Jó játék, rossz autó

Épp két autó között vagyok. Végletesen lepusztult dízel Tipómtól már megszabadultam, álmaim olcsó, de jó 123-as Mercedesét, 524td E28-as BMW-jét, esetleg 760-as turbódízel Volvóját pedig egyelőre hiába keresem (ajánlatokat a racz@mail.totalcar.hu-ra szívesen fogadok). Így aztán gyakran ülök be a Totalcar történelmének első company car-jába, a sárga Zsiguliba. Idősebb nálam pár nappal: forgalmi engedélyében első forgalomba helyezésként '76 június 4-e szerepel (az enyémben július). Azaz a Zsiga épp a napokban volt harminc éves: Isten éltesse!

Jól tartja magát. Nincs olyan fitt, mint Medveczky Ilona , de lényegesen egészségesebb látványt nyújt, mint Zalatnay Cini. Itt-ott feltörő rozsdaráncait vastag festékréteggel próbálta eltakarni, vezetőülésének felfeslett ugyan a varrása, de a műbőr kárpit még a fenekek által leginkább masszírozott felületeken is töretlenül sima.

Skodákban cseperedtem, Zastavában értem férfivá, Suzuki volt az első nyugatink (végül is nyugat felé is el lehet jutni Japánba). Soha nem volt Zsiguli a családunkban. Életemben ezidáig mindössze egyszer vezettem Ladát: unokatestvérem 2107-esét vittem el egy télen, hogy milyen jó lesz a hóban csapatni vele. Az első lámpánál elkapart egy jégfolton, negyedóráig kínlódtam, mire le tudtam róla tolni. Megfordultam, visszamentem, a kocsibehajtón újra elakadtam, keresztanyám és keresztapám emelték vissza az útra szemrehányó pillantások közepette, és azóta sem ültem VAZ-kormány mögött, légyen az bár két, akár négyküllős.

Mivel semmilyen érzelmi, történelmi szál nem fűz Togliatti büszkeségéhez, talán én tudom a szerkesztőségben a leginkább objektívan megítélni, mit is ér egy Zsiguli a mai világban. Hogy az irgalmatlan racionalitás mellett a szív is megszólalhasson, megkértem Gellér Zoltán korrektor kollégát, aki régi zsigulis: segítsen ellenpontozni az első országúti túrán kialakult mély ellenszenvemet a 2101 iránt.

RT: Próbáljunk meg leszakítani keleti blokkos szemünk elöl minden hályogot, amit a történelem borított rá és nézzük meg úgy a Zsigulit, mintha most látnánk először! Tipikus háromdobozos autó, amilyet egy gyerek rajzol. Krómkeretes szemekkel, króm dísztárcsa, krómkilincs, krómsíp, krómdob, króm nádihegedű, ahogy azt a kor megkívánta. Gyári állapotában mai szemmel nézve nem annyira klasszikusan szép, mint az ezerötös, inkább meglehetősen unalmas, bamba jószág. Azért látszik rajta, hogy egy kis sárhányó-szélesítéssel, ültetéssel kifejezetten stílusos suttyó vadállatot építhet belőle, akit nem szédített meg a rendszerváltás utáni GTI-GSI-RS-áradat.

GZ: Minden szentnek maga felé hajlik a bimetálja, így vagyok én is a Ladámmal. 1981 végén gördült le a futószalagról, így néhány részletben eltér az RT által említettektől, de ezekre úgy is kitérek. Fogj egy 2101-es Ladát. Állj vele szembe, kábé méterre a lökhárítótól, és nézz a szemébe. A két lámpa joviális és barátságos mosolya mindig örömmel tölt el, ennyi év után is remekül beállíthatók, az izzócsere gyakorlottabb kézzel öt perc. Régi, mégis megbízható konstrukció, amely meghálálja a karbantartást és a gondoskodást.

RT: A belső dizájn már jóval egyértelműbb: öreguras, kispolgári, fantáziátlan. Akadnak érdekes részletei, mint a bordás alubetét a műszerfalon (amit épp most fedezett fel újra az Alfa a 159-ben), a krómcsíkok az ajtókon, a nosztalgiát keltő valódi fémből készült kilincsek, de összességében nem tetszik. Nem szeretem a széles, semmi tartást nem adó, hosszú távon puhaságuk ellenére kényelmetlen, izzasztó műbőrbe csomagolt foteleket, a vékony karimájú, kétküllős kormányt, a csúnya kárpitozást, a téglalap alakú műszeregységet. Autónak kényelmetlen és régi, veteránnak kommersz és darabos.

GZ: Az ülések kényelmi szintje 40-50 kilométernyi utat tesz egy etapban elfogadhatóvá, többet én sem szeretek egyszerre menni. Ebben persze igazából a motorház-kialakítás a ludas, hiszen a pőre motorháztető még fel is erősíti a motorzajt. Üzemanyagszint-jelző, kilométer-számláló, sebességmérő, és persze a vízhőfok mutatója, alattuk a hat kis bűnjel visszajelzője. Jól áttekinthető, letisztult, egyszerű, ami csak a javára válik.

RT: Büdös. Valami meghatározhatatlan meleg műanyagszag terjeng benne. Ilyennek képzelném egy plasztiktáplálékra szakosodott alternatív életforma öblös büfögését valami jó kis olvasztott tejfölöspohárral leöntött bakelitzúzalék-vacsora után. Tudom, mesélték, és néhány gyerekkori taxis emlékből is dereng, hogy a Zsigulik mindig jellegzetes szagukról voltak híresek, de hogy harminc év alatt se tudta kipárologni, elképesztő! Tankolás után pedig, amíg az üzemanyagszint le nem esik háromnegyed alá, minden lögybölődést (kanyar, gázadás, fékezés) benzingőz-beáramlás követ, akár nyitva, akár zárva tartjuk az ablakokat.

GZ: Ha kinn hagyod a napon egy-két órára, nincs az az autóbelső, ami ne kezdene el ilyen idős korában érdekes illatokat árasztani. A tető belső szigetelése, illetve a műszerfalborítás egy része szivacsos anyagból készült, ami esős időben a levegő páratartalmát előszeretettel abszorbeálja, majd jobb időben némi infravörös sugárzás hatására emittálja. Ilyen egyszerű.
Hogy benzingőz? Tankoláskor igen. A rendesen visszatett tanksapka és a motortérben levő sértetlen üzemanyagcső, illetve a jó állapotú AC-pumpa csodákra képes.