Még jó

A kuplungot tehát felengedtem, gázt nem adtam, és a Toledo elindult! Semmi nyoma agóniának, légszomjnak és infarktusveszélynek, szinte kúszik, mint egy automata. Ezért már önmagában megéri az erősebbik, 16 szelepes TDI-t venni, és nem szorongani a dugóban két padlógáz között az Audi A4 1.9 TDI-ben.

Az alapjárati erőtelj tehát megvan, utána egy kis csend, de 1500-tól már kezd úgy húzni, mint egy rendes dízel, 2000-től meg már mint a csúzligumi. És csak megy, megy, még a piros tartományban se fuldoklik, csak úgy 5000 körül kezd tésztásodni. A 10 másodperces 0-100 gyorsulási adat is szerénykedésnek tűnt, de valószínűleg igaz. Menne az a 0-100 gyorsabban is, ha eltekinthetnénk az egyestől, de kettesből csak a kuplung kinyírásával tudunk elindulni. Egyébként meg az egyes teherautós gyorsasággal pörög le, csak egy kis lendületet adva, érdemi gyorsulás nélkül. A fűtés szinte gyanúsan jó. Dízeleknél még a komolyabb autóknál is előfordul, hogy lassan melegszenek és csak úgy ímmel-ámmal fűtenek, ebben valószínűleg villanyos rásegítés van, különben fizikai lehetetlenség volna dízelben nulla fokon három saroknyi távolság alatt meleg levegőt fúni. A vízhőfok még sehol sincs, amikor ez már fűt.

A váltókarban műanyag díszbetét, és bár ellenzem a valódi fém váltógombokat, ide az kéne. Mivel a berakás ott van, ahol nem érünk hozzá, tehát évszak függvényében nem égeti-fagyasztja el a kezünket, érdemes lett volna szebben megcsinálni a váltógombot. Jó váltó, szeretem, nem kis megkönnyebbülésemre az Altea filozófiáját viszi tovább: ne csak jó legyen, roszogjon is, ahogy kell. Kicsit túlzásba is viszi a roszogást, meg a minőségérzetet, jó nehéz kapcsolgatni, de sebaj. Hatsebességes kézi váltó csak az erősebbik turbódízelhez jár.

A hifit lehet szidni akár holnap estig is. A fő gond, hogy rosszul szól, de valami penetráns módon. A rocktörténet egyik legtisztábban és legerőteljesebben hangzó lemezével, a Slayer South of Heaven-jével is kipróbáltam, minden hiába. Hangszínek alapra, mély-magas kicsit megtolva, csak a közép egy egységgel lejjebb, fader csutka előre, meg még amit ki lehet találni, mindhiába. A herélt hangzás gyötrelmeit csak fokozza, hogy ennyire kis hangerőtartományban dolgozó masinát még nem láttam, pedig a Nivámból ültem át, abban meg kazettás, keleti URH-s Videoton van. A Toledo hifije azt csinálja, hogy egy ideig egyáltalán nem hallani, négy osztással odébb meg már teljesen torz.

Ja, mély, magas, közép: a kezelőgombokat is mintha direkt szivatásból rakták volna oda, ahová, hogy hangszínt állítani tényleg csak a parkolóban, teljes nyugalomban lehessen. A rádió állomásgombjait meg balra, alig kitapintható, terepszínű fekete műanyagból. A rádió egyébként kevésbé szól rosszul, mint a CD.

Az Altea jól szerepelt a törésteszten, a Seat a Toledótól is hasonlóan jót vár. Pedig bármennyire jó a karosszéria merevsége, stb stb, ha egyszer nem csak az utast nem fenyegeti, de engem se, hogy kapcsoljam már be a biztonsági övet. Összességében kényelmes autó, de még hátul sem sok pluszt érzek az Alteához képest. A vezetőülésnél a bal oldali lábtartó rossz helyen van, én legalábbis kicsit távolabb szeretné tartani a bal lábam. A könyöktámasz túl alacsony, de pakolni lehet bele, és nagyjából ennyi. Jó autó a Toledo, de a csomagtartót leszámítva nem tud többet, mint az Altea.

Csak az lepett meg, hogy ezt a Seat is mintha tudomásul venné, így árban alig van különbség. Ugyanazzal a 140 lovas dízellel, Stylance felszereltséggel az Altea 5 414 000, a Toledo 5 622 000 Ft, és ez így már rendben van. 208 ezer forintos felár 91 liternyi plusz csomagtartóért, az annyi, mint 2285 forint per liter, kétszázezerért meg még tetősínt se mindenki ad. Én akkor is az Alteát venném, a vezetési élmény meg a hátsó dizájn miatt. Presztízsben nincs különbség, mert csak hátulról látszik, melyik a másik.