Tökön-paszulyon át, de mivel?

Land Rover Freelander 2,0 TD4

A Freelanderrel kapcsolatban fontos megjegyezni rögtön az elején, hogy kifutott modell, de mivel az újra még várni kell, hát ezt próbáltuk ki. A kasztni, ahhoz képest, hogy a dizájn lassan tíz éves, kifejezetten dögös. Kocka is, kerek is, kicsit talán terepjárósabb, mint szabadidőautós, mindenesetre semmiképpen sem csúnya. Mai szemmel persze nem nagy szám, de egyrészt a többi SUV dizájnja sem nagy szám, másrészt meg nem szabad mai szemmel nézni. Tessék tegnapi szemmel nézni. Na ugye, hogy jó! Főleg a pótkerék, ami a hátsó ajtón feszül, a karosszérián kívül, az a vagány!

A belvilágról már nehéz lenne pozitívan nyilatkozni. Jó, tudom, a kor, meg minden_ de akkor is. Az egy dolog, hogy nem szép, hanem bizony csúnya, de olyan égbekiáltóan randa műanyagok vannak mindenfelé, mint egy Zsiguliban. A ma kapható autók közül valószínűleg a Freelanderben van például a legborzalmasabb térképzseb. A középkonzol ultranyomi, a műszeregység némi jóindulattal semmi különös.

Ha azonban eltekintünk a külsőségektől, sokkal jobb a helyzet. Az ülés- és a kormánypozíció kifejezetten jó, minden kézre esik, a váltó meglepően kezes. A Freelander kényelmes, praktikus. Elöl. Hátul nem túl nagy a tér, se széltében, sem a fejnek. Viszont van tetőablak, és a hátsó szélvédőt is lenyithatjuk, ha nagyon unatkozunk.

A Freelander turbódízele sem mai fejlesztés, még a BMW-s időkből származik. A hangja dízel viszonylatban egészen kellemes - csöndes, és a hangszín is rendben van -, sok más jó tulajdonsága azonban nincs. Alul egyáltalán nem húz, felül meg nem húz. 112 lóerő és 260 Nm kifejtésére képes, ami mondjuk egy Suzuki Swift esetében csodás lehetőségek kapuját tárná ki, de ebben az autóban nem elég; 13,2 másodperc alatt gyorsul fel százra a több mint másfél tonnás test.

A Freelanderrel nem túl jó autózni. Egyrészt ugye gyenge a motor, másrészt a futómű extrém módon nyeklik. A kasztni össze-vissza jár, a tesztautóval az autópályatempó már egyenes úton is öngyilkosságnak tűnt, és akkor még nem kanyarodtunk! Kanyarban a Freelander még súlyosabbnak érződik, mint amilyen, és olyan kiszámíthatatlanul imbolyog, hogy Rácz kollégával egyszerre kaptunk a szívünkhöz a körforgalomban, mikor úgy 20-30 kilométeres sebességgel az autó határait feszegettük. Ha cserébe valami húdenagyon kényelmes lenne... De nem az. Csak amolyan közepes.

Hiába, a Freelander kifutott modell, öreg modell, mai mércével bizony nem teljesített túl jól. Még terepen sem jutnánk vele messzebbre, mint a riválisokkal, hiába a patinás márkanév. Rossz futómű, gyenge motor, egész jó külső formaterv, nagyon jó vezetési pozíció, de szánalmas belvilág. Ezt tudja az öreg Landy. Az új vélhetően ezerszer jobb lesz.

- Gyulavitéz -

A Freelanderből gyakorlatilag csak masszív, férfias frontja és leengedhető hátsó ablaka tetszett. Ódivatúságát, igénytelen belterét, kellemetlen ergonómiáját mindenki utálta.

KIA Sportage 2.0 CRDI LX 4WD

(más felszereltséget teszteltünk)

Úgy élt emlékeimben, hogy ez egy jó autó, amikor nálunk volt korábban, még szerettem is. Ezért ezekre az emlékekre alapozva választottam ezt a Tucson helyett, mikor szétosztottuk a flottát. Mert bár a Tucsonnal semmi bajom - azt is szerettem -, most kicsit a Sportage-hiányt szerettem volna egyensúlyba hozni a lelkemben. De nem sikerült, mert ez a Sportage más.

Az idő megszépíti a dolgokat, és csak a jóra emlékezünk, de akkor is hatalmasat csalódtam. A látvánnyal még nem lenne baj, mármint első pillantáskor. De az alaposabb megtekintésnél, már szembeötlenek a krómozott gagyi műanyag kilincsek - amik ráadásul sorjásak is -, valamint a gyűrött alufólia mintájú szintén krómozott műanyag ötödikajtó-betét. És mindezt übereli a mindenhol nagyon durván narancsos fényezés. Szóval nem hittem a szememnek.

