Egyterűként a Verso nem rossz, de mindennapi használatban nem sok előrelépést érzek a leváltott elődökhöz, a Corolla Versóhoz és az Avensis Versóhoz képest. A Corolla Versóval például jó volt közlekedni, és vidám volt a belseje. Ebben hiába próbáltak óvatosan extrémkedni, rettenetesen unalmas. Ráadásul mintha attól tartottak volna, hogy a Versót majd fertőző vagy undort keltő betegek hozzátartozói használják, ezért a vezetőt és az első utast elképesztő alapossággal barikádozták el egymástól.
Tárolórekeszek vannak bőven, de a felüket csak akkor fedeztem fel, amikor a sajtóanyagot tanulmányoztam. És a rekeszek szinte kizárólag olyanok, amik nem sok mindenre jók. Én például az életben még egyszer sem voltam olyan helyzetben, hogy szükségem lett volna egy ülés alatti fiókra. Annál szívesebben raktam volna valami zörgésmentes, biztos helyre a telefonomat, a kulcsaimat meg a brifkót, de ilyen nincs.
Van egy nagy, nehezen hozzáférhető, ormótlan láda a könyöklő alatt, egy (kicsi) szemüvegtartó a plafonon, padlórekeszek a hátsó üléshez és pohártartó a leghátsóhoz, de nekem elég lett volna, ha a telefonom és a kulcscsomóm valami normális helyre rakhatom, és az ajtó-pohártartóba tett palack eléréséhez nem kell erősen előrehajolnom. Dupla a kesztyűtartó, hűteni is lehet, de itt már kiütközik a kemény műanyagok hátránya: a felső rész fedele elég csúnyán tud zörögni.
Az ülések – nekem – kényelmesek, bár hosszabb úton hallottam panaszt a jobb egyre. A kilátás körben elég jó, a tolatóradar közepesen idegesítő; bár csak hátrafelé állnak szenzorok, még akkor is visít, amikor rég nincs mögöttünk semmi. Mindez akkor szívja le az életerőt, ha leghátul, a harmadik sorba ülünk, mert ott olyan hangerővel szól a kellemetlen jelzés, hogy elkezdjük pozitív színben látni a hidrogénbombát, ami minden tereptárgyat eltüntet.
A Verso ütőkártyája ugyanis a harmadik üléssor két székkel. Ez szokás szerint a „csodák nincsenek” kategória: könnyű felhajtani a padlóba süllyesztett üléseket, a második üléssor is tologatható, de hely természetesen nincs. Nem is rovom fel neki, hogy rövid az ülőlap: rövid, de akár feleekkora is lehetne, hiszen a lábamat annyira fel kell húznom, hogy elférjek, hogy a seggem nagyjából féltenyérnyi felületen találkozik az ülőfelülettel.
Látták már önök David Copperfielet, Uri Gellert vagy akár Danny Blue-t egy hétüléses kompakt egyterű csomagtartójában? Na ugye, eddig fel se tűnt! Hát én se láttam őket ilyen helyen, mert a kompakt, hétüléses egyterűek csomagtartójában nincsenek csodák. Igazából csomagtartó se nagyon van, ha mind a hét ülést használjuk, nagyjából tehát ugyanaz a helyzet, mint a hasonló Opel Zafirában.
Szokás szerint ez is egy korrekt Toyota, de ilyen válságos időkben, amikor ráadásul a koreaiak már beérték a japán minőséget, és lassan a kínaiak is összeeszkábálják az első olyan autójukat, ami a törésteszten nem omlik össze kártyavárként, hát ennél sokkal, de sokkal nagyobb tűzijáték kéne. A hétüléses, 1,6-os, 110 lovas Renault Scénic például közepes felszereltséggel 4,8 millió. Ha értik, mire gondolok.
