Rendesen vagány

A városban araszolva a Vectra kedvesen körülölel, elválaszt és megóv a rohanó világtól. Autópályán a motor még magasabb sebességtartományban sem veszíti el az erejét, és közben kulturált, csöndes marad. Míg az autó dönget, az utas teljes nyugalomban terpeszkedhet, zenét hallgathat, vagy akár alhat is, az autó egész lénye nyugalmat, biztonságot sugároz. 160-ig szélzaj sincs.

A GTS akkor is jó barát, ha a sofőr kihalt hegyi szerpentinre téved. Az alap beállításon a középkonzolon található Sport gombot ujjunkkal illetvén még hangolhatunk egy keveset, és máris feszesebb futóműnek, valamint közvetlenebb gázreakciónak és kormányzásnak örvendve adhatjuk át magunkat az autózás szenvedélyének.

A hatfokozatú váltó könnyedén, elég gyorsan, nem túl rövid, de nem is túl hosszú utakon jár. Nem tökéletes darab, de sokkal jobb az átlagnál. A csöndes motor élményautózás közben elég lehangoló, de ha lehúzzuk az ablakot, a turbó szolid, de jól kivehető sípolása, fújtatása valamelyest kárpótol.

A 175 lóerős teljesítmény ennél a majd' másféltonnás masinánál lehetőséget nyújt, hogy minden szituációban kellemes magabiztossággal mozogjunk, de eszeveszett száguldozáshoz már nem elegendő. A GTS 9,1 másodperc alatt van százon, és hazájában az Autobahnon akár 230 km/h-s sebességre is képes. A motor már alacsony fordulaton is jó hatásfokkal dolgozik, viszont magas fordulaton sem vág hátba. Szinte észre sem vesszük, amikor a turbó tölteni kezd, a motor ereje azonban minden pillanatban érezhető.

A menet-stabilizáló elektronikát eszembe sem jutott kikapcsolni, valahogy egyáltalán nem zavart. Ha sportkocsiként néznék a tesztautóra, biztosan a hajamat tépném miatta, de akkor azt is írhatnám, hogy lomha, nehézkes, alulkormányzott, miazmás. A Vectra GTS 2.0. Turbo a hétköznapokra termett, de nagy erénye, hogy különleges helyzetekben sem vall szégyent. Elsősorban limuzin és csak másodsorban sportos, de mindkét funkció jól áll neki.