Sosem látott átverés az autópiacon
Veszel egy használt autót, kifizeted az árát, nem alkudozol, boldog vagy. Hazamész, pár nap múlva jöhet az eredetiségvizsgálat, minden rendben. Irány az okmányiroda és az átíratás. Sima ügy lesz az is, gondolta Krisztián, hatalmasat tévedett. 2013-óta van egy Volkswagen Polója, ami talán nem is az övé, mert nem engedik, hogy átírassa. A kereskedés fantomizálódott, a Polót lefoglalná a NAV, de az adóhatóság javasolja, perelje be őket a kedves vevő. Csalók, sorozatos hivatali baklövések és Krisztián még örülhet, hogy nem vitték el az autót.
Ácsorgunk este a kihalt szerkesztőségben, hóna alatt papírköteg, én pedig másfél óra lapozgatás után ugyanúgy szédülők, mint ő, amikor végiggondolja, hogyan verte át három éve egy használtautó-kereskedő és hogyan bénáznak a hatóságok, amelyektől segítséget kért. Krisztián köszöni, nincs jól. Kicsit bővebben: nagyon nincs jól, mert mindennap buszoznia kell, sokat gyalogol, pedig van egy autója. Illetve nincs, ez most még nekem sem világos.
Egyszerű közszolga, elég nagy erőfeszítés volt neki 2013-ban 600 ezer forintot adni egy tízéves Volkswagen Polóért, pedig egy ilyen autó már a vásárláskor sem volt nagy szám, ráadásul jutányos áron vette, mert több mint kétszázharmincezer kilométer volt benne.
A fekete Volkswagen vevőmágnesként vonzotta az érdeklődőket a Használtautó.hu-n. Előttem a kinyomtatott hirdetés. Megakad a szemem az egyik soron: Leírás: Törzskönyv — azonnal elvihető. Nagyon megnyugodott ettől Krisztián, majd felhívta a megadott mobilszámot. S. Attila jelentkezett (nevét, kérésére megváltoztattuk), akiről a személyes találkozón kiderült, valójában nem az övé az autó, hanem a PC-Glas nevű kiskunhalasi cégé és ennek a cégnek a munkatársa bízta meg az eladással. A Polo szerencsére Budapesten van, így S. bármikor meg tudja mutatni, és ha tetszik, már viheti is a vevő.
S. Attila ma is elérhető telefonon. Hosszan magyarázza, hogy autós vállalkozása van, becsületesen él és semmi köze az ügyhöz. A cikk további részében a vele folytatott beszélgetés részleteit ilyen szövegkiemelésekben olvashatják.
Krisztiánnak tetszett a Volkswagen, mert hiába a magas futásteljesítmény, ez tíz év alatt éppen bele is fér. Kifejezetten bizalomgerjesztő volt a Polo állapota, temérdek papír is járt hozzá, mert ahogy a hirdetésben is jelezték, sportfutómű van alatta, a fényszóróit és a lökhárítóit is módosították és mindenről van igazolás.
Attila készségesnek bizonyult, így Krisztián és édesapja a próbaút után úgy döntött, kell az autó. Nem alkudtak az árból, egy összegben fizettek és örültek az új szerzeménynek. Sajnos nem tűnt fel nekik, hogy a VW forgalmi engedélye szerint nem a PC-Glas Kft. a tulajdonos, és nem is S. Attila, hanem egy bizonyos Viktória. A cég nevét csak a forgalmi hátoldalán, a Hivatalos feljegyzések rovatában olvashatjuk. A magyarázat sem maradt el, a tulajdonos a PC-Glast bízta meg, hogy adja el az autóját, miután ő Svájcba költözött.
S. úr a telefonban azt mondta nekem, hogy a cég egy barátját bízta meg a Polo eladásával, a barátja pedig őt. Pont mint az aranyszőrű bárány meséjében, amelyhez mindenki hozzáragadt, aki egyszer hozzáért. Szóval S. úr csak tanú a szerződésen és semmi köze az autóhoz.
Krisztián számára ez volt az utolsó pillanat, amikor visszacsinálhatta volna az egészet, de nem tette. Nem fogott gyanút attól sem, hogy a Volkswagen forgalmija mellé nem kapta meg a hirdetésben ígért törzskönyvet, az autók legfontosabb okmányát. Krisztián szerint S. Attila azt ígérte, az okmányiroda új törzskönyvet állít majd ki, amint ő befizette a vagyonszerzési illetéket. És valóban, S. Attila jól kivágta magát a helyzetből, mert bár a hirdetésben nem írt igazat, hiszen nem járt a kis műanyagkártya a kocsihoz, meg tudta magyarázni. A törvény szerint tényleg bevonják a törzskönyvet, ha autókereskedő adja el az autót, ráadásul ilyenkor az átírásért sem kell fizetnie a cégnek.
