Tégla a házban

A biztonságos, kényelmes és megfontolt 240-es a határozott téglaformával nálam a legrövidebb válasz az autó kérdésre. Semmi de és ha, pont azt tudja amit elvárok egy autótól, amit nem tud az nem is érdekel. Közlekedési eszköznek alkalmatlan, mert arra a bringám, a tartósteszt Dákónk és a fapados repülő a megoldás. Ruhatáram egy C30 -hoz menne tökéletesen, a 240-el mutatunk némi bájos kontrasztot, de a drabális kasztni mellett törékenynek érezhetem magam, amire ritkán kapok lehetőséget, vigyáz az életemre, megnyugtat és elringat.

Először a 262-es Bertone Coupe képtelen külseje a landau tetővel, majd a kombi több mint egy köbméteres csomagtere vette el az eszemet. A szedán 600 literjét sem fogjuk soha kihasználni, de a kombi 1,2 m ³-es csomagterének a tudata, hogy ott van és bármi befér, megnyugtató érzés lett volna. Így sem vagyok túl ideges, de szeretem túlbiztosítani magam. Hosszan kifuttatott, egyenes élek, hatalmas kockalámpák, vízszintes motorháztető és csomagtartó - rengeteg vasból, de szelíden közvetítik a békés természetet. Az ívelt szélvédő és a kidomborodó övvonal teszik kedvessé és vonzóvá ezt a nagy testet, a 200-as szériát követő 850 és S70 modellek oldalát, szélvédőjét egyenesre kalapálták, legyalulva róluk a jóságos bácsit.

A mai Volvókat tömbösítő izmos vállak a 200-asokon át 1956-ba, az Amazonig nyúlnak vissza. A 240-es 1974-93-ig gyártott, plasztikai sebészt soha nem látott formája ellenállt a japán autógyártást csúnyán magával rántó gömbölyded egyenruhának. Az örökkévalóságnak tervezett autó beint a betervezett elévülésnek és a piacgazdaságnak, nem öltöztethették a legújabb divat szerint, annak az azóta is kitaszítottként tengődő 480-ast dobták oda a bukólámpákkal (egy olyan is nagyon kéne, majd később, talán...inkább egy C30-as).

A sötétkék beltérről még 21 év használat után sem azok az idegen kezek jutnak eszembe akik már sokat fogdosták, szép patinás, nem pedig használt. A türkizbe hajló kordbársony kárpit kopott, de nem szomorú, az oldaltartást egyáltalán nem adó vezetőoldali ülés viszont ki van ülve, kiegészítő kispárnával elmegy. A műszerfalat bőrmintázatú téglákból rakták ki és még a kormány közepébe is beügyeskedtek egy trapézt.

Tárolórekeszek helyett krómcsíkkal álcázott, kék húsosládák vannak beépítve. A vezetőcipőre lecserélt magassarkúim a komplett Magyarország térképen pihenhetnek a kesztyűtartóban, nem kell az ülés alatt fetrengeniük, ahogy tesztautókban szoktak. Persze itt nincs légzsák az utas előtt, ahogy előttem sincs. Vannak helyette 15 centis, acélbetétes lökhárítók, fél méteres gyűrődőzóna a motor előtt, de ha mégis elérne az MAN a motorig, az az utastér alá bukik. A mai Volvókhoz mérhető vastagságú ajtók mögött gyerekeket is nyugodt szívvel fuvaroznék.