Tartósteszt: Opel Tigra - 2001

Általában két típusú ember van: akinek tetszik a Tigra, és a többiek. Az igen hosszú ajtó feltárása után kellemes, sportos ülésbe huppanhatunk, amiből kitekintve egy Corsa műszerfalát látjuk magunk előtt. Jól illik az autó fiatalos jellegéhez, de sajnos lépten-nyomon olcsó megoldások köszönnek ránk. Az Opel által megcélzott vásárlói réteg minden bizonnyal az XX kromoszómapárral rendelkező humán egyed, erre utal a mérsékelt száguldozást biztosító hajtóművön kívül a bal napellenzőn is megtalálható piperetükör.

Az index karja meghibásodásra hajlamos, ilyenkor irányjelzés közben vadul villogtatjuk a fénykürtöt, ami nagyon macsó, de érdekes helyzetekbe hozhatjuk magunkat vele. A dohányzás szerelmesei is valószínűleg hamar felemlegetik majd a tervezőgárda családfájának egyes nőnemű példányait, mert a hamutálca pántját alkotó fémrudacska időnként világkörüli útra indul, elhagyva őrhelyét, melyet a tálca lebillenéssel jutalmaz.

Az ilyen apróságoktól eltekintve funkciónális belső teret tudhat magáénak tigrisünk. Szériafelszerelés a kétoldali légzsák, szervokormány, elektromos ablakok, központi zár, sok-hangszórós "hifi", az erősebb modellhez adnak még ABS-t, könnyűfém felniket, napfénytetőt és elektromos külső tükröket is. Az ülések jól szolgálják a benne ülőket, bár kissé magasan vannak. A hátsó padsor komfortját a sízni tanulók értékelhetik igazán, az egyetlen kényelmes testhelyzetet a tojásformába görnyedéssel érhetjuk el.

A bátor vállalkozókat, akik ide egyetlen lendületes mozdulattal vetődnek be, tárt karokkal várja a 3. féklámpa kidudorodása, mely pillanatok alatt saját formájára igazítja hőseink feje búbját. Hátulra már nem jutott fejtámla sem, ellenben a csak egyben dönthető háttámla rendelkezik sílécalagúttal, mely alkalmasá teszi a csomagteret hosszabb, rúd jellegű tárgyak szállítására.

A csomagtartót amúgy igen idétlen formával áldotta meg a múzsa, aki homlokon csókolta modellünk tervezőjét. Az autó hátulja felé erősen szűkül, ráadásul a sarkai kerekítettek, nehogy garantálni tudjuk bőröndjeink, táskáink helyzetét. Nem arra találták ki, hogy egy 3 gyerekes család a 2 hetes, jól megérdemelt balatoni üdülésre belepakoljon. Azért hogy mondjunk valami jót is, szép nagy mélyládának adhat otthont és a hátsó ülés ledöntésével már tekintelyes hely áll az előbb említett család rendelkezésére. A gyerekek pedig kapnak vonatjegyet.

Apropó, az autó 4 személyes, e tényt nem átallották a forgalmiba is bevezetni. Ennek ellenére a tapasztalatok azt mutatják, hogy 5 ember is elfér benne, csak ne Jeruzsálembe kelljen utazni.

Ha betekintünk a meglehetősen rövid motorháztető alá, a szokványos 1.4 és 1.6 l-es Opel 16 szelepes Ecotecjét találjuk. Számszerűsítve ez 90, illetve 106 lovacskát jelent, ami a 980 kg önsúlyú autót 10mp körüli idő alatt juttatja el a 100km/h-ás tempóra. Ez a lájfsztájlhoz valószínűleg elég, de ha sportos autót szeretnénk, hamar eljön az a pillanat, amikor rá kell beszélni a házisárkányt, hogy kerüljön a családi kasszából néhány forint a gépjármű izmosítására is.

A ménesgyarapítás legegyszerűbb és leghatékonyabb módja, ha beszerzünk egy tuning kit-et valamelyik neves elzászi műhelyből (pl. www.mantzel.de, www.steinmetz.de), ez kb. 4-500k forinttal könnyíti a pénztárcánkat, de cserébe 125-135 LE-re növeli a motor legnagyobb teljesítményét. Ennyi erővel azért már kényelmesebben mozog a karosszéria. Ha ilyen összeget nem szánunk a projektre, akkor más megoldások után kell néznünk.

A szokásos szűrő-pufogó tuningon kívül feltétlen érdemes az Ecotec vezérlést az első mozdulattal Szent Péter felé útbaigazítani és helyette egy megbízható chipkészítő cégtől (pl. www.superchips.com, ~70k) beszerezni egy motorvezérlő programot. Ettől ugyan komolyabb erőnövekedést nem várhatunk, ráadásul chipcsere után már csak 98-as benzinnel abrakolhatunk, viszont lényegesebben rugalmasabbá, dinamikusabbá tehetjuk az autót (ezen kívül hosszabb utakon akár 1 literrel is kevesebbet fogyaszt az eredetihez képest). A motor hangja - mely 5500 felett a leggyönyörűbb - belülről tompítatlan eredetiségében élvezhető, ez is a lájfsztájl része.

Vezethetőségét tekintve a nagyobb tempóban vett kanyarokban hajlamos vadabb dülöngéléseket bemutatni, de paraküszöbünk jóval a tényleges megcsúszás fölött helyezkedik el. Ki tudja miért, de hátulra csak a kisdobosok férkőzhettek be, így komolyabb fékezés esetén tetszőleges irányba tolja a farát. Ennek ellenére a fékhatás kellemes, a pedál kezelése erőkifejtést nem igényel. A kormány könnyen tekerhető és közepesen pontos. A városban könnyű vele parkolni, ami az autó egészére jellemző, mindaddig, míg nem szeretnénk kinyitni a méteres ajtókat.

Szervizigénye az első 100.000 km során nem túl jelentős, s bár a kipufogónak hamar feladhatjuk az utolsó kenetet, ezen kívül inkább csak a kötelező szervizekre kell hordanunk. Itt jegyezném meg, hogy márkaszervizekbe maximum háztűznézőbe menjünk, akkor is nagyon figyeljünk, nehogy ismeretlen helyre távozzon a kocsiból a motor (esetleg kicseréljék, mert már kopott volt). Egy-egy 15.000-es átnézetés költsége 15-30k Torgyáni Magyar Forint. Gondoskodjunk róla, hogy a feszítőgörgőket minden alkalommal ellenőrizzék és a legkisebb probléma esetén is cseréltessük ki egy tökéletesre! Sajnos ide nem írhatom az új szót, mert a gyárból érkező cseredarabok közt is akad jónéhány selejtes_

Eltekintve a fentebb boncolgatott kérdésektől, ha ilyen gépjármű vásárlására adjuk a fejünket, jól használható autóhoz jutunk. Mind városban, mind pedig közepesen hosszútávon kellemes partnerre lelhetünk benne, aki meghálálja a gondoskodást. Leginkább kétszemélyes, fiatal családok részére ajánlom, ahol még nem fenyeget a gyermekáldás, avagy második autónak.