Ezúttal csak két és fél napot tölthettem a tesztautóval - e rövid idő alatt mégis sikerült meghatározó élményanyagot szereznem. Kedves olvasók, Önök most egy olyan ember beszámolóját olvashatják egy Saabról, aki életében először ült ilyenben.
Akik Saabbal fekszenek, Saabbal kelnek és gyakran álmodnak
Saabokkal - gondolok itt a Totalcar webszerkesztőjére és
programozójára -, nos, ezek az emberek meg se rezzennek, ha azt
hallják: 9
5 Estate Linear, 2.3t Ecopower.
Saab 9 5 SE Wagon - 2000 telén |
A 9
5 már nem újdonság, hiszen a lépcsőshátú alaptípust
immár öt éve mutatták be, és '98-ban az Estate, a kombi is
megszületett. A
2290 köbcentis, legfeljebb 0,4 bar töltőnyomást generáló
turbóval lélegeztetett motor 185 lóerős maximális teljesítménye
és 280 Nm-es nyomatéka alig 35 lóerővel és 40 Nm-rel több, mint a
kétezres alap-benzinmotoré - a 120 lovas 2,2-es dízelről ne is
beszéljünk -, de a Saabnál sokkal érdekesebb dolgok is akadnak. Ott
van a 250 lovas emelt turbónyomású 2,3-as nyers ereje és 370 Nm-es
csúcsnyomatéka, a háromezres V6-os impozáns eleganciája, vagy a
szintén háromliteres turbódízel, ami csaknem 180 lóerős, de 1800 és
3000 1/min fordulattartományban 350 Nm-t tud és ehhez hét és fél
liter gázolajra van szüksége száz kilométerenként.
Persze hiába nem új fejlesztés, a 9
5 felett még korántsem járt el az idő. Az Estate formája
gyönyörű:
mozdony és sportcipő ötvözete. A hegyesen lapos orr, a
keskeny, tagolt front, a lendületes övvonal és az előredöntött far
egyfajta ruganyos erőt sugároz.
Nagy vagyok, nehéz vagyok, de ugrok és harapok, mondja a
Saab. És az ezüstmetál, az gyönyörű. Svédacélhoz fémszín - így
helyes. Mindez megfejelve a helyes kis szárnnyal, megtalpalva a 2x5
küllős felnikkel, közepükön a kék-piros emblémával - ráadásul a
tesztautónkon egyedüli extraként szereplő 225/40-es Pirelli P Zero
tekintélyes hordójával - gyönyörű, na. És belül is az. Rendezett
gombsereg az aluval borított műszerfalon, fekete-szürke, nem
hivalkodó, de nagyon igényes kárpit és huzat. Igazi skandináv:
egyszerű, de a szemnek és a testnek is kedves, mint a legpuhább és
legpasztellszínűbb kanapék.
A 9
5 nem csak szép, jó is. Egyrészt nagyon kényelmes
elöl-hátul egyaránt - hátul csak két felnőttnek javaslom, de nekik
nagyon. Az általunk kipróbált fapados legalapabb verzió
felszereltsége nagyon szegényes.
Égett a pofám a kocsi iránt érdeklődő családtagok-ismerősök
előtt, amikor a kétzónás klíma, a kiváló hifi, a kifinomult
elektronika (indulásra záródó, kulcskihúzásra nyíló ajtók, utas
hanyagságakor is fütyülő, súlyérzékelővel vezérelt FASTEN YOUR
BELTS-lámpa, szükség esetén a komputer központi display-én egy
WASHER FLUID LEVEL LOW felirat, ilyesmi), a tempomat, az ESP, a
fényszóróspricni és a gyári váltózár bemutatása után semmi egyebet
nem tudtam elmondani. Tehát ilyen is van: felső közép autó,
alapáron kiváló felszereltséggel. És amit használunk, amiben ülünk,
amit tekergetünk, amit kapcsolgatunk mind-mind a helyén, épp jól
elhelyezve.
Nem értettem, miért ilyen hülyén üzemel a tempomat - 60 óra
kellett csak, hogy rájöjjek: a többi autóban van a hiba. Leesett az
állam, amikor a hátsó üléslapok előrebillentésénél megláttam a
kifinomult mechanikát - és csaknem elaléltam, amikor megláttam az
üléstámlák esetleg nem elég jól lereteszelt állapotára
figyelmeztető bigyókat. Tulajdonképpen három hibát bírtam
felfedezni összesen: nincs csillapított kapaszkodó (ez persze nem
érdekes), az ablakemelő kapcsolói hülye helyen vannak, és csak az
elsők automaták, azok is csak lefelé (szégyen), valamint a pilóta
cipőtalpa képes beleakadni a fékpedálra gyors gáz-fék váltásnál
(ezt viszont nem kéne). A négy légzsák nem tűnik soknak az aktuális
trendek ismeretében, de a fene tudja - én a Saabnak elhiszem, hogy
ennyi elég. No meg ott van az ember előtt az a másfél méter vas.
Nem csak szép és jó, de gyors is. 1800 és 3500 1/min között
van 280 newtonméterünk, 5500-nál pedig 185 lóerőnk. A motor
egyenletesen adja le teljesítményét, nincs megrázó élmény egy
bizonyos fordulatszám átlépésénél, viszont minden gázadásnál
érezhetően idő kell a turbó felpörgéséig. A folyamat a töltőlevegő
nyomásmérőjének kijelzőjén jól követhető. A végsebesség katalógus
szerint 225 km/h, ennyit most nem mentünk, de az autó éreztette,
hogy mehettünk volna. Nincs is annál szebb érzés, mint amikor
különböző, "RACING" kezdetű, vagy végű matricával ellátott, tíz
centi vastag kipufogóvéggel szerelt sportkupékat tolunk le a belső
sávból egy klimatizált szürke kombival, Mike Oldfieldet hallgatva,
miközben tartózkodunk a hirtelen kormánymozdulatoktól, nehogy
megzavarjuk hátul szunyókáló családtagjaink édes álmát.