Miért nem kapcsolsz már kettest? Azért, anyukám, mert ez egy 1420 kilós Toyota, 1,6-os motorral, de főleg mert enyhe emelkedőn megyünk, lépésben.
Új autó, teljesen új modell. Egyszerre váltja le a már régebben kipusztult Avensis Versót és az amúgy is Avensis-platformra épült Corolla Versót. Yaris Verso se lesz mán többet. Ennyit érdemes elöljáróban tudni az új, szintén Avensis-platformra épülő Toyota Versóról, melynek még az alapfelszereltségi szintjét is olyan viccesen hívják, hogy Verso.
A motorral kezdeném, és amíg az 1,6-os benzinessel húzom az időt, tán eszembe jut valami a kétségbeejtően unalmas formatervről is. A Toyota honlapja agilis gázreakciókat ígér, de a motorral épp az a baj, hogy álmatagon pörög fel. A Valvematic a BMW VANOS rendszeréhez hasonlóan azt jelenti, hogy a szívócsőben nincs pillangószelep, és a benzin-levegő keverék útját kizárólag a szívószelepek nyitásának időzítése és a szelepemelés mértékének szabályozása befolyásolja.
Az 1,6-os benzines nagyon simán is jár, és van egy tartomány, valahol 4000 körül, ahol egész jól megy, de ezt inkább csak városban érezzük így. Országúton már félelmetesen kevés tud lenni az erő és a nyomaték, nagyon sokáig érlelünk egy-egy előzést, de egy autópályára besoroláskor is akkora gyorsítósáv kéne alánk, mint a ferihegyi kifutópálya.
A 6,7 l/100 kilométeres gyári vegyes fogyasztás nagyon durván irreális: még országúti nyugdíjas poroszkálással, a 90-es tempót csak néha érve el se ment 7 liter alá. Még a 7-es számot megközelíteni is nehéz, ráadásul a fedcomp nálam csalt: bő 400 kilométerre 7,8-as fogyasztást írt, ami a valóságban 8,3-ra jött ki.
Kérdés, hogy miért erőltetik ezt a papíron 132 lovas szívómotort, és miért nem raknak a benzinesre is egy turbót. Az 1,8 Valvematicot nem próbáltam, de látatlanban csak azt ajánlom. Gondolkoztunk, kinek jó ez az 1,6-os, és Papp Tibi szerint azoknak tökéletes, akik mindenhol 70-nel mennek, országúton is, falvakban is. Félreértés ne essék, ez nyilván nagyon jó motor, de Overdose is maga alá csinálna, ha egy eke elé kötnék a jó kisalföldi humuszban.
Hatfokozatú váltó jár az 1,6-ost benzineshez, nekem nem volt vele bajom (mások panaszkodtak), bár a hatfokozatú kulisszák mindig zavarosabbak egy kicsit, mint az ötösek, hiába, kell a hely.
A külső dizájn olyan tiszta-rendes Toyota próbál lenni, ami nem riasztja el a vásárlókat. A nagy belső teret sikerült kívülről minimális külső ormótlansággal megoldani, de a Verso nem az az autó, amire ránézünk, és halálosan megkívánjuk. A 0,295-ös Cd érték a kategória legjobbja, és a fogyasztásban nem feltétlenül látszik, de a szélzajon igen: 130-nál 69,5 decibelt mértem, ami nagyjából a Mondeo szintje.
A Toyota tervezői a hátsó lámpákat sunnyogták el csúnyán: ez az átlátszó burás megoldás már tanyasi illegális gyorsulási versenyeken se menő. Persze ez nem is biztos, hogy toyotás lustaság, hiszen a Mazda is ragaszkodik hozzá a 6-os legújabb frissítésénél . Van benne egy érdekes, virágszirmokra emlékeztető megoldás, de ez sajnos 2009-ben inkább elszomorító, mint vidám.
„Az autó alatt egy forradalmi függőleges légáramlást szabályozó szárny gondoskodik a kiváló kezelhetőségről és menetkényelemről”, mondja a sajtóanyag. He? Aztán megtaláltam a szárnyacskákat, vagy miket, a csomagtartó alatt. Forradalomnak majdnem olyan szomorú, mint a nagy októberi, legfeljebb ezt túléli a cári család. Papp Tibi szerint a két kis függőleges vezérsík próbálja stabilizálni az amúgy szélérzékenynek tűnő kocsiszekrényt.
A belseje is az a fajta Toyota-belső, amit észre se veszünk, csak rutinból már feltételezzük, hogy létezik, hiszen olyan mégse lehet, hogy egy új autónak nincs belseje. Sajátos megoldás, hogy a műszerfal úgy néz ki, mintha felhasították volna egy tengeri emlős testét, és a műtéti bemetszésből kandikálna elő két csőműszer. Érdekes, hogy alfásan a vezető felé fordították, az utas nem is lát rajta semmit, pedig ebben az 1,6-osban kizárt, hogy a kilométerórán bármi félelmetes legyen. A 240-es jelet pedig ez a test még sugárhajtóművel se támadhatná meg.
Egyetlen figyelemre méltó részletet bírtam felfedezni: a műszerek közepének pirosas megvilágítása nagyon szépen megy át narancssárgába. Na ha ilyen ötletből lenne odabent még tíz, nem kómálnék be néhány óra leforgása alatt. De tényleg: ha nem találták volna még fel a fényképezőgépet és a diktafont, emlékezetből senki a büdös életbe’ nem bírna megírni egy Verso-tesztet. Oké, egy Verso amúgy se futtatja csúcsra a tesztoszterontermelést, eszünkbe se jutna benne, hogy a csajunkat fogdossuk vezetés közben, de a középkonzol kiöblösödésébe illesztett váltó tök feleslegesen nyomja a jobb térdemet. Minek ez?! Ne legyen má’ annyi hely?
