A tétovaság betonbástyája
A tervezők valahol a harmadik generáció táján fáradtak bele a rájuk nehezedő súlyos örökségbe, azóta csak mantráznak. De nagyon szorgalmasan csinálják.
Eljött az idő a Tökéletes Kompakt Családi Vágen hatodik iterációjára. A kategóriát hitelesítő fémjelnyomó szerszám legfrissebb kiadásának használatba vételére. Röviden: a hatodik Volkswagen Golf elővezetésére. Mert hiszen mostanában jelenik meg az új Mégane, az Opel is fészkelődik az Astrával, lassan a Ford Focusból is itt az új, a VW tehát előreszaladt, és most hirtelen bemutat.
Kérem, fogadjanak meg egy tanácsot. Ha véletlenül megpillantanak egy kicsit furcsa V-ös Golfnak tűnő tárgyat az utcán, majd közelebb mennek, és elégedetlenséget éreznek, mert kiderül, hogy az már az új, legalább járják körbe, adjanak neki egy esélyt. Hátha önök meglátnak rajta valami érdekeset.
A formatervező, Walter da Silva kezét talán még sose kötötték ennyire gúzsba, hiszen eddig csupa szépet láttunk tőle, gondoljanak csak az Alfa 156-ra vagy a Seat Dáááááááájnamik lááááááájn-stílusú autóira (új Toledo, Leon, Ibiza). Most azonban Walterünk talán csak a szemgolyójával, esetleg a jobb lába középső ujjával mozgathatta az egeret, mert nem venni észre ezen az autón semmiféle formatervezői ténykedést. Vagy tán olyan vallásosan mély tisztelet élt benne a kőbe vésett Golf-forma iránt, hogy kanyarítani sem mert az alapvető vonalakon? Nem tudjuk meg. Viszont ez nem több, mint vidéki hakni a nagymestertől. Basszus, ez a régi Golf, csak az eleje más.
Maszkja csak épp annyira vaskos, nehogy olyan mucsadoroszlói-népdalénekes-néni-fogatlan-vigyor legyen belőle, mint amilyen az új Sciroccóé lett. A lámpák pedig a Golf-szentírással szakítva végre el merik hagyni a homlokfal síkját, és rendesen felkúsznak az egyébként teljesen változatlannak tűnő sárvédőkre. Őőőő, izé, hogy is van tovább? Ja, persze! Lett egy kis törésvonal oldalt – á la Golf III –, így ez a verzió már legalább nem néz ki furgonnak. Meg az alkatrészbödönből előhúzta valaki a Touareg hátsó lámpáit (bár másba akadt volna a tapogatózó mérnöki kéz), aztán Baross tér, nem megy tovább – mondta a buszvezető.
Apám, ehhez is kell majd rendesen Bilobil, hogy eszedbe jusson. Szerencsére a belső tér már közel sem volt annyira szent, sőt, úgy tűnik, vaskos prémiumokat osztogattak az átalakítást végző team tagjainak. Finom anyagok, matt alukeretes, fekete óriásműszerek (direkt aus dem Passat), és végre, vééégreee, VÉÉÉGREEE! – elvetették a szemgyilkos kék műszervilágítást.
Itt fehéren izzanak az órák, ami nem okvetlenül otthonos, de mostantól legalább a Golf-tulajoknak sem romlik gyorsabban a látása a többi autóvezetőénél. No meg van még egy akkora navigációs képernyő középen, aminél – esküszöm – a tévénk kisebb volt gyerekkoromban. Minden úgynevezett bunker nevű anyagból készült, zaj, zörej, gyanú sehol, a pengevékony illesztések sebesre karcolják a recehártyát. Ülést állítani az új Golfban felér egy orgiával, az ajtózsebeket szemlátomást a Petőfi híd konstruktőrei tervezték. A műszaki tökély kápolnája ez, és csak azért nem Audi, mert kivonták belőle a nélkülözhető díszítéseket.
