Katonák és szülők váltják fel az autós oktatókat?

• A Magyar Honvédség szeptembertől 21 oktatóval, 30 tanulóautóval megkezdi a végzős középiskolások gyakorlati oktatását autóvezetésből. A Honvédség belépése az oktatásba megosztja a hivatásos oktatók véleményét.
• A középiskolás diákok ingyenesen szerezhetik meg a KRESZ vizsgát, valamint a gyakorlati oktatást is, de ez még csak egy pilot program. 
• A Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet egy szakmai bizottsággal közösen elméleti síkon foglalkozott azzal is, hogy bevezessék-e itthon is, hogy a szülők taníthatják vezetni gyereküket. Ezzel kapcsolatban is megoszlik a vélemény a hivatásos oktatók között.

Ehhez a programban résztvevő katonák egy féléves képzés keretében sajátíthatják el az elméleti és gyakorlati ismereteket. Viszont ha ezekre nem kerül sor a hat hónap alatt, akkor további három hónapot kapnak. A Honvédségen belül a jelentkezőknek olyan elvárásoknak kellett megfelelni, minthogy:

• betöltötték 23. életévüket,
• van középiskolai érettségijük,
• legalább két éve rendelkeznek B kategóriás jogosítvánnyal.

A képzés augusztus 13-án lezárult, amit 21 fő végzett el sikeresen. Viszont hivatalosan ők B kategóriás szakoktató képesítést szereztek, ami egy könnyített oktatóképzés – derült ki a Honvédség válaszából.

Egyszerűsítés, sűrítés, kihagyás

Pető Attila autósiskola-tulajdonos lapunknak részletezte, hogy szakoktató gyakorlatilag bárki lehet, de a képzés közel sem egyszerű. Az alapvetően egyéves programra jelentkezők fele kiesik, ugyanis rengeteg elméleti ismeretet kell megtanulni – nemcsak a B kategóriához tartozó elméletet, hanem az összes közúti kategóriáét.

A felvételi egy 55 kérdéses KRESZ és egy 25 kérdéses műszaki teszttel kezdődik minden járműkategóriában, ezt követi egy szóbeli felvételi vizsga, majd egy városi vezetési felmérés. A sikeres jelentkezők a tanfolyam során vizsgáznak andragógiából, azaz a felnőttoktatás elméletéből, gyakorlati műszaki ismeretekből, tartanak szóbeli próbaoktatást, majd végül gyakorlati vezetésből vizsgaórát. Ezeken csak két hibát lehet véteni, ha ennél több jön össze, pótvizsgát kell tenni.

Pető szerint a Honvédség megjelenése az autós oktatásban kezdetben nem fogja megváltoztatni a szakmát, felrúgni annak egyensúlyát. Viszont ha a kormány és a Honvédség elkötelezett a kormányzati jogosítványszerzés mellett, akkor ez a helyzet 3-5 év távlatában jelentősen változhat, de addig az a 21 honvédségi oktató nem sok vizet zavar.

Amiatt sem kell aggódni, hogy pár éven belül a szakma leszerelt, könnyített képzésen végzett katonákkal/szakoktatókkal telítődik. A Honvédség előre megtiltotta, hogy leszerelésüket követően használhassák végzettségüket.Ha azonban civilként elvégzik a tanfolyamot, akkor a polgári szabályok lesznek rájuk érvényesek - tisztázta a Honvédség.

Honvédségi Vitarák, limitált férőhely

Az oktatáshoz a Honvédség 30 darab Suzuki Vitara 1.6 GL-t vásárolt és alakított át. Az nem derült ki, hogy a listaáron 7 millió forintba kerülő autót mennyiért vásárolták. Viszont az ehhez és az oktatáshoz szükséges keretet megkapták, ugyanis a pénzügyminiszternek még július elején elő kellett teremtenie erre az évre 527 millió forintot a gyakorlati autóvezető-képzés fedezésére, 2025-re pedig 832 millió forint a keretösszeg.

Mivel egy pilotprogramról van szó, az ingyenes gyakorlati oktatás ősztől nem lesz elérhető mindegyik intézményben. Az intézményekkel történő együttműködési megállapodások kidolgozása még folyamatban van, így arra egyelőre nem tudtak választ adni, hogy idén hány diáknak tudnak segíteni a jogosítvány megszerzésében.

Arra a kérdésre, hogy a jövőben tervezik-e a szakoktatók számának bővítését, azt válaszolták, hogy még nem született döntés.

Katonák és szülők

A Magyar Közlekedéstudományi és Logisztikai Intézet egy szakmai bizottsággal közösen elméleti síkon foglalkozott azzal is, hogy a szülők taníthassák-e vezetni a gyereküket. Az ötlet nem egy lázálom terméke, több nyugati országban bevett gyakorlat. Pető Attila szerint ez azért is érdekes felvetés, mert sok esetben – főleg vidéken – eleve ez a helyzet: gyerek a volánnál, apa/anya a jobbegyben. Az ötlet akár tehermentesítheti is az oktatót, például a technikai kezelés saját autón történő elsajátításával. 

Rengeteg kérdés adódik, köztük a legfontosabb a felelősségé: egy baleset során ki a felelős? A tanuló vagy a szülő? Ez országonként eltér, és mindegyik lehetőség mellett fel lehet tüntetni pro és kontra érveket. Továbbá az is jogos kérdés, hogy ha bevezetik, akkor a családi autót át kell-e alakítani vagy sem. Utóbbi azért is fontos kérdés, mert pont a napokban történt egy olyan, halálos baleset, ahol egy férfi épp a feleségét tanította vezetni. 

