Vettem egy köntösszerű termóotthonkát és a hátamra terítettem. Soha többet nem jutott eszembe, hogy ennél többet foglalkozzak vele. Néha érdemes kimosni meg kiteríteni, de lényegében a megvétellel eldőlt: van otthonkám, amit lehet hordani.
Vettem egy cipőt és a lábamra húztam.
Soha többet nem jutott eszembe, hogy ennél többet foglalkozzak
vele. Persze érdemes néha megpucolni, meg ápolni a bőrt, de
lényegében a megvétellel eldőlt, van cipőm, amit lehet hordani.
Kellemes, jó viselet. Ki lehet benne szaladni valamiért a kertbe, a
boltba elugrani is jó benne, hosszabb utakra is
előszeretettel veszem fel. Munkába is
ebben megyek. Kényelmes, jó,
meleg, szeretem.
Ez itt történetesen egy Volvo. Kombi. Dízel. Összkerekes. Nem sietek. Nem szeretnék kilőni a lámpánál, mert erre amúgy is alkalmatlan ez a motor ezzel a váltóval. Nem szeretnék sodrósan kanyarodni, mert nem erre való, hanem arra, hogy a gyereket ezzel vigyem oviba-isibe, ezzel menjek bevásárolni, ezzel vigyem haza a fűnyírót is a mallból. Sose fogom kipróbálni a sport és advanced állást a futóműben, mert nincs rá szükségem. Kellmes, ahogyan az alapállásban lágyan ringat. Azt hiszem, hogy comfort a neve, egy gomb a váltónál.
Milyen jó, nem ébred fel benne a gyerek, ha végre elaludt. A beszűrődő motorzaj monotóniája is kellemes, sose hangos, sose halk, kellemesen egysíkú és biztonságos - mint az egész életem. Fizetem a részleteket, a kertvárosban élek, tavasszal kiteszem a muskátlit, a férjem ősszel gereblyézi az avart. Nem szeretnék kitűnni semmiben, mert az felelősség, és az elborzaszt. Elég nekem a család, őket kell körülölelnem a szeretetemmel. Gyengéden, lágyan, hogy észre se vegyék; csak épp legyen ott a tízórais zacskó, a tornacucc, a tiszta ruha és a babzsák, ahol és amikor kell. Elég látnom, hogy boldogok, nekem ettől jó.
Bekapcsolom az ülésfűtést, hűvös a reggel. A dízel továbbra is barátságosan ketyeg, váltogat az automata. Hatodikba csak akkor kapcsol, amikor ünnepekkor elmegyünk a rokonokhoz. Olyankor megyek csak a sztrádára, amúgy itt a kertvárosban használom. Tankolni csak havonta két alkalommal kell, akkor is barátságosak velem, elvégre volvós anyuka vagyok, a jól nevelt gyerekek mellett golden retriverrel. A csomagokat benne hagyom, csak behúzom a rolót. Mi minden belefér! Vigyázok, hogy lehajtsam a rácsot amikor a kutyát viszem, előre ne ugorjon. Abban a felhajtható részben tartom a zsákot, amit a kutya alá terítek, nehogy koszos legyen a kárpit, attól meg hazafelé a férjem öltönyei, amikor a tisztítóból jövök.
A szomszédasszonyom folyton akkor telefonál, amikor hallja, hogy kimentem valamiért. Szerencsére a férjem olyan telefont vett, amiben van Bluetooth, így biztonságosan ki tudom hangosítani a beszélgetést. Nem kell elengednem a kormányt, hogy telefonon hallgassam, mi történt a húsz percben, mióta elugrottam virágföldért a kertészetbe.
De vajon mit szól hozzá a többi anyuka, ha kinézünk az ablakon a fordásznál? A következő oldalon kiderül.
