Az ellenszenves gazdag gyerek csak BMW-vel járhat

Ha beüt valamilyen új sorozat, én vagyok az, aki valahogy nem tud azonnal felülni a hype-vonatra. A zseniális Braeking Badet is csak két évvel az utolsó rész megjelenése után néztem meg. Mondták, hogy erős, egyre csak mondták, aztán egy unott, esős őszi délutánon nekifeküdtem, és rohadt jó volt. Így voltam a Stranger Thingsszel is, 2016 nyarán jött ki, én meg idén ősszel daráltam le a nyolc részt. Mindenkinek ajánlom, tényleg, fantasztikus, még úgy sem tudom utálni, hogy egy fenemód olcsó trükkre, a nosztalgiára épít. A nyolcvanas évek összes jellegzetes popkulturális emléke ott van benne, helyenként csak utalás szintjén, mint egy Cápa poszter a falon, de néha konkrétan újraforgattak jeleneteket, például az E. T.-ből.

Mindent láttunk már, minden ismerős valahonnan, ráadásul a filmek, zenék, amik odaát a nyolcvanas években voltak menők, még bőven pörögtek itthon, amikor gyerek voltam a kilencvenes években, már csak ezért is nagyon beütött. Mintha egy Stephen King történetet mesélne el Steven Spielberg, amihez John Carpenter adja a horror-elemeket. Egy kora tizenéves srácokból álló társaság egyik tagja eltűnik, a keresése közben egy nagyon furcsa kislányt találnak. Nem folytatom, mert akkor már lelőnék poénokat, de ha bejött a Kincskeresők, a Rémálom az Elm utcában, az Az, esetleg az Állj mellém, ez is tetszeni fog.

Autós oldalról azért érdekes, mert ugyan a sztorihoz nem tesznek hozzá olyan mértékben, mint például a Baby Drivernél, de igazán érdekes őket eredeti környezetükben látni. A sorozatot készítő Duffer testvérek törekedtek arra, hogy a környezet tökéletesen kiadja, de itt-ott hiba csúszott a az újraálmodott nyolcvanas évekbe.

Például az egyik mellékszereplő, Barb egy kedvesen lepattant 1988-as Volkswagen Golffal (odaát Rabbit) jár, miközben a sorozat első évada 1983-ban játszódik. Nem mintha akkor ne lett volna egyes Golf kabrió, csak akkor még nem volt műanyag lökhárító, és a fényszórók sem így néztek ki. Fórumokon komplett topikokat nyitottak arra, hogy ki hány nem korhű elemet fedez fel a kellékek között, például a srácok TRC-214-es walkie-talkie-ja sem stimmel, hiszen azok az 1985-ös Radio Shack katalógusban tűntek fel először.

Teljesen korhű viszont Steve Harrington (Joe Keery) E23-as 7-es BMW-je. Amerikai piacra szánt 733i talán egy 1981-es darab, de nem volt drámai különbség az 1977 és 1984 között gyártott autókon. A 3,3 literes sorhat itt épp 173 lóerős, hiszen a szigorú környezetvédelmi normák miatt eléggé lefojtották az Egyesült Államokban. Steve eleinte gazdag szülők ellenszenves gyereke, valószínűleg a kocsi is a tehetős, sokat utazó apjáé, ám karakterfejlődése komoly fordulatot vesz a sztori előrehaladtával.

A sorozat egyik legjobb karaktere az eltűnt gyermekét megszállottan kereső Joyce Byers, akit Winona Ryder annyira jól alakít, hogy az már idegesítő. Egy két gyermekét egyedül nevelő anya, szerény munkával, szerény életvitellel, és egy 1976-os Ford Pintóval, ami tökéletes választás. A Pinto körül komoly botrányt kavart az üzemanyag tank beépítése, ugyanis ráfutásos balesetnél a tengely mögé épített tankot kilyukaszthatta a diffiház csavarja, ami könnyen tüzet okozhatott.

