A Sonata a Hunyadiak előkelő ágából származik, hasonló szerepet töltvén be a konszernnél, mint pl. a Mercedesnél az S Klasse. Ebben mutatkoznak be az új fejlesztések, például a két új motor.
Kezd érdekelni, hogyan ejthetik a koreaiak az egyik leghíresebb márkanevüket. Amerikában a Hyundait régóta hándéjnek ejtik, és a kommunikációs félreértések elkerülésére talán már maguk a koreaiak is átszoktak erre a képtelennek tűnő megoldásra. Most az egyik rüsselsheimi PR-os (igen, itt az európai Hyundai központ) új ejtési móddal gazdagította a nyelvészeti anekdotakincset, következetesen hájundájnak ejtve a márkát. Úgyhogy szerintem szabad a vásár, nyugodtan követhetjük honfitársainkat, akiknek a Hyundai már évek óta Hunyadi.
Az előző Sonata Európában nem volt dübörgő bestseller, Amerikában viszont nagyot kaszáltak vele. A kinézetre elöl bátortalanul C-Mercit, hátulról határozottan Jaguar S-Type-ot mutató diszkrét rondaság állítólag nem volt rossz autó, de nekünk nem jutott belőle. Próbálhattuk viszont a konszerntárs, a Kia testvérmodelljét, a Magentist, ami Volga-szerű arányaival, keleti, esetlen bájával hamar belopta magát szerkesztőségünk fogékonyabb tagjainak szívébe. Mint megállapítottuk, kellemes utazóautó, nagyon jó vétel, lenne, három és félmillióért. Csakhogy majdnem a duplájáról indult. Tehát az elvi kategóriatársak, a Mondeo, Vectra, Accord áráért kaptunk valamit, ami nagyobbnak néz ki, de valójában ugyanakkora, és mitagadás, lehet szeretni, de sokkal kevesebb sikerrel kelti autó benyomását.
Az új Sonata ( Korea-rajongók számára ez az 5-ös, a típus 1985 óta létezik) már nemcsak nagyobbnak néz ki, de az is. Illetve szépen megnőtt, de ránézésre nem kelt igazán nagyautós benyomást, amiért talán a civilizált, volvós-saabos-hondás-audis stíluselemek használata lehet a felelős.
Vicces reklám
Valószínűleg viccesnek szánták a sajtótájékoztatón is bemutatott image-reklámot. A rövidke klipet tulajdonképpen a klasszikus viccmeséléssel prózában is elő lehet adni. Na szóval,megy a bróker a lépcsőn, kapaszkodna fel egy irodaházhoz. Szembe jön egy állati bombázó bróker csaj, kosztümben. A csávó el is kezdené hesszelni, de akkor befordul a sarkon egy Hyundai Sonata, és a bróker inkább azután fordul. Érted, muhaha!
Nézzen bombaszkikus Hyundai reklámfilmeket:
Általános Hyundai (mpg. 103Mb)
Sonata (mpg. 28Mb)
Az eleje, legalábbis a lámpák kicsit Saab 93 , kicsit Audi A8; egész jó markáns kis orr. A külső tükröket egy alsó fekete sávval slankították, egyébként pedig hatalmasak, ami megnyugtató egyes európai vetélytársak kémlelőnyílás-méretűre faragott tükreihez képest.
Az oldalnézet rendes európai limuzint mutat, de érdemes megfigyelni a kerekeket: a 17-collos felnik is enyhén kicsinek hatnak - méretben az új Sonata a nagy kategória határát karcolássza. Hátulról se rossz, de kicsit azért furcsa, hogy ha letakarjuk a lámpák belső részét, majdnem egy az egyben az új Audi A6 farát látjuk. Így viszont még hangsúlyosabb lesz a nagy tepsi-jelleg. A Sonata egyik legszebb nézete a hátsó sarka felől kínálkozik, innen felülnézetből látjuk, hogy az oldalsó vonalak milyen szépen futnak végig, át a lámpákon egészen a rendszámig.
A belseje első látásra teljesen euro-középkategória. A hátsó üléssort ezzel a szürke bőrrel egy Audiban is elfogadná az ember, ráadásul kényelmes, mint egy sofőrös limuzin. Elöl se rossz, jók az anyagok és formák, legalábbis a középső, műkevlár betét által jelzett demarkációs vonalig. Az alatt középen egyből egy háromgombos kvarcóra emlékeztet, mivel is kezdődött e délkelet-Ázsiai ipar nagy menetelése. Körülötte meg a már csak kisautókban látható hitványka szürke műanyag, aztán a hifi körül újra a műkevlár betét.
A kormány teleszkópos és természetesen fel-le is állítható, igaz, ilyenkor néha olyan hangon csattan, mintha a tűzfalon át be akarna zuhanni egész' a szelepfedélig. A kormány bőr bevonata is bánatosan sírdogál egy babaolajos bedörzsölésért, ezzel együtt persze örültem a felismerésnek, hogy valószínűleg ugyanazok az asszonyságok kezelik a varrógépet, akik a Kia Picanto bőrkormányánál. A vezetőülés kényelmes, de egy deréktámasz nagyon jól jönne. Az ergonómia hibátlan, a váltó pedig meglepően jó, bár azt a műanyag gombot lehagyhatták volna a végéről.
A futómű érdekesen jól sikerült. Egyfelől nem olyan sportos, mint a Mondeo vagy az Accord felfüggesztése, vérpezsdülést tehát senki se várjon tőle, viszont tökéletesen palástolja, hogy egy majdnem öt méteres, jó másfél tonnás testet bíztak rá. Feszes, de kényelmes, és jó a hangszigetelés, elöl új segédkeret és megnövelt gumiszilentek nyelik el a rezgéseket, úgyhogy 180-as utazósebességet se érzünk veszélyesnek, és se gumi-, se motorzaj. Csak a szél, és azon egy kicsit még faraghatnának is.
A karosszéria nem érződik olyan merevnek, mit a konszern új üdvöskéi, a KIA Sportage és a Hyundai Tucson, menet közben egyszerre érintve az A-oszlopot és az ajtókeretet lehet érezni kis egymáshoz képes történő mocorgást. A jobban felszereltekben van ESP, ami végülis jó, de olyan, mintha a Mercedes első ilyen próbálkozása lenne a témakörben - lehet, hogy az is.