A Polo eredetiségvizsgálata simán lezajlott a következő napokban. Tudják, ez az a tizenezer forintos vizsgálat, amelyben olyan sokan bíznak. Krisztián kötelező biztosítást kötött a kocsira, majd a papírokkal elment egy okmányirodába, hogy elintézze az átíratást. Itt közölték vele, nem írathatja a nevére a Volkswagent, mert le akarja foglalni a Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Kiderült, hogy hivatalos eljárás az zajlik a kereskedéssel szemben és eladási (hivatali nyelven elidegenítési) tilalom alatt áll ez az autó is. Itt álljunk meg egy kicsit. Ki az, aki vásárlás előtt utána nézne, hogy jogilag minden rendben van-e a kereskedéssel? Ha ön igen, itt teheti meg egyszerűen.
S. Attila nem tudott az egészről, hiszen ne feledjük, ő a cég megbízottjának megbízottja volt. Én nemet mondanék, ha egy barátom egyszer efféle autóeladáshoz kérné a segítségemet? - kérdezi a telefonban és szerintem nem viccel.
Ekkor már egyértelmű volt, hogy az adásvételi szerződésben egy hazugság is szerepel, hiszen az autó nem per- és tehermentes, ugyanis az elidegenítési tilalom jogi tehernek számít. Nagyon szomorú lett Krisztián, ezért felhívta S. Attila, aki kicsit bőbeszédűbb volt, mint korábban.
Azt mondta például, hogy a PC-Glas Kft. harminc ügyfele várja, hogy átírathassa az autóját, mindegyik fizetett is, és most pontosan úgy várnak, mint Krisztián. De semmi gond, így S. Attila, mert a felszámolási eljárás már lezajlott, így Krisztián és a többi szerencsétlen hamarosan igazolást kap majd arról, hogy a bajai NAV már nem tart igényt a kocsira.
Ez a beszélgetés több mint két éve zajlott, az igazolás viszont 2013-óta nem érkezett meg, így az autó még mindig a PC-Glas nevén van. Amikor én beszéltem S. Attilával, tagadta, hogy harminc autó akadt fenn a rostán, azt mondta egy másik autót simán el tudott adni és a tulajdonos azóta elégedetten használja.
Hogy honnan tudja a Polo tulajdonosa, hogy a helyzet változatlan? Az utóbbi időben állandó levelezőpartnereket talált. A cég vezetőjét, bizonyos P. Viktort mintha elnyelte volna a föld, vele egyszer sem sikerült beszélnie. Az adóhatóság, a rendőrség és az okmányiroda készséggel tájékoztatták arról, hogy a helyzet reménytelen.
S. Attila állítja, megpróbálta elintézni az ügyet a barátjával, tudják, akit a cég megbízott, hogy adja el a Volkswagent, de eredménytelenül.
A levélkupac fontosabb állításait, az egyszerű emészthetőség kedvéért sorrendbe szedtem a felháborodásom nagysága szerint. A NAV javasolta Krisztiánnak, hogy indítson igénypert a NAV-val szemben. Igen, nem tévedés, hogy így szerezze meg a Polo tulajdonjogát. Ezt többször, többféle levélben is megírták. Ugyanakkor furcsa, hogy a kocsit máig nem akarták elárverezni. Gondolom tele vannak a raktárak a többi lefoglalt autóval.
A rendőrségi bejelentés nyomán hamar megszűnt a nyomozás, mert ahogy írták,
Amikor a kereskedőt csapják be
Velem is megesett, hogy vettem egy autót, és mikor mentem átíratni az autót, akkor derült ki, hogy az autóra a telefonszolgáltató rátette a kezét számlatartozás miatt. Csak százezer forintról volt szó, de a volt tulajdonos eleinte úgy gondolta, hogy azzal elintézte a dolgot, hogy eladta az autó.
Beszámítottam egy másik autót, amire a NAV két nappal az adásvétel után tette rá a korlátozást. Amikor jeleztem az eladónak, hogy van egy kis probléma, ement az adásvételivel a lakhelye szerinti adóhivatalhoz, ahol közölték vele, hogy ez az adásvétel szerintük nem is történt meg, valójában csak ki akarja vonni a fedezetet az eljárás alól. Az, hogy van egy érvényes bizonyító erejű szerződésem, egy kicsit sem zavarta őket. Felhívtam a NAV-ot én is, ahol egy tényleg szolgálatkész kedves hölgy elmondta, hogy írhatok egy zokogós levelet, amit majd elbírálnak, de sok reményt ne fűzzek hozzá, ráadásul autókereskedő is vagyok, ami nem biztos, hogy nagy előny a bizottság előtt.
