Ha kimondom azt a szót, Opel, először valahogy nem aszfaltszaggató kupékra, füstölő hátsó kerekekre és keresztbecsúszó kasztnikra asszociálok. Először jönnek ugye a varrógépek, majd a rendőrautók, csak ezek után kezdenek el homályos képek derengeni valami kellemes, a nyugatias kényelmet és a szájhagyomány szerinti megbízhatóságot ötvöző nyugodt hátradőlésről.
Pedig ez így nem tisztességes a márkával szemben, hiszen a jelenlegi választékban is ott van a Speedster, melyet ugyan még nem próbáltunk, de valószínűleg az első sorban említett három kritériumból mindegyiket könnyedén teljesíti. Vagy a Lotus Omega, ami rettentő batársága ellenére meggyőző könnyedséggel intézi el 12 másodperc alatt a negyedmérföldes sprintet.
 |
|
| |
 |
| DTM Calibra | |
De felidézhetjük a német túrautó-bajnokságot 1993 és 1995 között, amely időszakban volt olyan év, amikor az Opel nem kevesebb, mint hat DTM-Calibrát indított, 1996-ban a sorozat nemzetközivé válásával csapatbajnok lett, Manuel Reuter pedig az egyéni trófeát vihette haza az 550 lóerős ITC-Calibra anyósülésén. Ha ez még mindig nem lenne elég bizonyíték, gondoljunk az elsőre mókásan hangzó Astra-kupa sorozatra, ami a személyes megtapasztalást követően eddig még minden kétkedőt lecsöndesített.
| |
|
 |
|
| Opel Commodore A | |
Vagyis össze lehet kötni az Opel és az autósport fogalmát, és kis visszatekintéssel megtalálhatjuk náluk a sportos közúti modelleket is. A sort 1967-ben nyitotta a C-Rekord kupésítésével világra hozott Commodore. A lendületes külsejű, de nem annyira komolyan motorizált (73-90 LE) Rekord Coupé mellett az igazi aszfaltbetyárok a hathengeres 2,5 literes Commodore GS (115 LE) és GS/E (130 LE) változatokat választották.
Utóbbi mindössze 1160 kilogrammot nyomott, így 11 másodperces gyorsulásával és 190 km/h-s csúcssebességével igazi betontorpedóként léphetett fel. Az öt személynek kényelmes férőhelyet kínáló, bőséggel krómozott autót '68 szeptemberétől már automata sebváltóval is lehetett rendelni.
| |
|
| |
 |
1970-től kicsit megújult a széria, megjelent a GS/E 2500 és a GS 2800. Utóbbiban az új Kapitän család kétkarburátoros, 145 lóerős hathengerese dobogott, az igazi unikum azonban az Opel egyik első benzinbefecskendezéses modelljeként számontartott Commodore GS/E 2500 volt, mely 150 lóerejét és 197 km/h-s végsebességét büszkén hirdette fekete hűtőmaszkján elhelyezett piros típusjelzésével.
| |
|
 |
|
| Marie-Claude Beaumont | |
Erre a modellre már a tuningcégek is felfigyeltek, és a 170 lóerősre feltornázott teljesítményű Commodore-ok sok sikerrel vettek részt a nemzetközi autósport jelentősebb megmérettetésein. Akár Szőke Ciklonnak is hívhatnánk a francia Marie-Claude Beaumont-t, aki 1970-től sorozatban négyszer győzedelmeskedett a Monte Carlo Rallye női mezőnyében, és összetettben is ért el igen jónak számító 15. helyezést. Időrendileg ezen a helyen illendő megemlékeznünk a Mantáról, mely ugyan inkább a kőleves sportkocsiváltozata, mint igazi utcai rakéta, az általa learatott közönségsiker azonban mindenképpen az autós történelem emlékezetesebb darabjai közé emeli.
| |
|
| |
 |
| Opel Commodore B GS/E (1972-1977) | |
1972-ben váltotta le a Commodore A-t a B-variáns, aminek GS/E változata már 160 lóerőt tudott, és továbbra is jutányos áron kínált kiemelkedő teljesítményt a vásárlóknak. Az 1978 és 1982 között készült C-változat csúcsmodellje már csak 115 lovas volt, mivel időközben a '77-ben bemutatkozott Monza vette át a sportos kupé szerepét a palettán. Tíz év alatt a Commodore sportos változataiból több mint 110 000 példányt adtak el.
