoldás nem terjedt el széles körben, nem nagy baj. A Ritmo kesztyűtartóját azonban méltatlanul feledték el, pedig a szerkezet megérdemelné, hogy ennyi év után ezt is felfedezzék, ne csak a Holt-tengeri tekercseket. Jó nagy (a kesztyűtartó), több, jól használható rekesszel, hatalmas sminktükörrel (ami a napellenzőről hiányzik), de a Ritmo kesztyűtartóját igazán a zárszerkezet teszi naggyá. Zára ugyanis nincs: ha becsukjuk, a saját súlya tartja a helyén. Bámulatos, mert még a tízmillió feletti kategóriában is gyakoriak az olyan autók, amikben csak rafinált csapkodással lehet kesztyűtartót zárni.
A pedálok kicsit kényelmetlenebbek, mint várná az ember, túlságosan jobbra vannak. A fűtést az enyhe mediterrán telekre tervezték, ezt jelentősen súlyosbítja, hogy a felső nyílásokból csak hideg levegő jön, talán hogy el ne álmosodjon a sofőr.
| | |
| |  |
Az ülések puhasága még a 70-es évek pihe-puha, epedarugós kanapé-trendjére emlékeztet, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy ezek a korabeli Fiat-sportülések. Mára természetesen járna nekik egy kárpitfelújítás. Hátul két személynek vállalhatóan kényelmes, és a ledönthető hátsó üléstámlának köszönhetően ezzel is szállíthatunk mosógépet. A hátsó oldalablakok az Unóhoz hasonlóan kibillenthetők - latinok az ilyesmivel sokkal kevésbé spórolnak, mint a németek.
A Nouva Ritmo-korszak csúcsa az Abarth 130 TC volt, melyet 1983-tól 1985-ig gyártottak. Az áttervezett lökhárítónál jóval érdekesebbek a műszaki fejlesztések: erősebb kuplung, Digiplex gyújtásrendszer, erősebb fékek és nagyobb áttételű sebességfokozatok. A plusz öt lóerő azért is érezhető, mert a 130 TC harminc kilóval könnyebb, mint a 125-ös (950 kg).
| |
A Ritmo Abarth-ok fő előnye, hogy a kötelező lakatosmunkát/fényezést leszámítva strapabíró, sokoldalúan használható, olcsón fenntartható autók. A vezetési élmény kifejezetten lelkesítő, de mielőtt megvennénk, nem árt észben tartani, hogy egy ilyet könnyebb 300 ezerért megvenni, mint 250-ért eladni.
| |
< >
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.
