Eredendően béna autó dizájnját utólag lehetetlen feldobni, az ilyen próbálkozások általában szánalmas kudarccal végződnek. Feldobni csak olyat érdemes, ami eleve jó volt. A Mazda 6-ból például könnyed ecsetvonásokkal készíthettek sportos karosszériaváltozatot. Az új Vectra viszont eredendően béna, jellegzetes, de jellegzetesen kispolgári fazon, amitől tökéletesen idegen bárminemű sportosság.
Egyszer szívesen leitatnám a formatervezőt, hogy végre megmondja
őszintén,
eleve tudták-e, hogy csinálnak egyszer egy normális
Vectrát is, és
esetleg azt párhuzamosan tervezték a négyajtóssal, vagy először
megcsinálták azt, és pár hónap múlva kaptak a fejükhöz, úristen,
hogy faragunk ebből rendes autót?!
De faragtak, nem is akármilyet. A Vectra GTS úgy néz ki, hogy
jól. Megnézi az ember, és pont úgy, mint egy szép autót, úgyhogy
még az is lehet, hogy az.
A Vectra rajongóival alaposan elbánt az élet, illetve az
Opel Design Center: az új (tavalyi) Vectra elég unalmas, nyugdíjas,
megbízható, érdektelen formát kapott. Doboz, az egyik végén
lekerekítve, de az se valami lendületes csúcs, inkább afféle
érdektelenség miatt félbeszakadt félkör.
Akár szerencséjük volt, akár pedig úgy készülődtek, mint Lékó Péter, aki tiszteletteljes főhajtás kíséretében igyekszik tőrbe csalni Kaszparovot, ezt most eltalálták. Külön-külön semmi érdekes; sötétített lámpaburák, első-hátsó-küszöbspoilerek, kis bemélyedés az első kerékív előtt, picike, inkább csak jelzésértélkű szárny, 17 collos kerekek, elöl kerek ködlámpák. Akár rossz is lehetne (láttak már házi optikai tuningos Peugeot 206-ost?), de a Vectrát mintha kicserélték volna, egy szép, dögös autóra.
Belül is alig észrevehetők, ennek ellenére mélyre hatóan
fontosak a változások. A sportülés mondjuk elég jól látszik, és
tökéletesen illik az autóhoz; nam markol a bordáinkba, és
meglehetősen kényelmes, de elég kemény és kanyarban is
tisztességesen tart.
A középkonzolon vasból van a hamutartó fedele (a rendes Vectrán sajnos nem emlékszem, miből volt), de a legszebbek az új műszerek. Csak néhány világos kört raktak az órákba, de így teljesen klasszikus hangulatuk lett, mint a nyomásmérők egy régi gőzmozdonyban. A belső dizájnnal a négyajtós Vectrában sem volt bajom, szép szögletes, tiszta, rendes, akárcsak a célközönség.
A futómű az autó egyik fénypontja, lehet persze vitatkozni
rajta, de kétségtelenül olyan, amilyet egy sportos Opeltől vár az
ember. Először is egy
Alfa GTA-hoz
képest határozottan kényelmes, még a Mondeo ST 220-nál is jóval
puhább, de az emberi (hétköznapi) fogyasztásra alkalmas autók
között még mindig kiugróan sportos.
A másik fénypont is a futóművel kapcsolatos, ez pedig a stabilitási elektronika. A Vectra ESP-je csak 60-as tempóig kapcsolható ki, akkor magától is aktiválódik. A kikapcsolhatatlan elektronikák népszerűtlenségét az okozza, hogy egyszerűen elrontják a mulatságot, a Vectra GTS-é azonban nem ilyen.
Élvezetes határozottsággal avatkozik közbe, ha az általa
toleráltnál nagyobb csúszást érzékel. Az ingerküszöbe pedig a
legjobb helyen van, ahol már sodródunk, de még kontrollálható a
folyamat, az útról való leesés veszélye nélkül - épp ahogy a
leggyorsabban lehet kanyarodni.
A kipörgésgátló megítélése ízlés dolga. Egy kipörgésgátlónak
elvileg meg kéne gátolnia mindennemű kipörgést, nekem viszont
kifejezetten bejön, amikor egy sportos autó nem rak a gázpedál alá
virtuális éket, és engedélyezi a sportos indulást. Azt egyébként is
kipörgésgátlója válogatja, hogy gyorsabban startolunk-e vele, vagy
nélküle. <