Én nem ide jöttem, nem ezt kértem... Vagy mégis? Mert belül már kicsit más a helyzet. Nem annyira gáz, mint a külseje, de valahogy mégsem az a magával ragadó, első pillantásra szerelmre lobbantó. Ami egyébként nem is baj, csak ne pittyegne állandóan valami. És most itt álljunk meg egy kicsit. Tudom, hogy az autót kellene bemutatnom, de sajnos mindössze két és fél napot töltöttünk együtt, és erre az időre teljesen rányomta bélyegét az a rossz szájíz, amit az előbb leírtak és a nagyon gyenge menetteljesítmények okoztak.

Szóval kicsit igénytelen a külső összeállítása, egyedüli jó pont a külön nyitható hátsó ablak-hátsó ajtó együttes - bár ehhez meg kell érinteni, a már említette gyűrött alufóliát. A belsőben már nincs olyan nagy baj, minden porcikája vállalható. A vezetőülés több területén is állítható fel le, billenthető ésatöbbi. Megtalálható a megfelelő pozíció, hogy elérjük a normál kezelőszerveket, de még a négykerék-hajtást és difizárt együttesen kapcsoló nyomógombot is. Bár ezt jobb elkerülni.

Kétkerékkel még nincs gáz, röpíti a dízel a bódét, szállunk, mint a kacsamadár. Ha viszont átállunk a négykerékre, mind tovaröppen. Alig tudunk mozogni - pedig felezőt nem is kapcsoltunk -, gondolom a difizár miatt állandóan kapar valamelyik kerék, így száraz aszfalton lehet, hogy nem lenne szabad használni.

Nehogy valami baj legyen, a funkciót inkább hanyagoltam. A sima kétkerekes üzemmódban tényleg nem volt annyira gáz. Bezzeg az állandó pittyegés! Ha kinyitottam az ajtót, azért, ha kivettem a kulcsot, azért, ha bekapcsoltam a rádiót, azért.

Az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor alvó, kétéves lányom szerettem volna berakni a hátsó ülésre rakott gyerekülésbe. A távirányítóval kinyitottam a központi zárat, majd mikor odaértem, kézzel az ajtót. Azonnal elkezdett pittyegni, gyorsan beraktam és bekötöttem a hangtól ébredező babát, majd mivel még nem akartam elindulni az autóval, nyitva hagytam az ajtaját, és gondoltam, berakom a kulcsot a gyújtásba, hátha elhallgat. De nem, ahogy kinyitottam az első ajtót, még hangosabbra váltott, sőt, a kulcs behelyezését is hasonlóan jutalmazta. Ekkor arra gondoltam, beindítom a motort, hátha... De nem, mert akkor meg a nem bekötött biztonsági övet tartotta fontosnak jelezni a visítással. Pedig nem is ültem az ülésben. Baba persze felébredt.

Mintha mostanában hülyéknek készülnének az autók - nem tudják, kinyitották-e az ajtót, vagy hogy egyáltalán mihez volna kedvük. Mondjuk a RAV4 is ezt csinálta. Se a kulcs nem maradt benne, se a világítás nem maradt felkapcsolva, mégis állandóan visított, ha kiszálláshoz kinyitottam az ajtót. Ha azok a furcsa látomások nem gyötörnének folyamatosan, amikben az előző Sportage szerepel, lehet, hogy jó autóként jellemezném. Így viszont nagy a csalódás, és tudom, hogy a KIA tud ennél sokkal jobbat is. Ezért külön mérges is vagyok rá.

- Kari -

A Kia külseje hidegen hagyta a társaságot, alig-alig tudtunk kiemelkedően szép, vagy kiemelkedően gusztustalan részletet találni. Belsejében a műszerfalat egyöntetű ujjongás, a kormányt egyhangú fujolás fogadta. Értékeltük a külön felnyitható hátsó ablakot.

És akkor a pontok, számok. Az értékeléshez kreáltunk egy táblázatot, ahol pontozhattuk az autók külső-belső szépségét, praktikumát, zajszintjét, a szubjektív teljesítmény-érzetet. Ehhez a hasraütéses, illetve fenékkel érzékelt alapon nyugvó zagyvasághoz az objektivitás kedvéért pár konkrét rangsort is rendeltünk, sorba raktuk az autókat teljesítményük, fogyasztásuk, csomagterük szerint, a rangsorban elfoglalt pozíció is meghatározott egy-egy pontszámot az adott versenyszámban. Végül a táblázat sorai mellé súlyozófaktorokat is rendeltünk (hiszen fontosabb a kg/LE arány, mint hogy mondjuk nekem melyik tetszik jobban az öt közül), és ki is jött egy végső pontszám.