A tulajnak mondtam, hogy ebben az esetben viszont neki van egy autója, amit ki kell nekem fizetnie. De neki nincs pénze. Akkor szerezz! Persze elkezdődött a nem veszem föl a telefont, megpróbálok eltűnni, hazudozok, ígérgetek mindenfélét. Ez 2014. márciusában történt, az autó még ma is nálam van, részben kifizetve. Itt még a lekérdezhetőség sem segített volna, de az felháborító, hogy egy állami szerv letojhatja az érvényes adásvételi szerződést.
Az egyik kereskedő barátom vett egy autót, törzskönyv, forgalmi a kézben, a tulajdonos adta el az autót, minden rendben lévőnek tűnt. Később kiderült, hogy az ember korábban bejelentette, hogy elhagyta a törzskönyvet, így kapott másikat. Az új törzskönyvvel behitelezte az autót, a régivel meg eladta a hitellel terhelt autót a barátomnak. (Kroneraff István, autókereskedő)
nem állapítható meg bűncselekmény gyanúja. Egy budapesti okmányirodában azt mondták az ekkor már romjaiban lévő Krisztiánnak, hogy akkor sem tudhatta volna meg, hogy nem írják a nevére a kocsit, ha közvetlenül a vásárlás előtt érdeklődött volna. Az ilyesmihez egy vevőjelöltnek semmi köze, csak a tulajdonosnak adnak ki információkat a rázós ügyekről és arról, hogy egy autó sáros-e vagy sem. Azóta több okmányirodában is rákérdezett, most éppen mi a rend és mindenhol mást mondtak neki. A zötyögős adatlekérdezésről korábban írtunk cikket. Egy másik, idén márciusban megjelent cikkünkből pedig kiderült, több mint egy hét kellett ahhoz, hogy egy kérelem és némi illeték ellenében kiadják egy autó kilométeróra-adatát.
Kicsit még most is zavarosak az erről szóló információk, mert a NAV ötlete szerint egy előszerződést lobogtatva hozzájuthatunk ehhez az adathoz, a központi nyilvántartó szerint viszont a kiszemelt autó alapadatainak (típus, rendszám, stb...) megadásával lekérdezhetjük a KEKKH nyilvántartásából, hogy jól tudjuk-e, hogy nem zárolták az autót, amit meg akarunk venni. Vagyis az általunk tudott és a valós információ egyezésére kérdezhetünk rá, elég faramuci módon.
Mire eddig jutottam a PC-Glas történetében, már örkényi hősnek tartottam Krisztiánt. Utólag elmesélte, hogy amíg a hivatalos válaszokra várt, megkereste a Tudatos Vásárlók Egyesületét, és végső elkeseredésében a Gyakori kérdések.hu-ra is írt, sőt, még egy ügyvédet is keresett. Na jó, ügyvédet akkor keresett, amikor a rendőrség éppen azon tanakodott, hogy melyik a területileg illetékes kapitányság.
A PC-Glas telephelye ugyan Kecskeméten található, a szék-helye viszont Kiskunhalason. Nem mindegy. A két helyszínben közös, hogy Krisztián ügyvédje levelei mindenhonnan visszajöttek, mert a postás nem talált ott senkit.
Hamar kiderült, hogy a PC-Glas kényszertörlési eljárás alatt áll. Erről azután lehetett először olvasni a Cégközlönyben, hogy Krisztián kifizette az autót. Így tényleg kérdéses, hogy honnan tudhatta volna meg időben, hogy csapdába csalják. Esetleg onnan, hogy a céggel szemben összesen háromszor indítottak végrehajtási eljárást, melyek közül az első a vásárlás előtt zajlott.
Volkswagen műszaki vizsgája 2013. decemberében lejárt, az autó bekerült család garázsába és ott áll most is. Viszont új néhány alkatrésze és néha beindítják. Többen javasolták neki, hogy bontsa szét, és adja el az alkatrészeket a Vaterán. Mentsen ki belőle annyi pénzt, amennyit csak tud. Nem tette meg, nem akart csalni. De vajon mit kellett volna tennie, hogy ne verjék át és mire kell figyelnie a gyanútlan autóvásárlónak, hogy ne kerüljön közelebbi kapcsolatba a bajai NAV-val?
