Majdnem megölte egy kátyú

December 26-án a Markazt Abasárral összekötő 2416. számú országúton egy kanyarban kátyúba hajtott, majd megpördült, felborult és háromszor meghempergett a tetején egy piros Renault Scénic. Mivel nem ütközés történt az első légzsákok nem nyíltak ki, de a 2006-os autó megvédte utasait. Nem halt meg a volán mögött ülő tulajdonos, a mellette helyet foglaló felesége és hátul ülő közös gyermekük. Csoda. A család legfiatalabb, hétéves tagja szerencsére gyerekülésben utazott. Amikor az autó végleg megállt kerekein az út menti szőlőtőkék közt, a kislány csak annyit mondott a vérző fejű Gábornak: apa, nagyon megijesztettél.

A volán mögött eszmélő családfő ekkor már tudta, hogy nem történt igazán nagy baj. Fején tíz centis vágás tátongott, arca vérbe borult és halálra rémült szeretteihez  hasonlóan ő is örült, hogy a fejsebtől és attól eltekintve, hogy nyelvéből leharapott egy darabot, épen úszta meg a balesetet. A roncsról készült képeket látva nem túlzás, hogy hajszálon múlott az életük. Könnyen meghalhattak volna mindannyian, ha nem hetvennel hajtanak, hanem az útszakaszon megengedett kilencven kilométeres sebességgel. Akkor ugyanis telibe találták volna a közeli beton villanyoszlopot.

Eszük ágában sem volt azonban gyorsan hajtani, mert a közeli településen élnek, így pontosan ismerik ezt a szakaszt. Azt ugyanakkor csak december óta tudják hajszálpontosan, hogy a Gyöngyös-Verpelét-Eger összekötő 2416-os számú alsórendű út 7km + 509m szelvényén minden óvatosság ellenére életveszélyesek lehetnek a körülmények. Gábor azt meséli, a közelben lévő bányából sáros kerékkel az útra hajtó teherautók nyáron is bosszúságot okoznak, de ezt mindenki számításba veszi, aki arra jár. Az autó sáros lesz, na bumm.

Télen azonban nagyobb problémát okoz, hogy a kérdéses helyen van egy kanyar, amelyet rendszerint levágnak a szembejövők. Ezért volt kénytelen az eleve visszafogott tempó ellenére az út szélére húzódni a harmincnyolc éves férfi, amikor azon a december végi napon haza akart érni családjával. A helyszínről készült fotókon jól látni, hogy itt nem klasszikus kátyúról van szó, hanem arról, hogy az út széle egy hosszú szakaszon letöredezett, és jelentős szintkülönbség alakult ki a földes útpadka és az úttest közt. Talán mert a teherautók is lehúzódnak ebben a kanyarban és kerekeikkel mélyítik a különbséget.

Azon a napon a mentők tíz percen belül kiérkeztek, emlékezik vissza Gábor, de nem biztos az időpontokban, mert pár pillanatra elvesztette az emlékezetét. A Scénic utastere épen maradt, az oldallégzsákok és a merevített utascella tette a dolgát. Többen azonnal megálltak, segítettek kiszállni, majd megérkezett a rendőrség és megkezdődött a helyszínelés. Negyvenhét oldalas jegyzőkönyv készült az esetről, sok fényképpel. Az eljárást első fokon nemrég lezárták, és a vizsgálat Gábor felelősségét állapította meg a balesetben. A rendőrségi határozatban arra hivatkoznak, hogy járművel a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni, figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira és az utaskora.

A jogszabály gyakorlatilag minden hasonló esetben lehetőséget ad az autós elmarasztalására, még akkor is, ha amúgy nagyon körültekintően vezetett.

