A nyár derekán próbáltam a GM akkori újdonságát, a Saab 9-3 1.9TiD-t hatsebességes automatával. A rövid teszt meggyőző volt, már akkor tudtam, hogy a jó összeállítás nem csak a Saab sajátja lesz. És most itt a Vectra ugyanazzal a motorral és ugyanazzal az automatával. A Vectra katonás egyéniségéhez talán jobban is illik.
Egy napja volt nálam a kocsi. Már beesteledett, mikor egy barátommal találkoztam, akit megkértem, hozzon valami muzsikát. Egy CD-vel érkezett. CPg: Embör vigyázz. Örömmel toltam a Vectra CD- és MP3-lejátszójába a rég hallott zenét, és nem kis meglepetésemre a kijelzőn megjelentek a számok címei.
"Csendőrség"
Gondolom, nem most olvassák először, hogy a 2002 tavaszán bemutatott új Vectra formája mennyire megosztja a tömegeket. Hát persze, hogy megosztja, pont ez benne a jó. Igazán karakteres családi autó, komoly, férfias vonalakkal. Nemcsak csendőrség, hanem maga a hadsereg. Szögletes szigorúság, finom minimállal. Aki kedveli az ilyesmit, fejet hajt a formaterv előtt, aki viszont a lágyabb vonalakért rajong, irtózik tőle, mint egy katonai seregszemlétől.
A szigorúság minden porcikáján érezhető. Kemény az ülés, kemény a futómű, mintha háborúba indulna. Ez elsőre egy kicsit meghökkentett, aztán megszoktam, sőt megszerettem. A Vectrát Design Edition felszereltséggel kaptuk, néhány figyelemre méltó extrával. Előre is tekintő parkolóradar, kanyarba világító adaptív fényszóró, zenehallgatási lehetőség az utasoknak, árnyékoló rolók, hővédő szélvédő, fűtött első ülések, fedélzeti számítógép és még sok ezer forintos apróság. Szépen eltalált válogatás, ha rajtam múlna, én is valahogy így rendelném.
"Jó csávók"
A márkát jól ismerők első ránézésre azt gondolhatnák, GTS Vectrát látnak, pedig csupán a Design Edition felszereltség az, ami az egyszerűbb Vectra-arcból a GTS elemeivel sportosabb, karakteres fizimiskát varázsol. Nekem határozottan tetszik az átformált, kicsit audis lökhárító-köténylemez.
A beltér puritán textilkárpit, "gránitmetál" műszerfalbetéttel. A kemény tömésű ülésekben bizonyítottan jobban tűrhetők a hosszú utazások. Ugyan kézzel mozgathatók, de a magasság állítható, deréktámasszal, ráadásul hosszú lábamhoz is tökéletesen beállíthattam, és még mögém is befértek.
Automata lévén, a váltással nem sok gondom akadt, könyökömet következmények nélkül támaszthattam a nekem tökéletes magasságú ajtó- és középkarfán. A kormányt ehhez hangolva négy irányba állíthattam. A Kia Carnival pohártartó-kánaánjából átülve csak riadtan tekintgettem, mert sehova sem tudtam lerakni az ásványvizes palackot. A kartámasz előtt van egy rekesz, de abból az üveg minduntalan kifordult, a hátsó utasok üléspárnájából nyíló használható pohártartó pedig nem boldogítja az elöl ülőket. Egy átlagos embernek naponta minimum három liter folyadékot meg kellene innia. Lehetőség szerint vizet. Tehát a kocsiba is kell némi innivaló, amit a Vectrában nem nagyon lehet elhelyezni. Az egészségért felelős lelkiismeretemet bántja ez a pohártartó-mentesség.
"Egy"
Vagyis egy mozdulat, és nincs több feladat a váltógombbal. Az új generációs hatfokozatú automata váltó az utóbbi idők egyik legjobbja. Az Active Select váltó lehetőséget ad a kapcsolgatásra, ha valaki önérzetén csorbát ejtene az automatika. A gyakorlatban erre nincs szükség, ha nagyobb dinamizmusra vágyunk, csak egy gombnyomás, és máris egy új autóban ülünk.
Sport üzemmódban az elektronika számol, gondolkodik, és tovább engedi pörögni a motort, nem takarékoskodik az erőforrásokkal. Persze ennek is megvan a böjtje, amit a benzinkút adószedői érvényesítenek. Mind a két állásban induláskor durva megtorpanást tapasztaltam. Meg kell szokni, hogy gázadásra az autó - szerintem több mint két másodpercig - nem csinál semmit. Bizonyos forgalmi helyzetekben ez a pauza komoly meglepetéseket okozhat. Viszont ha már elindultunk, húz, mint a barom, gyakorlatilag semmit sem érezni, mintha fokozat nélküli váltó lenne.
"Anarchia"
A váltó mellett a motor az, ami igen figyelemre méltó. 1.9 CDTI, így hívják az Opel háza táján. De nem kell messzire menni, a kerítésen belül a Saab 9-3-ban is próbáltam, csak ott 1.9TiD-nek szólongatták. De hogy ne csapjuk be se magunkat, se mást, tudnunk kell - és ott is a matrica a motor oldalán - hogy ezek Fiat 1.9 JTD motorok. Kétségtelen, nagyon jól sikerült konstrukció, amin a GM-Fiat Powertrain LTD még alakított is egy cseppet. Nekem a kedvenc dízelem.
Az 1910 köbcentis dízel 110 kW (150 lóerő) 4000-es fordulaton. A nyomatéka 315 Nm 2000-2750 fordulat között. Ez még leírva is jól hangzik, főleg ha az adatokat összevetjük a régi kétezres DTI-vel, ahol a teljesítmény 74 kW (100 lóerő), és a nyomaték 230 Nm volt. Az új dízel még a 2,2-es DTI-t is veri, szinte minden paraméterben.
"Disznódal"
Az 1.9 CDTI a hatsebességes automatával nagyon szépen munkálkodik. A már említett indulási megtorpanás mellett minden rosszindulatomat összeszedve csak a veszedelmes hanghatást tudnám hibájaként említeni. Leengedett ablak mellett néha magam is meglepődtem, hogy a teherautós kerregés belőlem származik. A nyílászárókat becsukva viszont szerencsére ebből semmi sem jut a fülkébe. Legrosszabb esetben is csak futóműzaj hallatszik, a motorból semmi.
A fogyasztás városi használat mellett a teszt első napjaiban - amikor nem tudtam kihagyni egyetlen gyorsulási lehetőséget sem - 8,8 liter körül alakult. A halottak napi pátoszban a fegyelmezett vidéki utazások alkalmával ez az érték már 6,6 literre redukálódott. Másfél tonna automatával, nem lehet egy szavam sem. Szeretném, ha a saját autóm legalább a városi értéket megközelítené.