Még idebiggyesztettük az autó árát is (legolcsóbb kézi klímás összkerekes dízel), amit csak úgy, a móka kedvéért elosztottunk a pontszámmal is: ki hány forintért ad egy pontot? Az egyik tanulságot mindenesetre előre leszögezem: igazi, nagy különbség nincs az autók között, sem terepjárásban, sem helykínálatban. A döntés elsősorban érzelmi és anyagi kérdés: 6,7-től 7,95 millió forintig variálódnak az árcímkék.

A végső győztes a Nissan X-Trail, 134 ponttal. Az öregedő Nissan kiegyensúlyozottságával, hibamentességével és erős motorjával tudott győzni. Nem a világ legjobb autója, de nincsenek rettentő hiányosságai sem. A Nissan 57 ezer forintért ad egy pontot, ez a Sportage után a legjobb ár-érték arány a mezőnyben - bár az autó a második legdrágább.

Második a Sportage, minimális hátránnyal az X-Trail, minimális előnnyel a - meg nem mondom meg, melyik - harmadik előtt. Viszonylag új modell jó dizájnnal, új, korszerű motorral, jó ergonómiával, ennyi elég is a dobogós helyhez. 6,7 milliós árával a legolcsóbb versenyző, a Sportage bő ötvenezerért ad egy pontot.

Harmadik a RAV4, fél pontos hátránnyal a Kia mögött. A divatos külsejű hobbiterepjáró terepjáró-képességét értékeltük a legrosszabbra, főleg ezen bukta az első helyet az autó. A Toyota nem is olcsó, 7,6 millióért az elismertebb márkanéven kívül nem ad nagy pluszt a Kiához képest, egy pont Toyota-áron 57 500 forint.

Negyedik a Suzuki. A mezőny legszebb, legférfiasabb külsejű, szemre legvonzóbb autója sajnos belül semmi kiemelkedő minőségérzetet nem sugall: valószínűleg tartós, de nem kívánatos. A motor kulturálatlan és gyenge, a Grand Vitara a legkevésbé személyautós SUV az öt közül. 7,3 milliós árával a második legolcsóbb autó, viszont drágább, 70 605 forintért ad egy pontot.

És végül a vesztes, a Freelander. Tudja is magáról, hogy eljárt felette az idő, lassan elhagyja a porondot, átadja a terepet utódjának. Az meg már egyenesen az importőr, hogy is mondjam finoman, tévedése, hogy ennyire túlárazza: mezőnyünk legdrágább autója. Ár-érték aránya a mi tesztünk szerint botrányos: csaknem kilencvenezer forint egy pont a Land Rovernél.

Gyulavitéz summázatja:

Eszembe nem jutna SUV-ot venni, így az én véleményem nem teljesen mérvadó, ugyanis nem néztem az árakat. Csak a dizájnt meg a menetteljesítményt, abban pedig nálam az X-Trail volt a legjobb. Legkevésbé a Grand Vitara tetszett. Nem azért, mert az volt a legrosszabb - bár tényleg nem volt túl jó -, hanem mert semmit sem találtam benne, amitől megszerethetném.

Rácz Tamás verdiktje:

Szeretem a műfajt, jó dolog nagy keréken, nyomatékos dízellel, tágas kasztniban autózni. Dizájn, divat kevéssé érdekel, annál fontosabbnak tartom a saját befolyást a hajtásláncba: az én favoritom az X-Trail.

Kari ítélete:

A váltó rettentően illúzióromboló hatását félretéve a RAV-4 a legkellemesebb autó, ami a flottából alám került. Mind megjelenése, mind teljesen semleges menettulajdonságai alapján mondom. A motor ereje bőségesen elegendő, még a négykerék-hajtás kihasználásakor sem kell pironkodni egy lájtos terepjárós társaságban. Szárazon, vízen és homokon egyaránt magabiztosan irányítható, igazi városi terepjáró. Ami ráadásul még a csajoknak is bejön, hisz ők régebben ismerik.

Milán végszava:

Nincs kedvencem, egyik sem kéne. Igazából minddel bajom van, bár mindegyikben van sok jó is. Józan döntésnek a Kiát tartom - a többiek egyszerűen nem jobbak annyival, amivel többe kerülnek.

Könyvelő olvasóink kedvéért íme az értékelőtábla , xls-ben.