Twingo: több extra, kevesebb lélek
Szegény új Twingo, hiába lett jóval nagyobb, mint elődje, mégsem bír kibújni annak árnyéka alól. Az 1993. áprilisában bemutatott kisautó annyira zseniálisan újszerű volt, hogy nagyon össze kell kapnia magát annak az autógyártónak, aki nagyobbat akar durrantani. Már elnézést.
Az új Twingo a régihez képest csak egy halovány kis pöffenés. Igaz, hogy drága pénzért rendelhető rá számos matrica, meg kis világoszöld gumitüskés biszbasztartó a vezető orra elé (ami annyira tükröződik a szélvédőben, hogy tíz másodperccel a próbaút rajtja után már ment is a padlóra), mégsem az igazi. Milyen már, hogy az alapárasból még az előd legnagyobb zsenialitását, a tologatható hátsó üléseket is kispórolták?
A drágábbakban viszont külön-külön is állítgathatjuk a hátsó székeket. A jobb egy meg ledönthető, és felrakható rá a mögötte ülő lába. A csomagtartóban pedig hülye hálóban himbálózhat a KRESZ-csomag. Szóval van fejlődés, csak forradalom nincs.
A próbaútra a legdrágább változatot, egy narancsszínű, B-oszlopán szolidan tetovált GT-t vittem el. Tempomat, 100 lóerős turbómotor, klíma, automata fényszóró és ablaktörlő: ezek a régi Twingo idején még tényleg elképzelhetetlenek voltak a kategóriában. Jobb volt viszont az előd irdatlan üvegteteje: az működött és vicces volt, ez a kétrészes, látványos izé viszont lassan mászik hátra és nagyon zajos, ha kinyitjuk.
Az autó mondjuk már eleve nagyon zajos nagyobb tempónál, ennyiben nem változott az elődhöz képest. Abban viszont igen, hogy sokkal jobban pattog. Értem én, hogy az erős motorhoz kell a kemény futómű, de nem hiszem, hogy nem lehetett volna valami komfortosabb megoldást találni. A régi hullámzó, lágy rugók, alig érzékelhető csillapítás után most – legalábbis a GT esetében – végletesen kemény a felfüggesztés, leginkább a Minik és régi kis Roverek Hydrolasticjára emlékeztet az új Twingo.
És nem is megy igazán jól: csúnya, rekedt zaj kíséretében kelletlenül pörög fel a Clióban pedig oly remekül szereplő motor, rettenetesen pontatlan, akadozó a váltó. Visszavágytam a kocsiból a csendes, nyomatékos tágas dízel Modusba. Ami nem is volt annyival drágább, mint nagyobb és jobb.
3,2 milla ez a turbós-klímás csúcs, a GT. Az árlista másik végén a 60 lovas 1,2-es Premiére lakik, 2,15 millió forintba kerül. Aki nem szeret kuplungolni, robotváltós Twingót is vehet az automata kuplungos egykori Easy emlékére: egy jól kistafírozott Dynamique robottal 2,75 millió forintból kijön.
Szép emlékek ide, jópofa, középre helyezett műszeregység oda: nekem az új Twingo nem kéne. Annyira azért nem vagyok fan, hogy rendeljek egy új régit Kolumbiából (bizony, még gyártják), de simán kiegyeznék helyette egy jó kis magyar miautónkkal, a gömböc Swifttel. És ön?
A Twingo közepesnél kissé viccesebb reklámfilmje:
Plusz egy ráadás: Koleos
Ez az autó még nagyon nem létezik nálunk. Csak azért került be ide az éppen létezni kezdő három másik mögé, mert a sajtórendezvényen megjelent egy példány, kormánykereke mögött egy elszánt franciával, aki a koreai gyárból viszi haza a kocsit Franciaországba, úgy, hogy közben végiggurul az egykori Selyemúton.
A Nissan-alapokra Koreában, a Samsungnál felépített Renault kissé aránytalan, idomtalan, de összességében valahogy mégis szemrevaló teremtés. A kompakt SUV valamikor ősszel kerülhet majd a kezeink közé, mint magyar szalonokban is kapható kocsi. Franciaországban már kapható; ott egy 4x4-es, jól felszerelt 150 lovas dízel 35 ezer euró körüli összegbe kerül, ami nagyjából megfelel a dízel Laguna GT árának, ami ugye 8,3 millió forint.
Nem vicces, de nagyon dinamikus gyári film a Koleosról:
