A legjobb vétel: olasz Golf
Közben eltelt egy fiat-öltő, és elérkezett a kozmetikázás ideje.
Ekkor (1993) történt a legradikálisabb változtatás a bódén.
Megalkották a nem túl tetszetős - de biztosan van olyan, akinek
praktikus - háromajtós változatot. Toltak egy kis energiát a
passzív biztonság fejlesztésébe is. Oldalsó ütközésvédő cuccok,
magasságban állítható biztonsági övek, és vezető oldali légzsák
került a verdákba.
Ezen kívül valószínűleg megunták a sok macerát a rengeteg féle
motorral, úgyhogy kimazsolázták a jobbakat, és a már említett
digitális műszerfalat is elhajtották melegebb égtájakra.
1995-ben aztán végleg lehúzták a Tipo nevet a Fiat
családfájának következő időszakát bemutató oldalairól. Helyét a
Bravo-Brava ikrek vették át.
|
Mikor a képeken szereplő gyönyörű, hófehér 1994 májusi 1.9 TD Tipot megvettem nagyjából ennyit tudtam. Felmerülhet a kérdés, miért vesz az ember 9 éves olasz autót. Nos, már többen is felemlegették mazochista hajlamaim, mivel nem az első Alfa Romeómat nyúzom jelenleg is, és e mellé Motorola a telefonom, melynek menüjét áttekinteni, és villámgyorsan kezelni néha nem elég az igazságügyi orvosszakértő harmad diploma sem. A magyarázat viszont nem ennyire bonyolult.
Második autónak szerettem volna valamit a kiváló színészi
képességekkel rendelkező
Skoda 105
helyett.
Az alfás imágó megőrzése érdekében a 146-osra gondoltam, és
mivel megrögzött olajszőkítő is vagyok, csakis az 1.9 TD érdekelt.
Megkérdeztem a gurut,
Szamosit, aki
azt javasolta, hogy inkább Tipót vegyek mert az 1.9 TD motor
ugyanaz benne - és piszkosul jó, neki is az van -, viszont az autó
ára kicsit kellemesebb, és vezetési élményben semennyire sem marad
a 146 mögött.
Teljesen igaza volt. Annak ellenére, hogy a vezetőülés magassága
állítható, és nekem a legalsó pontja is kicsit magasnak tűnik,
hibátlanul dolgozik kezem alá a gépezet. Néhány hétig eltartott,
míg ilyen állapotút találtam, de szerintem mindenképp megérte,
hogy a szembejövő Tipósok is elismerően bólogassanak. A
külső egyszerűen gyönyörű, a képek láttán nem hiszem, hogy ehhez
kellene még bármit is hozzáfűzni. A mélyre húzott köténylemez a
benne búvó ködlámpákkal már a 155-ön is tetszett. A 15 collos OZ
felnik sem túl csúnyák. Ez az az autóforma, ami bejön. Pont eléggé
szögletes, hogy ne legyen gombóc, mégis annyira finom a
vonalvezetés, hogy nem lehet lekockázni, mint például a Lada
2105-öt.
A belsőről is csak hasonló ódákat tudnék zengeni. A
műszerfal egyszerűen marha jól néz ki.
Örömmel köszöntöttem ismét az Alfa
155-ben megismert mutatókat. Már csak a helyüket kell újra
megjegyezni. Bár a vízhőfok - dízelnél talán a legfontosabb -
műszere pont takarásban van a kormányt fogó jobb kéztől, a
turbónyomást mindig látni. A székeken simán elférni, egyáltalán
nincs az embernek kisautós érzése, talán mert ez nem is az. A
csomagtartóhoz érve aztán kissé lejjebb konyul a mosoly. Bár az
igazat megvallva az sem kicsi (350/710 l). Ehhez az autóhoz pont
illik. Áááá, mondom én, hogy ez tökéletes járgány.
Van egy
légzsák a
fel-le állítható kormányban, ABS a fékpedál mögött, intercooler
a turbó után. Mi kellhet még? Szerintem a legjobb vétel ebben az
életkorban egy Tipo. Persze alaposan át kell nézni vásárlás előtt,
mert pont ennyi erővel lehet a legrosszabb is. A dízelmániások
figyelmébe ajánlom az 5 liter körüli fogyasztást, ami ekkora
motortól nem rossz teljesítmény.
Úgyhogy megyek is, átengedek néhány
litert az Alfába...
|
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.