Mielőtt megérkeztek a válaszok az üggyel kapcsolatos általános kérdéseimre az érintett hivataloktól, megkerestem a DAS Jogvédelmi Biztosító csoportvezető jogtanácsosát, Dr. Vágány Tamást, akivel éppen egy éve készítettünk cikket néhány tipikus autópiaci csalásról és ezek ellenszereiről. Kivéve persze ezt a mostani módszert, mert erről most hallottunk először.
A hivatalok tippjei átverés ellen
Az adóhatóság Krisztián ügyében nem nyilatkozhatott, de válaszaikból kiderül, a kamukereskedővel szemben is indított kényszertörlési eljárás sajátossága, hogy a végén nem szűnik meg automatikusan az elidegenítési és terhelési tilalom, vagyis továbbra sem lehet átíratni az autót. A cég azzal, hogy záradékkal terhelt autót próbált eladni, elkövette az úgynevezett zártörés vétségét. Ezt úgy is ki lehetett volna védeni, hogy információkat kér a KEKKH-tól, hogy ha kifizeti az autót, engedik-e majd átíratni. Nem életszerű, de legalább 2011-óta elvileg működő ötlet, de tapasztalataink szerint Krisztián autóvásárlásának idején sokkal nehézkesebben adtak ki adatokat a hivatalok egy kiszemelt autóról.
Tamás belefúrta magát a papírhalomba, hogy aztán még az eddiginél is megdöbbentőbb dolgokra hívja fel a figyelmünket.
A Kúria korábbi döntése szerint Krisztián csak akkor indíthatott volna egy NAV által javasolt végrehajtási igénypert a kocsi megszerzéséért, ha a végrehajtási eljárás az adásvételi szerződés megkötése után indult volna meg a PC-Glasszal szemben. Az összes nálunk lévő papír és a hivatalos cégkivonat szerint sajnos a vásárláskor már tartott az eljárás, így viszont a szerződés semmis, Krisztián jogilag talán sosem lett a Polo tulajdonosa, és hiába fizette ki a 600 ezer forintot.
Dr. Vágány Tamás szerint csoda, hogy még nem vitte el az autót a végrehajtó, mert a cégek felszámolásakor általában igyekeznek a lefoglalható ingóságokat pénzé téve rendezni az esetleg fennálló tartozásokat. Ennyi rossz hír után jöjjön néhány reményteljesebb. A jogász szerint amíg nem rendeződik az autó helyzete, Krisztiánnak meg kellene próbálnia üzembentartóként bejegyeztetnie magát. Így köthetne új biztosítást a saját nevére, majd műszaki vizsga után akár használhatná is a Volkswagent. A szakértő szerint ennek nincs jogi akadálya, de csak az adóhatóságon múlik, belemegy-e ebbe a szokatlan megoldásba, vagy sem – és a szakértő szerint a sajnos a NAV nem túl rugalmas.
Legyen nagyon gyanús, ha egy autót a hasonló korú és felszereltségű, azonos típusú példányoknál sokkal olcsóbban kínálnak. Legyen gyanús, ha nem kapunk hozzá törzskönyvet. Ilyenkor helyezzük ügyvédi letétbe a vételárat azzal a feltétellel, hogy ha sikeres az átíratás, az eladó lehívhatja a teljes összeget. Ha nem megy bele, az már nagyon gyanús. Több helyről hallottuk, hogy Krisztián története nem egyedi, több autóvásárlás is beragadt az utóbbi években, mert a tulajdonos nem mondott el mindent a vevőnek, vagy egyszerűen nem is adhatta volna el az autót.
Krisztián tovább küzd az igazáért, bár Dr. Vágány Tamás szerint a PC-Glas kényszertörlése után hamarosan jöhet a tréler a kocsiért és a NAV-os árveréseken nem könnyű autóhoz jutni. És valóban, a vállalkozást tavaly január 30-ával jogerősen megszűntnek nyilvánították. Ha tudunk, segítünk pórul járt olvasónkon, ha pedig lesz újabb fejlemény a lassan három éve veszteglő Volkswagen ügyében, újabb cikkel jelentkezünk.
Krisztián története egyszerre minden, amitől manapság joggal félhet, aki autót akar venni. Ettől az átveréstől talán azért nem tart senki, mert a sok törött autós, kilométeróra-visszatekerős és lopott autó legalizálással kapcsolatos ügy mellet senkinek nem marad kapacitása a rettegésre egy újabb dolog miatt, és mert amikor autót veszünk azt gondoljuk, minket biztosan nem csapnak majd be. Pedig túl olcsó autó nincs, csak sáros autó, olcsón. Ilyenekből manapság egyre többet hirdetnek, ezért szánják rá az időt a tájékozódásra.
