500 forint, és megváltozik az életed
Filléres neppertrükk: mikroszálas törlőkendő
Úgy voltam vele, hogy a nanotechnológia, mint hívószó már lecsengett. Jöhet a mikroszál, az új csodaszer, aztán jövőre majd talán a pikobevonat lesz a menő. Nem szoktam hinni a varázslatban, egy rongy meg pláne mit tudhat, amit a kiszuperált alsógatyám nem? De Sipos úr, szerkesztőségi piperkőcünk annyira hitelesen bizonygatta, hogy mikre képes a mikroszálas törlőkendő, hogy már csak a kíváncsiság kedvéért is ki kellett próbálnom. Azóta megváltozott az életem.
Eredetileg arról beszélgettünk, mivel érdemes megpucolni a tetőkárpitot. Valamilyen undorítóan koszos Prius-padlószőnyegek is előkerültek a beszélgetésben, amikből szinte tökéletesen kijött a dzsuva némi dörzsölés után, és bizonyos tetőkárpitok is hasonló anyagból készültek, főleg a japán autókban. Én márpedig nemrég beújítottam egy Mitsubishit, amire finoman szólva is ráfért egy alapos takarítás.
Az instrukció úgy hangzott, hogy dörzsöljem be a tetőkárpitot a bő vízzel felitatott kendővel, majd jól csavarjam ki, és majdnem szárazon húzzam ki a koszt. A mikroszálas törlőkendőről tudni kell, hogy első tapintásra nagyon fura, mintha láthatatlan tépőzárral tapadna a bőrünkhoz, ha végighúzzuk rajta – amint ezt megtapasztaltam, hetven százalékkal nőtt a bizalmam benne. A koszkihúzás értelmezhetővé vált, kezdtem megérteni a lényegét. Bemártottam hát a vödörbe, és benedvesítettem a tetőkárpitot a legkényelmesebb helyen, a csomagtartóban ülve.
Már az első húzás után gazdagabb lettem egy megvilágosodással: egy halom eddig láthatatlan kutyaszőr tapadt ugyanis a kendőhöz. Egyből megértettem, hogy került a pótkerékvályúba annyi tűlevél, és miért olyan retkes a csomagtartó. Csak ezután esett le, hogy a mikroszál valóban működik, és olyan koszt hoz ki, amit előtte nem is láttam. Elkezdtem dörzsölgetni a tetőt, és csomókban gyűlt össze a kendőn az undorító szőr.
Mivel időközben kezdett besötétedni, elhalasztottam a tetőkárpit tisztítását, mert legalább egy fél óra kellett volna, amíg végigérek, és erre most nem volt idő, de vérszemet kaptam, és elkezdtem suvickolni a csomagtartót. Itt már eszembe jutott, hogy csináljak előtte-utána fotókat, bár az alkonyatban elég szégyenletes minőségben sikerültek.
Én viszont az eredménytől annyira fellelkesedtem, hogy majd' körbetáncoltam az autót. Amit eddig habfújkálással, hosszas porszívózással, spéci kárpittisztítókkal hosszú és verejtékes órák árán tudtam elérni, a mikroszál fél perc dörzsöléssel megcsinálta. A beragadt sarat, és ismeretlen eredetű szürke koszt, az üléstámlára felkenődött fekete valamit két menetben kilencven százalékos hatékonysággal hozta ki a rövid műszálas szőrből, ami a csomagteret borítja. Megrészegülten dörzsölgettem a kárpitot és a szememet felváltva. Nem vagyok biztos benne, hogy az utolsó tíz százalékot, a teljesen vállalható enyhe elszíneződést bármi kihozná.
Besötétedett, de én csillogó szemmel vettem célba az utasteret. Lámpafénynél mentem végig az üléskárpiton, döbbenetes eredménnyel. Újszerű lett a plüss. Nem tudtam megállni, csurgattam egy kis tisztítószert a lecserélt vízbe, és átdörzsöltem a műszerfalat is. Máig nem tudok betelni a változás látványával. A barázdás textúrájú műanyagokból is két suhintással kiszippantotta a hónapok alatt rárakódott koszt. Egy szűk óra alatt lényegében újjávarázsolta az utasteret a mikroszálas törlőkendő, körülbelül egy gyűszűnyi vegyszerrel.
A mikroszálas törlőkendő nyilván a nepperek álma, de ebben a trükkben kivételesen nincs átverés – tényleg tiszta lesz tőle az autó belseje. Amióta kipróbáltam, fanatikusként terjesztem az igét, és minden kosznak a mikroszálassal megyek neki. Mivel azóta már három is van a háztartásban, érzem a minőségi különbségeket is – a drágább egyelőre tényleg sokkal jobbnak tűnik. De az ötszáz forintos a hipermarketből is más dimenzió egy sima rongyhoz képest.
Megtértem. Mégis fejlődik a tudomány.
