Nos, akkor lássuk, mit tud terepen. (Idézet a sajtóanyagból: "A nagy szabad magasság és a karosszéria rövid túlnyúlásai révén az autó a nehéz tereppel is megbirkózik.") Nem tudom, mit nevezünk nehéz terepnek, de a pontosan 35 fokos lejtő végén már koccoltam az anyaföldet, miközben a kocsi háromnegyede még a lejtőn állt.
A haladásért felelős Haldex-kuplungos rendszer meglepően jól vizsgázott. Sem a hinta, sem a döntött oldalfalazás nem fogott ki rajta, még a mély és puha homokból is kikászálódtam valahogy. A Volvónál Instant Traction névre hallgató hajtás lényege, hogy a hidraulika kerekenként képes a nyomatékot módosítani, alaphelyzetben 95 százalék megy az első tengelyre. Ezzel az értékkel gazdálkodik a rendszer oly módon, hogy akár egyetlen kerékre is rászabadítja a teljes nyomatéktartomány ötven százalékát.
A Haldexnek két hátránya van az okosok szerint; lassú, és működés
közben hangos.
Lemértem: a kipörgő kerekek leállításától az egyetlen tapadó
megmozdulásáig 0,3 másodperc telt el, második próbálkozásra 0,25,
harmadikra pedig nem volt lehetőség, mert addigra kijött az árokból.
Működés közbeni zajokat meg egyáltalán nem hallani.
A terepre szánt hosszú rugóutaknak (kereken húszcentis szabad magasság) köszönhetően a rugózási komfort még városban is nyugtatóan puha, gyermekaltatáshoz ideális megoldás fél óra kocsikázás. Sportos haladáshoz viszont rémálom az XC, igaz ugyan, hogy az összkerékhajtás sokat tompít az alulkormányozottságon, viszont még ő sem képes csillapítani a karosszéria imbolygását, ami engem nagyon zavart.
Egy hét használat után mit mondhatnék? Kalandvágyó milliomos családapáknak ideális választás. Igaz, ez a vásárlóréteg nálunk nem túl népes, de az Ocean Race változatból is csak négyezret készít a gyár.