Golf, az úttörő. Khm, khm
Az innovatív Golf? Ne vicceljenek már, soha nem volt ilyen. Maximum az első GTI, az is csak a befecskendező miatt, bár tény, pompás kis kocsi volt az. Amikor az első széria 1974-ben megjelent, a már meglevő Volkswagen Polo és Passat alapelemeinek szerény mértékű átalakításával, azok egy köztes méretű dobozba való összepakolásával jött létre. A Passat és a Polo meg az utolsó csavarig audis mérnökök szüleménye volt, előbbi a 80-as, utóbbi az 50-es modellként lett ismert.
De a forma, mondhatnánk. Hát nem. Amikor a VW megbízta Giorgetto Giugiarót a Golf formatervével, egy direktívát adott: az 1969-ben bemutatott 128-as Fiat nyomvonalain elindulva legyen annál kicsit vagányabb. És nézzék meg a két autót: az orruk közel ugyanolyan, a Golf jellegzetes hátsókerék-terpesztése, első támasza is megvolt már a 128-asnál, csak a ferde hát volt az igazi újítás.
1971–72 táján, amikor Giorgetto a Golfot rajzolgatta éjszakánként, már tudni lehetett, hogy a hatchback lesz a nyerő forma. 1966–67-ben viszont, amikor Dante Giacosa a 128-ast firkálgatta, még csak a franciák és az angolok kísérleteztek ilyennel (ne vegyük ide az olasz Autobianchi Primulát, mert az éppen a 128-as Fiat tesztbábuja volt).
A Golfot a jó forma, a praktikus, ferde hát, valamint a Passatnál és a Polónál jobban eltalált méret adta el tömegeknek, de ezekből semmi se volt új. Viszont a tömegek a Fiat-vásárlókkal ellentétben nem csalódtak, mert Wolfsburgban ha autótervezéshez nem is, de egyvalamihez értettek akkoriban: a precíz gyártáshoz. Azóta a mind újabb Golf-generációk rendre képtelenek elszakadni ettől a súlyos örökségtől: a telitalálat misztériumától.
A második Golf pontosan ott folytatta, ahol az első: kicsit finomabb működést, több lóerőt, néhány új kényelmi és biztonsági extrát adott közel változatlan héjban, változatlanul jó minőségben, változatlan néprétegeknek. Azaz majdnem mindenkinek.
És a harmadik, a negyedik, majd az ötödik is ezt próbálta megismételni. Több-kevesebb sikerrel, hiszen a Golf-penetráció jó ideje nem nő az autóeladásokban. Mert szép számban fogytak és fogynak a Golfok mellett a Corollák (ma már Aurisok), Civicek, Astrák, Escortok (még inkább Focusok), Mégane-ok, Xsarák (és C4-esek), Peugeot 307/ 308-ak, Fiat Bravók , Stilók, majd megint Bravók. De a kompakt Fauvé még mindig a sámán a törzsben, akinek ugyan rohamaival együtt rég elmúltak zseniális víziói is, de tartani azért még mindig illik tőle, mert bármikor előveheti a mindent felemésztő villámfegyvert.
A második szériát a végén már nem szerették, mert szűkös utastere nem követte az akceleráció ütemét, és az ifjak nem fértek el benne rendesen. Ezért lett tágasabb a harmadik. De a harmadikat kritizálták, unalmasnak és sprődnek tartották, lett hát kék műszervilágítás, és tengerlágy rugózás a negyedikben. Mínusz hátsó üléshely, plusz sok-sok műszaki probléma.
Nosza, az ötödiknél ráfeküdtek a megbízhatóságra, a hátsó üléshelyre, a sportos úttartásra. Közben meg iszonyatosan átlagossá tették az autót, a formáját ma is csak a legvérmesebb autóbuzik tudják felidézni, és csak mély hipnózisban. A belsejét meg legfeljebb kómában, de amikor felébrednek, rögtön el is felejtik. Ezért ma a világon nincs olyan ember, aki fejből tudná, hogy néz ki a Golf V belülről. És még egy baja akadt: egyáltalán nem tűnt drága autónak, pedig hát olcsó – az nem volt.
Például van önbeparkoló rendszer is. Meg sok minden más is. Lapozzanak!
