Az automata váltó és a BMW amolyan tűz és víz dolgok, de az X3 fürge hatfokozatú automatája az összkerekes, nehéz autóval inkább csak füst és gőz. Passzolnak.
Épp mindenféle egyéb, valóban izgalmas újdonságokat hordozó tesztautókról egyeztettünk a BMW-vel, amikor jött a kérdés: van ez a kétliteres dízel X3-as, nem kell? Miért, mi benne az új, kérdeztük. Hát hogy automata váltóval is lehet már kapni, mondták, meg hogy most már nem 150, hanem 177 lovas a motor. (Ez sem akkora újdonság azért: már év eleje óta így van.) Nos, ha a fenekünket nem is vertük a földhöz örömünkben a nagy hír hallatán, azért elhoztuk. Egyrészt, mert szolgálunk és védünk, valamint feladatunk az átfogó tájékoztatás. Másrészt, mert ha automata is, azért mégiscsak egy BMW.
Megvolt rovatunkban azokról az autókról írunk, melyekről már írtunk, de más motorral, más kasztnival, más hűtőmaszkkal újra karmaink közé kerültek. Dízel helyett benzin, lépcsős helyett csapott far, agresszívabb ködlámpák, új fényszórók, amelyek követik a motorháztető vonalát, elegánsabb hűtőmaszk, 30 százalékkal merevebb karosszéria; szóval egy fészlift a modellciklus derekán: ha ezek is megvoltak nekünk, itt számolunk be róluk. Értelemszerűen főként arról, ami más bennük a korábban részletesen kitárgyalt modellekhez képest.
A formát hagyjuk: van, akinek tetszik, van, akinek nem. Hogy pontosabb legyek: nekem tetszik, a többieknek meg nem. Aszongyák, hogy elöl-hátul is ronda, meg úgy az egész is. Én meg kifejezett élvezettel fotóztam, tetszett, hogy a küszöbök, kerékívek, lökhárítók fényezetlenek, még a sokélű fart is el tudtam fogadni. Szóval beteg vagyok, deviáns, megvett kilóra a BMW, mindegy; lépjünk tovább.
Mondtak a többiek mást is: szerintük az X3-as ráz, terepen borzasztó, és aszfalton is túl kemény. Hát talán mégis van remény a gyógyulásomra: szerintem is. Levittem fotózni egy murvabányába, és hamar konstatáltam, hogy ez a kocsi csak látszólag SUV. Ha nem is defektmentes, de elég peres gumikkal, a feszes, határozottan csillapító futóművel földúton, kavicson igencsak döcög a szekér. Viszont ha megpróbáljuk elfelejteni, hány millió forintban ülünk, és kavicsfelverődéssel, bozótkarcokkal nem törődve nekiállunk gyorsan menni, váratlanul elkezd élvezetes lenni a kaland.
Készséggel és remekül kontrollálhatóan sodródik, fordul, gyorsul, lassul, a menetstabilizáló rendszer kiiktatásával már salakmotor-közeli élményt jelent egy jó bányaút az X3-mal. Jobban mondva jelentene, ha az összkerékhajtás nem akarná folyton elrontani játékot. Alapesetben a nyomaték hátul van, ha kell, egy elektronikusan vezérelt kuplung oszt belőle előre is. És az a hülye kuplung mindig úgy gondolja, hogy kell.
Aszfalton, jó úton remek közlekedési eszköz az X3. Autópályán csendesen gurulgat, német rokonaim telefonon úgy tájékoztattak, hogy a magas kasztni még 180-200 körül is ugyanolyan stabil és csendes, mintha rendes 3-as szedán lenne. Direkt kormányzás, hatásos fékek, erős, mégis spórolós motor. No de az élet nem mindig méznyalás, előbb-utóbb elfogy a sztráda, és beérünk Budapestre.
Az X3-as futóműve jó dolgozó, fontosnak érzi, hogy semmit ne hallgasson el a vezetés elől. A legkisebb gödröt, buckát is jelzi, minden kátyút a gerincben érezni. No nem baj, az elvakult BMW-s azért még a Thököly út tehénellető gödrein átvágva is talál örömet a kocsijában: kiesik a szemem, csattog a fogam, leválik a vesekövem, de ugye, hogy milyen pontosak az illesztések, milyen remek az összeszerelés? Semmi nem zörög, semmi nem nyiszog, csak a rádió remek basszusait hallom!
És a klíma?, kérdezheti ilyenkor a nem elvakult BMW-s. Miért nyomkodod folyton, miért nem állítod automatára? Khm, hát azért, mert a kinti kánikula legjobb ellenszere a vezérlőelektronika szerint az utasok mellkasának lefagyasztása. Kézzel egész kellemes éghajlat állítható be odabent, de az automata maga ugyanolyan buta, mint a régebbi koreai személyautókban volt.
Hagyjuk a kínos kérdéseket, koncentráljunk inkább a tesztautó lényegére, a váltóra. Ami jó. Nem szeretem az automata váltókat, különösen nem sportos imidzsű autókban, de el kell ismernem, hogy ez jó. Gyors, finom, okos, és még a kézzel kapcsolhatóságnak is van értelme. Nem forgatja feleslegesen a motort, a hatodik kíméletesen hosszú sokórás sztrádamenetekhez.
És van értelme kézzel kapcsolni! Meglököm a kart, és habozás nélkül máris a következő (vagy épp előző) fokozatban vagyok. Tuti, hogy gyorsabban vált az automata, mint én tudnék kuplunggal, karral. Ahogy egy szlovákiai magyar autószalon kedves munkatársa fogalmazott, amikor ottjártamkor odaadtam neki a BMW-t egy körre: bomba! (Ott így mondják a sirályt.) Ha rendes automatával ilyet lehet, minek is nekünk a DSG?
És hogy sokat kér-e enni? Annyira nem. A katalógus 6,7 literes vegyes ciklusos fogyasztását persze röhögjük körbe nyugodtan, de a valóságban 8,5 liter körül evett az autó, tempósan használva, sok városi dugóval.
10,91 milla alapáron, automatával. 572 ezer az automata váltó felára. Meg még egy kis villamosszék, üvegtető, bőr-szövet ülés, szépenszóló szépsípszó: a tesztautó nemigen áll meg 13 misiből. Ez pont két darab kétliteres dízel 4x4-es Kia Sportage ára. Hát, a Kia olcsóbb, de ez mégis más minőség. Inkább hazavinnék egy ilyet, mint két Kiát. És inkább kéne egy Kia, meg egy másik Kia ára, mert nem vagyok jól fizetett német célcsoport. És évekig nem bírnék elaludni, mert ott lebegne lelki szemeim előtt a BMW gyönyörű, hangulatos beltere, kényelmes ülései, remek hifije, egyszóval mindaz, amitől egy prémiumautót nagyobb öröm és bódottá használni, birtokolni, mint egy nemprémiumot. És a Kiában is buta a klíma.
