Használtteszt: Scion xB - 2005

Nem erőltetem rá senkire a véleményemet, de egyben mindenki egyetért: szokatlan a formája. Emberek egészen elképesztő ötletekkel jönnek. Hasonlították már Hummerhez, pénzszállító autóhoz, de a tanácstalanság az általános. Míg állok a dugóban, emberek lelépnek a járdáról, hogy megnézzék, milyen logó van a kocsi orrán, persze ezzel sem lesznek sokkal okosabbak. Volt, hogy körbeautózott egy kíváncsi focusos, aztán végül letekerte az ablakot és kérdezett. Parkolóházakban, bevásárlóközpontokban rendszerint kisebb csoportok veszik körül, és megkönnyebbülten sóhajtanak fel, amint villan az index a riasztó hatástalanításkor. Végre itt a tulaj, és megmondja, mi ez.

A Scionhoz a Yaris Verso alapjait használták, de kínosan ügyeltek, ne csak dobozolt Yarist kapjon a vevő, így a bele egészen más. Mások a kormánykapcsolók, a kormány, a klíma tekerőgombjai, leginkább a középre helyezett kerek műszer különbözik. Belül ez a kedvencem. Semmi olyat nem mutat, ami feleslegesen zavarná vagy idegesítené a vezetőt, de a műszeren még egy nagyon kedves fordulatszámmérőnek is maradt hely. Viszont a biztonsági öv bekapcsolására külön lámpa figyelmezteti a pilótát és az utast.

Kicsit mint az amszterdami lakások: kis alapterületen hatalmas tér, akár galériázni is lehetne. De nemcsak felfelé lehet elférni. Nyugodtan nyújtózkodhattak a hosszú lábú kollégák (egymás mögött!) a szerkesztőségi ebédelésre menet, és a meghatottságtól könnyes szemmel szálltak ki, hogy ezúttal nincsenek kirekesztve egy kisautóból.

A 900-ashoz szokott szemem elsőre igen kicsinek látta a csomagtartót. Mélysége nincs is neki, viszont van magassága, ezért ha csomagjaink nem kényesek, tudunk felfelé építkezni. Az ülések 2:1 arányban dönthetők, így elég rugalmasan növelhető a raktér. A hátsó üléssor nem tologatható, szerintem öreg hiba, de lehet, hogy házilag kicsit megbarkácsoljuk.

A kis csomagtérrel a gyárban is tisztában lehettek, ezért ahol volt néhány szabad köbcenti, oda tárolórekeszeket építettek. A csomagtartó padlója alatt találunk kellemes rakhelyeket, az ajtóban kevésbé jól használhatókat, a műszerfalon viszont annál praktikusabbakat, és vannak robogós szatyorakasztó fülek az első ülések háttámláján. Nőként meg kell említenem a napellenzőbe épített, tépőzáras fedéllel ellátott apró sminktükröt - nem a legelegánsabb megoldás - és csak a vezető oldalára jutott. Nem baj, úgyis én vezetek.

1100 kilós tömege és tolólap jellegű frontfelülete ellenére nagyon dinamikusan, már-már sportosan lehet vele közlekedni. Egyedül az emelkedőket rühelli, ilyenkor ki kell kapcsolni az overdrive-ot. 130 felett már elfelejthetjük a tüzes kigyorsításokat. 160-nál többet még nem is mentem vele, persze mert nem is szabad. Az automata váltó az egyesből kettesbe váltást kivéve úgy kapcsol, mintha fokozatmentes lenne, eddig mindenki csak dicsérte.

Bátran vágtathatunk be vele a körforgalomba, a feszes futómű nem billeg, nem inog. A Scion nem akar felborulni, mint a többi magasépítésű kisautó. Viszont van ennek böjtje is: ha vacak az út, pattog. A vezetőülésből ez egyáltalán nem kellemetlen, de az utasok sírnak. A jelenlegi 185/60R15 gumi helyett egy ballonosabb talán segítene, de az a külcsín rovására menne. A citromfacsaró jellegű alumíniumöntvény kerekeket egyébként sincs szívem lecserélni.

Egyedül a fékrendszer lett nagyon olyan, mint általában a könnyű kisautóké. A fékerőt szépen adagolva nehéz felépíteni, a nem állunk meg és a nagyon fog közötti mezsgye igen szűkre sikeredett. Egyébként is haragszom, hogy hátulra dobféket építettek, a 21. században legyen már tárcsa elöl-hátul.

A fogyasztás 8,2-8,4 körül alakul kb. fele-fele városi és országúti használat mellett. Egy kellemesen nyugodt kirándulásunkon sikerült 7,4-et is produkálni. (Persze ezek liter/100 km-re átszámolt adatok, az amerikai piacos autó mérföldben számolja a megtett kilométereket.)

Rövidke élete ellenére (2004-2006 között gyártották az első generációs xB-ket) már kialakult a saabos körökben régi 900-asok (Old Generation, Original Generation) és újabbak (New Generation) megismert OG-NG ellentét. Itt ez a gyönyörű doboz, amit most modellfrissítés jelszó alatt tett kommerszebbé a gyár. Már-már alig tűnik ki a hétköznapi autóáradatból. Pedig az xB (bB) kultuszautó a javából, kis odafigyeléssel még a Tescóban is háromféle modellt találni belőle, de a makettgyártók kínálata kimeríthetetlen. Kötelező jelleggel tűnik fel a videójátékokban. PS2-n például a Burnout Dominatorban lehet Scionnal randalírozni, de kapott epizódszerepet a Verdák című rajzfilmben is.

Eddig sem volt kérdés, hogy a Toyota jó minőségű autókat gyárt, de ha valaki három hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy valaha is Toyotám lesz, tutira körberöhögöm. Erre meg itt van a Scion, boldogan közlekedek vele immár két hónapja. Azért szerencse, hogy igen kevesen tudják róla, hogy Toyota.