Természetesen egy újságíró a Ford torkának ugrott, aki a vádak szerint nem tulajdonított elég nagy jelentőséget a problémának, a cég olcsóbbnak tartotta fizetni az egyéni kártérítéseket, mint elrendelni egy komplett visszahívást a darabonkénti 11 dolláros javítás miatt. 1972-ben aztán egy Pinto-károsultnak sikerült pert nyernie a Ford ellen, viszont a Közlekedés Biztonsági Hivatal 1974-ben azt állította, hogy Pintót nem kell viszsahívni, arra hivatkoztak, hogy mindössze 27-en haltak meg a tűz révén, miközben ugyanennyien haltak meg a váltó rendkívül ritka meghibásodása miatt. Némi huzavona után aztán 1978-ban rendelték el a visszahívást, és sokat elmond a filmbeli Joyce Byersről, hogy ha nem végezték el a kocsi javítását, akkor olcsóbban is hozzájuthatott. Amúgy a kigyulladási botrány a zseniális Top Secretet is megihlette, tekerjenek a 10. másodperchez:

Joyce fia valószínűleg nem autószeretetből, hanem a szintén gyászos anyagi lehetőségek miatt ült a vállalhatatlanság határát súroló Ford LTD-be. Jonathan (Charlie Heaton) amolyan elvont művészlélek, a fényképezőgépe valószínűleg többe került, mint az 1971-es Ford. 1983-ban az autó alig volt 12 éves, viszont a konkrét példány állapota olyan, mintha alkalmanként sav áztatta volna, nem esővíz. Aztán lehet, hogy a korszakban felpörgött mesterséges avultatás hagyott rajta nyomot, mindenesetre még így leélt állapotban is van benne valami vonzó, ráadásul ezek az olajválság előtti utolsó, hedonista pillanatok, így a legkisebb motor is 4,9 literes V8, míg a legnagyobb egy 7,5-es. A következő kiadásnál már amerikai mércével foghoz verődött a garas, hiszen az már nem 5,7 méteres volt, csak 5,3, és a vevőknek be kellett érni egy 5,9 literes nyolchengeressel.

Racionálisabb választás a helyi rendőrség járműállománya, vagy legalábbis Jim Hopper (David Harbour) 1980-as Chevy K5 Blazerje. A színválasztás tudatos, a ugyanolyan dekorációval fényezték a kocsit, mint amit a Cápában hajtott Roy Scheider Martin Brodyként. Ugyan a cápa 1975-ben jött ki, de a folytatások révén inkább a 80-as évek hangulatára rezonál a széria, ezért is emlékeznek meg róla a Stranger Things készítői több ponton. A sorozatbéli Hawkins egy kitalált város Indiana államban, viszont a környezet domborzata, és a mezőgazdálkodásból eredő sok földúton való használat miatt egyértelmű, hogy terepjárót kellett választani a rendőrfőnök karaktere alá.

A második évadba érkező Billy Hargrove (Dacre Motgomery) amolyan másodlagos negatív karakter, vagyis van elég baja a főszereplőknek, de azért ez a srác is elég nagy rohadék velük. Én a akkoriban mínusz 8 éves voltam, de ha el kéne képzelni a korabeli rossz fiú archetípusát, valami ilyesmi lenne: hosszú haj, bőrkabát, és egy 1979-es Camaro, amiből üvölt a Scorpinstól a Rock you like a hurricane (pedig sokkal jobb választás lett volna az Iron Maidentől a Powerslave bármelyik száma, mert az is akkor jött ki). Mellesleg ez volt a Camaro legsikeresebb éve, több mint 282 ezer darab ment el belőle. A sorozatban valószínűleg egy 5,7 literes autót használnak, 275 lóerővel, ami kevésnek tűnhet ekkora motorból, viszont a 6,6-os V8 sem tudott többet 300-nál. Emberünk kellően ellenszenves, amivel a permanens motortúráztatással ad nyomatékot (nincs szóvicc).

A sorozat a mellékszereplők autóival hozza a nyolcvanas éveket, a gonosz kormányügynökség emberei 1981-es Ford Crown Victoriákat hajtanak, a Chevy kisbuszok is stimmelnek, egyedül a klasszikus BMX gyűjtő közösség háborodott fel a főszereplő gyerekek nem korhű bringáin. Ennek ellenére a sorozat simán 11-es egy 10-es skálán (hehe) és nem is csak a nosztalgia miatt. Olyan élményekre épít, amelyek minden rendes gyerekkorban megvannak (nyilván az emberevő szörnyekkel való küzdelem nélkül), épp emiatt akkor is szórakoztató, ha az ember nem a 80-as években volt gyerek.