Rezgéscsillapítók méretre

A szilentblokk nevű alkatrésszel általában a futómű részeinek felsorolásakor találkozunk. Nem is szoktunk különösebb figyelmet fordítani a részben gumiból készült izére. Ott van és kész. Hogy mennyire fontos a szerepe, és mi lenne nélküle, csak akkor tudjuk meg, ha tönkre megy, de általában akkor sem rá gyanakszunk.

Ez az alkatrész hivatott az útfelülettől, a motortól vagy más eszköztől kapott rezgést csillapítani a karosszéria felé. Találunk ilyet a lengőkarok csatlakozási pontjainál, a lengéscsillapítók rögzítő szemeiben, de tulajdonképpen ez a motortartó gumibak is, és még rengeteg helyen fordul elő az ékszíjtárcsától a kardántengelyig. Az utcai autóknál a komfortérzetet többek között, a zaj- és rezgésmentesség nyújtja. A motor, a kerekek, a váltó mind úgy vannak a karosszériához erősítve, hogy minél jobban csillapítva adják át a rezgést.

A versenyautóknál nem ez a szempont. Ott a kényelem helyét a praktikusság, a célnak minél jobban megfelelő kialakítás veszi át. Ilyen autóban ülve azért érezzük, hogy minden csörög-zörög-kattog, mert minden rezgést átvesz az utastér. A futóműben a gumis megoldás teljesen alkalmatlan, helyette speciális műanyagból, vagy fémből készült szilentblokkok vannak, ezeket természetesen jóval drágábbak, de a sporttal járó igénybevételt csak ezek bírják.

A szilentblokk nem más, mint egy fémkosárba vulkanizált gumi, amelynek belsejébe fémből készült csövet vulkanizáltak. A gumikosár lehet az egyik rögzítési pont, a csövön áthaladó csavar lehet a másik. A gumi rugalmassága megengedi az apróbb mozgásokat, így csillapítva azokat a másik rögzítési pont felé. A gumi vastagságával, vagy a felületén direkt létrehozott folytonossági hiányokkal lehet az adott irányba terelni a mozgást, és súlyt csökkenteni is. Az autógyártók ezekkel a spórolós dolgokkal teszik már gyártáskor selejtessé. Az ilyen alulméretezett szilentek nagyon hamar elszakadnak, és az újat persze méregdrágán árulják.

Ilyen például a Fiat Punto, vagy a Ford Fiesta, ahol az autó egész eleje egyetlen szilenten nyugszik. De az én 3 éves A4-esemen is már ki kellett cserélni az összeset elöl. Egy oldalon van 8 darab, az ára darabonként több, mint tízezer forint. Nálunk a műhelyben nem az eredeti mását készítjük el, hanem a feladatának megfelelően átméretezett szilenteket gyártunk. Az áruk nem a típustól függ, hanem a mérettől. Egy ismert márkakereskedő nálunk készítteti a műhelyében javításra váró autók alkatrészeit, és amit mi 4000 forintért adunk, azért ő az új árát, közel ötvenezret kérik.

Javításkor a feladat a sérüléstől függően nem sokban különbözik. Vagy a fém rész sérült, vagy a gumi. Ha a fém még menthető, kiszedjük a gumi fogságából, fémtisztára homokfújatjuk, ezután kap új gumit. Ha nem tudjuk már használni, újat készítünk. A fém megmunkálása, a megfelelő méret legyártása egyszerű feladat. A gumirész pontos elkészítése már komoly szakképzettséget és gyakorlatot igényel.

A művelet már a gumianyag összetevőinek megválasztásával kezdődik. Ezek az összetevők befolyásolják a gumi tulajdonságait, rugalmasság, kopásállóság, stb. Más anyagú kell a lengőkarhoz, más a lengéscsillapítóhoz, minden szilentnek a munkahelye határozza meg, hogy milyen anyagból kell készíteni. Az összetevők listáját a százalékos arányokkal együtt leadjuk a Taurusnak, ők legyártják nekünk és hosszú csőalakban, vagy lemezekben kapjuk meg. A nyers gumikat hűvös helyen kell tárolni, és csak a vulkanizálás után veszik fel a kívánt tulajdonságokat.

Gyártáskor el kell készítenünk a szilent kosarát, valamint egy ennek megfelelő ellendarabot. A présgépben 10 tonnányi súly nyomásával megegyező erővel sajtolják a gumit a fémbe. Az ellendarab minden típushoz egyedileg készül. Azért drágább a speciális egyedi megrendelés, mert ahhoz külön le kell gyártani, míg a sorozatgyártásúakhoz már rendelkezünk ilyenekkel, így ez nem terheli a költségeket.

	Jól látszik mekkora lukakon préselődőtt át a gumi

Az eredeti szilent mérete alapján ki kell számítani, mekkora súlyú nyersgumiból kell kiindulni. A megfelelő súlyra levágott darabot belehelyezzük a speciális présgépbe, ami felmelegíti 160 °C-ra, majd a szerszám apró lyukacskáin a már említett nyomóerővel átpréseli a kosárba a folyékony gumit. Itt további nyomás alatt - aminek időtartamát és nagyságát szintén előre ki kell számolni - szilárdul meg újra a gumi, és csak ekkor lesz olyan rugalmas, vagy éppen rugalmatlan amilyennek szerettük volna. (Persze csak ha mindent jól számoltunk ki)

Van másik javítási módszer is. Ezt azoknál a szilenteknél lehet alkalmazni, melyeknél nincs tengelyirányú erőhatás, csak a gumi irányába lehet elmozdulás. Itt a gumipogácsát nem közvetlenül a helyére préseljük be, hanem előre elkészítjük. A külső átmérőjük sokkal nagyobb, mint a beépítési hely átmérője, a középen levő furat pedig lényegesen kisebb, mint a bele helyezendő cső átmérője. A hatalmas préselő erő belenyomja a szilárd gumit a helyére, ez már önmagában is nagyon jól kapaszkodik, és a közepébe préselt csövecske csak tovább feszíti.