Gábor most már viszonylag nyugodtan tud beszélni a történtekről, hiszen neki enyhébb gerincbántalmai vannak ugyan, de képes dolgozni. Családtagjai sem szenvedtek maradandó károsodást december 26-án délben a sáros, kátyús országúton, így folytatni tudták az életüket. Néhány dolgot persze nem ért az egykori Scénic-tulajdonos. Hogyan lehetséges, hogy az út fenntartója, a Magyar Közút Zrt. egy veszélyes útszakaszon egyszerre hagyja megoldatlanul a letörés problémáját, illetve engedi, hogy a sáros kerekű teherautók tovább fokozzák a balesetveszélyt azzal, hogy néhány tíz méteren a tükörjéghez mérhetően teszik csúszóssá az aszfaltot? Valószínűleg nem tehetnek mást, hiszen a teherautóknak is közlekedniük kell valahol, és táblák is figyelmeztetnek a veszélyre.

Gábor néhány nappal az eset után újra kiment a helyszínre, fotózni. Időközben megtudta, hogy az ő esetüket követő néhány órán belül újabb autó borult fel ugyanott. Arról nem tud a rendőrség, mivel nem sérült meg senki és a roncsot elszállították.

A pórul járt autós a napokban beadta fellebbezését, de nem biztatja őt sok jóval dr. Schönek Béla közlekedési szakjogász, akinek már volt hasonló esete.

Most úgy tűnik, Gábornak nem csak a 20 ezer forintos bírságot kell majd kifizetnie, de gondoskodnia kellett a 2006-ban újonnan, svájci frank alapú hitelre vásárolt Renault hitelszerződésének lezárásáról is. Ezért örülhetett, hogy annak idején cascót is kötött a kocsira, melyet végig fenntartott. A biztosító körülbelül egymillió forintot fizetett, és további 268 ezer forintot kapna a roncskereskedőtől, akivel már el is szállíttatta a totálkáros Renault-t.

Csakhogy a bank egyelőre nem adta ki az eladáshoz szükséges törzskönyvet, ezért az ügy most áll. Mint Gábor meséli, pár napja hívták legutóbb a hitel lezárásának ügyében. Azt mondták, hiába adott két tanúval ellenjegyzett meghatalmazást a kereskedőnek, és hiába adta le a hitelintézetnek a szintén hiteles adásvételi szerződést, kell egy újabb meghatalmazás erről az ügyletről. Ha azt is leadja, akkor talán megkapja a törzskönyvet és hozzájuthat a 268 ezer forintos roncsárhoz.

Akkor már csak 800 ezer forintot kell majd kifizetnie a hiteltartozásából, melyet a svájcifrank-árfolyam csúcsdöntései ellenére mindvégig pontosan törlesztett, és amelyhez most már nem tartozik autó. Ha valamiért mégsem jut el minden papír és információ a bankhoz és Gábor kifut az ilyenkor szokásos, kilencven napos határidőből, akár egy összegben is követelhetik tőle a teljes összeget. (Az annak idején négymillió forintért vásárolt Renault után összesen hatot fizet majd ki, ha minden jól megy.) Reméljük, ezzel végül nem lesz gond.

Közben a család vásárolt egy használt Volvót, hiszen autózni muszáj. Gábor megörült, amikor a biztosító kedvezményes ajánlatot adott neki az új kötelező biztosításra. Így most ismét tudja szállítani a családját, és beteg apósát a kemoterápiára. Ő a baleset napján is velük utazott és mint Gábor mondja, óriási szerencse, hogy pár perccel a borulás előtt kiszállt.

Mielőtt ezt a történetet megismertem, soha nem gondoltam, hogy egy ilyen úthiba és egy kis sárfelhordás ekkora balesetet okozhat. Valószínűleg Gábor sem nem hitt volna annak, aki azt állítja, akár hetven kilométeres sebességnél is történhet olyan szerencsétlen baleset amelyben háromszor fordul át a tetején egy 1,2 tonnás autó a négy utasával. Talán azért úszta meg a család, mert nem ütköztek neki semminek, és az egyterű teteje nem tudott annyira megrogyni, hogy agyonnyomja a bent ülőket. Használták a biztonsági övet, gyereküket megfelelő ülsében utaztatták és most már tudjuk, a Renault-k ötcsillagos törésteszt-eredményei sem véletlenek.

Kapcsolódó blogposztunkban hozzászólhat!