Magyarországon a B kategóriás jogosítványhoz minimum 29 levezetett óra és 580 kilométer megtétele szükséges, legalább ennyi után mehet először vizsgázni egy tanuló. A legtöbben azonban ilyen kevés órából teljesen érthető módon nem tanulnak meg még vezetni, az átlagos óraszám a sikeres vizsgáig országosan 46-47 óra. 

Az oktatók egy része úgy érzi, évek óta egyre nagyobb hangsúly van a sajtóban és a közvéleményben azon, milyen drága a jogosítvány. 

Köves Szilárd vezetéstechnikai oktató is kiemelte a Retro Rádió augusztus 8-i reggeli adásában: a drága jogosítvány tematizálása miatt született az ingyenesség ígérete, ebből jöhetett a honvédségi oktatás ígérete. A jelenleg oktatónak tanuló 27 katona [azóta megtudtuk, hogy ez végül csak 21 oktató lesz, a szerk.] természetesen kevés az összes középiskolás tanuló számára, így ezt követően került a köztudatba a szülői oktatás. Sokan kimondottan veszélyes ötletnek tartják ezt a magyar közúti viszonyok között, néhány oktató pedig azon a valamivel megengedőbb véleményen van, hogy az alapvető autókezelést nem baj, ha előre gyakorolják otthon, zárt területen, esetleg forgalom nélküli földúton. Már amennyiben a szülő hajlandó a saját autójával hazárdírozni, az ugyanis kevéssé valószínű, hogy az emberek tömegesen szeretnék beépítettni a 2-300 ezer forintos pótpedálokat a családi autóba.

Az első látásra legalább olcsónak tűnő ötlet amellett, hogy veszélyes, kontraproduktív is. 

Köves Szilárd szerint az oktatóknak sem az a lényege, hogy nagyszerűen tudnak vezetni, hanem az, hogy módszertan szerint tanítanak, mégpedig nemcsak technikát: a forgalomban vezetés tanulása közben az ember előre látni, előre gondolkodni, helyzeteket felismerni tanul meg. Itt az oktatóknak nagyon pontosan kell éreznie, mikor mit fog csinálni a tanuló, hol kell hagyni hibázni, hol kell közbelépni, balesetet megelőzni – egy rossz mozdulat még a jobb oldali pedálokkal felszerelt autókban is életekbe kerülhet. 

Már az oktatói felvételi vizsgákon nagyon sok olyan jelentkező esik ki, aki vitán felül tapasztalt sofőr, akár több járműkategóriában is jártas, de még vizsgahelyzetben is türelmetlenül, nem előzékenyen vezet, esetleg vezetni ugyan jól tud, de ettől még egyáltalán nem biztos, hogy tanítani tudna.

A családtagoknak vagy van ilyen vénája és jó helyzetfelismerő képessége, vagy nincsen, de tapasztalata és szakképzettsége egész biztosan nincs, ráadásul a családi dinamikák jó eséllyel az ilyen helyzetekre is rátelepednek. 

(Magánvélemény: hány olyan, már jogosítvánnyal rendelkező sofőrt ismerünk, akit megbénítottak a férje, apja, nagybátyja kellemetlen megjegyzései és az ebből fakadó családi veszekedések? Millió példa van rá, hogy az egész próbálkozás rossz érzésekbe, bizonytalanságba, végül évtizedekig húzódó nem vezetésbe torkollik.) Nem is beszélve arról, hogy míg a hivatalos oktatásban a tanulók szabályos vezetést tanulnak, a szülők közül sokan vagy nem is tudják rendesen, vagy lazán értelmezik a szabályokat, és ezeket adják tovább még a legjobb szándék mellett is. 

Sok külföldi országban van példa a szülőkkel vezetésre, de általában valamilyen hibrid megoldás részeként: Angliában például 67 a kötelező óraszám, amiből a tanuló 22 órát vezethet a szülővel, a többit oktatóval. Ausztriában is lehet családtaggal vezetni, azonban ilyenkor az illető rokonnak is vizsgát kell tennie. 

Köves Szilárd kifejtette, hogy kétlépcsős jogosítványszerzést tartana igazán jónak, az első felében a klasszikus módon, oktatóval, vizsgával, majd egy-két év tapasztalattal kellene vezetéstechnikai tréningen részt venni, ami már a különlegesebb, veszélyes helyzetekre képez ki.

A családtagos oktatás tehát egyelőre csak felvetés, azonban igen fontos kérdésekre még hiányzik a válasz. A jelenlegi oktatási rendszerben az érvényes vezetési karton számít a tanuló "jogosítványának", sofőrnek pedig, a sikeres vizsgáig, az oktató minősül, tehát minden esetleges balesetért ő a felelős. Egyelőre azt sem tudni, a jog hogyan kezelné a felelősséget akár sérülés, akár anyagi kár esetén. Az átépített, minősített oktatóautókra külön műszaki vizsgát írnak elő, a legtöbb biztosítónál a kötelező biztosítás is jóval drágább egy ilyen autóra. Vajon mindez a családi autókra is kötelező lenne? Ha pedig nem, ki vállalná a felelősséget azokért a balesetekért, amiket biztosítás és pótpedál nélkül a forgalomban közlekedő, jogosítvány nélküli tanulóvezetők követnek el?