A GM dizájnnak köszönhetően elég agresszív külsejű D-Rekord és kupéváltozatai igazi harapós hangulatot árasztottak, míg a Monza inkább az eleganciára helyezte a hangsúlyt. A hosszú motorháztető és a szintén nem rövid, lejtős hátsó rész által meghatározott forma a '70-es évek sallangmentes tervezői stílusának szép példája: egyszerre méltóságteljes és dinamikus.
| |
|
 |
|
| Opel Monza (1978-1986) | |
A jól eltalált külső hasznos belsőt rejtett, valóban ötszemélyes, variálható belső tere és a hatalmas csomagtérajtón át megközelíthető, 425 és 765 liter közötti csomagtere miatt a gyakorlati szempontok alapján választó vevők szívéhez is utat talált. Az akkori léptékkel mérve meglepően kulturált járású hathengeres motorokkal szerelt Monza legerősebb példánya 180 lóerőt teljesített, végsebessége 210 km/h volt, de különleges megoldásokat tartalmazott az erő precíz aszfaltra továbbításának érdekében is.
Elöl MacPherson rugóstag, hátul, elsőként ennél a modellnél, ferde lengőkaros független felfüggesztés mellett döntöttek a mérnökök, ami a szintén új fejlesztésű, kis helyigényű Miniblock-csavarrugókkal kombinálva meglehetősen biztos útfekvést eredményezett.
| |
|
| |
 |
| Opel Calibra (1990-1997) | |
1989-ben az Opel dizájnereinek sikerült nagyon nagyot dobniuk. A Calibra külsejét mindenki elismerőleg emlegette, technikai vectraságát pedig sikerült ügyesen álcázni formai megoldásaival. Az orrészbe gyönyörűen integrált ék alakú fényszóróházak és az akkor világrekordként jegyzett 0,26-os alaktényező sokaknak elhomályosította szemét és kinyitotta pénztárcáját. Akárcsak huszonkét évvel korábban a Commodore, a Calibra is 115 lóerővel látott napvilágot, de az ezt követő változatok már komolyabb teljesítménynövekedést tudtak felmutatni, mint annak ideján a GS és a GS/E.
A 16 szelepes Calibra már 150 lóerőt tudott, ebből lett a négykerék-hajtású Calibra 4x4, majd 1992-ben megérkezett az igazi sütemény, a 204 lovas Calibra Turbo 4x4. Egy évvel később mutatkozott be 170 lóerővel egy V6-os változat, a különféle motorokkal szerelt modellek 204 és 245 km/h közötti sebességekre voltak képesek, és a kiváló aerodinamikai kialakításnak köszönhetően állítólag nem is fogyasztottak sokat. Így 1997-ig a Calibra különféle változataiból 238 647 példány fogyott, ami a kétajtós, négyüléses autók piacán igen jelentős darabszámot jelent azóta is.
| |
|
 |
|
2002-ben az idén bemutatott Vectra közreműködésével a gyár kísérletet tesz az eddigi modellek által meghatározott sorozat folytatására. Vectra GTS az új kupé neve, mely valójában nem is kupé, hiszen négyajtós, és e mellé társul a csapott far, valamint az Omegából érkező, 3,2 literes hathengeres motor, 300 Nm forgatónyomatékkal és 211 lóerővel.
Ez a motor az, ami minden idők leggyorsabb Opeljévé teszi a GTS-t, 248 km/h-s csúcssebességgel. A továbbiakban ennél gyengébb egységekkel is kapható lesz a ferdehátú Vectra, kétféle Ecotec benzines és egy Ecotec turbódízel motorral. A GTS is megkapja az IDS-t, azaz a Vectra Interaktív Dinamikus Futóművét, de a GTS modell 20 mm-rel ül mélyebben, mint társai, és keményebbre vették a felfüggesztések karakterisztikáját is, valamint közvetlenebbé a kormányzást.
| |
|
| |
 |
A 0-100-as sprintet 7,5 másodperc alatt teljesíti a hátulról kétoldalt kikandikáló kipufogóvégeiről, szélesítéseiről és persze GTS feliratáról felismerhető sportváltozat. Szériafelszerelés az egyszerre akár három kerék befolyásolására is képes ESP Plus, a belső térben pedig alumínium csík, sport hangulatú műszerek és háromküllős kormány kerget adrenalinmámorba.
Az autó forgalmazása ősszel kezdődik.
|
|
