A SZERZŐ RÁGÓDÁSAI AUTÓVÁSÁRLÁS ÜGYÉBEN - MÁSODIK RÉSZ

Mint a korábbi posztokban is írtam, pickupot keresek. Az előző poszt kommentjei között ajánlották a V8-at és bár lakik felém egy amcsi pickup, amit minden alkalommal körbenyálazok és minden indítást örömmel hallgatok, de sajnos nem igazán felel meg a céloknak. Egyfelől, ami nekem jó lenne, az itthon nagyon drága. Másfelől ezek azért nagyon nem fogyasztanak keveset és nálam simán beugorhat 20-30 ezer km egy évben (úgy, hogy közben a Berlingoba is kerül egy 10-es), és ez jobbára meló miatt. És a harmadik: Winkler sorozatos küzdelmeit végigélve a Cougarral a jobbnál jobbnak mondott és aztán random módon megbukott szerelőkkel, hááát…

A korábbi posztban kiveséztem az egyik legmegosztóbb (Ssangyong Actyon Sports) és a legnépszerűbb (Toyota Hilux) modellt. A folytatásban érkezik az egyik személyes kedvencem, a Mitsubishi L200 kétezres évek beli, kétszínű fényezésű változata. Nekem ez a forma és színvilág (főleg a zöld ;) ), nagyon tetszik. És az, hogy azóta már volt vagy két generációváltás, mégis nagyon sokat látok konkrétan tényleg dolgozni, az két dolgot jelent nekem. Egyfelől racionálisan gondolkodva feltehetőleg, akárcsak később, akkor is olcsó lehetett, azért viszonylag sokat adtak el belőle munkacélra. Viszont, mivel még mindig futnak és dolgoznak, feltehetőleg elég strapabíróak is és a kora ellenére elfogadható az alkatrészellátás.

A Népítéletben a kategóriában rekord gyanús 47 ítélet született eddig a témában, ebből három ítélkezőnek sikerült belenyúlnia, de a többiek mind 4 csillagot adtak a gépre. A címek jól mutatják, hogy komoly kötődés alakult ki a tulajoknál, szóval egy szerethető malacnak tűnik. Az is látszik, hogy azért nem kímélik a járművet, de nem is gondolják, hogy mindent is tud, mint például az 

Amit tud azt nagyon tudja,de ne várj tőle eleve lehetetlent!

című ítéletben is olvasható:

9 évig használtam és nagyon megszerette az egész család:mert mi mindig biztonságban megérkeztünk bárhová vitt az utunk:Lakókocsi 1.5T 57 fokban,vagy TISZAI HORGÁSZAT áradásban,Hóvihar a Tátrában,Erdélyben -22 fokban közel méteres hóban,Görög..Német..Ausztria..Horvát...Görög.. stb utakon mindig hű és nagyon kémény társunk volt.Igen valóban nem a legkényelmesebb de többször mentem vele egy huzamban 20-24 órát,nem a leggyorsabb de a 1.5t-ás lakót simán húzom 130-al,nem fordulékony de én a Limnosi Kompban megfordultam vele a 7m-es lakóval együtt,vagy a tiszai sárban motorcsónakkal együtt úgy hogy térdig ért az agyag.Mint egy jó feleség mindent köszönök neki és megsiratom mikor elválnak majd egyszer az útjaink.....

Valahogy kiesett a fejemből a Mazda BT50/Ford Ranger páros, pedig valójában egy borzalmas szófordulattal élve titkos tip, mert egész olcsón lehet kapni egész tisztességes és nem túl régi példányokat. Itt ugye tudni kell, hogy ekkor a Rangerben az embléma meg az orra volt kb Ford, amúgy a Mazda adta az alapokat. Korának egyik legmodernebb járműve volt, akkor erősnek (és halknak) számító motorral, jó vontatási számokkal, nagy raktérrel és meglepő kényelemmel.

Minimális az eltérés a két autó között, leginkább olyan apróságok vannak, mint a Ford például kapott 4x4-es műszercsoportot, míg a Mazda emlékeim szerint nem meg talán az itt megjelenő Wildtrack felszereltség (“bukó”cső, felni, stb) se volt a japán modellben és persze a Ford orra azért jobban sikerült. A Népítéletben amúgy majdnem fej fej mellett haladnak (9 db Mazda BT50, 11 db Ford Ranger), ami azért fura, mert Ranger látszólag gyakrabban jön szembe még az utcákon. Ezt alátámasztja az is, hogy

című ítéletben ítélekezőnk így ír a Mazda vásárlásáról:

Ford Rangert akartunk venni, BT-50 lett belőle. Megnéztük vásárlás előtt: Ranger, Tata, Hilux. A Rangert ki is próbáltuk, de nem volt az igazi (pedig sztem nagyon jól néz ki a pofája). Utolsóként, olyan najó, menjünk be Mazdáékhoz is módon kipróbáltuk a BT-50est. Első métereken érződött, h valamivel finomabb a hátsó tengely, nem annyira pattogott (Rangerhez képest, személyautóhoz képest kemény). Belsőtér ugyanaz mint a Fordnak. Próbálom  összeszedni a gondolataimat, de nagyon sokoldalú ez az autó. Nem is autó, inkább teherautó ugye, ez egy duplakabinos cégautó, felépítménnyel.

A majdnem személyautó

ítélet az élő példa, hogy mennyire kívánatos tárgy volt akkor (is) a Ranger. 

Az XLT kivitelre esett a választás, mert remek extrákkal van tele, és kinézetre is "cool" az alufelnieivel, bukócsöveivel és a sok krómmal, természetesen feketében.

Sosem vezettem előtte pickupot. Meglepett, hogy mennyire kényelmes és jó oldaltartású az ülése. Belül olyan, mint egy jobb személyautó. Minden kézre esik, a kézifék "érdekes", de hát miért legyen minden tökéletes?! A kormány tengelyirányban nem állítható, valahogy mégis nagyon kényelmesen el lehet helyezkedni. Olyan jó vezetni, és annyira szereti mindenki a cégnél, hogy ki kell sorsolni, ki vigye el hétvégére. Komoly autók vannak elcserélve érte!

Ez azóta se múlt el, a 40. Parkoló Parádéra most egy kék Ranger Raptor lesz a támogató jármű, ezzel is nehéz elbújni, így könnyű lesz kint észrevenni. És azért, bár talán nem a legideálisabb munkagép itthonra, de a V6 hangja, a forma, ez az egész mini F150 színház valóban nagyon kívánatossá teszi (bocsi Vadmusso), szóval ki tudja, lehet, hogy a végén mégis V8 lesz ;) .